A NATO-főtitkár szerint nincs jogi akadálya, hogy Ukrajna nyugati fegyvereket vessen be orosz célpontok ellen

  • Narancs.hu/MTI
  • 2024. október 10.

Külpol

Mark Rutte a brit miniszterelnökkel és Volodimir Zelenszkijjel tárgyalt Londonban.

Jogilag lehetséges az Ukrajnának szállított nyugati fegyverek bevetése oroszországi katonai célpontok ellen, de ennek engedélyezéséről a szövetségeseknek kell dönteniük – mondta csütörtökön Londonban a NATO főtitkára.

Mark Rutte, aki Keir Starmer brit miniszterelnökkel és Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel tárgyalt a Downing Streeten, a találkozó utáni sajtónyilatkozatában úgy fogalmazott:

Ukrajnának megvan a törvényes lehetősége arra, hogy a birtokában lévő nagy hatótávolságú rakétákat bevesse olyan oroszországi célpontok ellen, amelyek Ukrajnát fenyegetik.

Rutte ugyanakkor kijelentette, nem érdemes egy fegyvertípusra összpontosítani a figyelmet, mivel egyetlen fegyverfajta bevetése önmagában nem változtathat a háborús helyzeten. Ugyanennek a véleményének adott hangot a minap David Lammy brit külügyminiszter is, aki a BBC-nek nyilatkozva azt mondta: háborúkat nem lehet egyetlen fegyvertípus használatával megnyerni, ilyesmire az eddigi háborúk történetében sem volt példa. Hozzátette: mielőtt döntés születne arról, hogy Ukrajnának a nyugati szövetségesek megengedik-e az általuk szállított rakéták bevetését orosz területen lévő célpontok ellen, azt kell megvizsgálni, hogy ez mennyiben járulna hozzá – vagy egyáltalán hozzájárulna-e – az orosz hadsereg visszaverését célzó stratégia sikeréhez.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök hosszú ideje folyamatosan kéri a nyugati szövetségesektől az általuk szállított rakéták oroszországi bevetésének engedélyezését. A csütörtöki londoni hármas találkozó utáni nyilatkozatában Mark Rutte NATO-főtitkár azt mondta: ez szóba került a Downing Streeten tartott megbeszélésen is, de az ukrán elnök megérti, hogy „ennél szélesebb körű ügyeket kell megvitatni annak érdekében, hogy Ukrajna felülkerekedhessen”.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.