Magyar Narancs: Miért épp Szép Ernő?
Szacsvay László: Mert Miklós úgy ítélte meg, hogy közte és köztem sok a hasonlóság. Lehet benne valami. Vagyok is, meg nem is, szeretnék is, meg nem is - akárcsak Szép Ernő. A bizonytalanságaim, a félelmeim, a kishitűségeim olyan Szép Ernő-sek. Meg aztán ott volt az is, hogy már vagy harminc éve a Katona József Színház tagja vagyok, de az utóbbi években nem nagyon volt rendes feladatom. Kéne egy est - mondta Miklós, és végül is csináltunk egyet.
| ||
MN: Szép Ernő nagy beszállítója volt a kabaréknak, mert jól megfizették. De mégsem elég jól, hiszen - mint az a Pianínóban is benne van - nagybani előleg- és kölcsönkérő lehetett.
SZL: A maga bohém módján nagy gazember lehetett, akár a pénzről, akár a nőkről volt szó. A pénz utáni hajszát meg is örökítette, én meg eljátszom. Próbálkozott Nagy Endrénél, a kabaré atyjánál, aki olykor adott, olykor elhajtotta - nálunk éppen elhajtja. Krúdytól - mint írja - nem volt érdemes kérni, mert reggelig kellett vele kocsmázni, és az iszonyat fárasztó. Odáig pedig nem süllyedt, hogy a riporterektől kérjen.
MN: Pedig maga is újságíró volt, és nem is szívbajos; egyszerre írt rigmusokat ellenzéki és kormánypárti lapnak.
SZL: Na, igen, de azért mégiscsak költőnek tartotta magát, és egy költőnek snassz lett volna kérnie egy újságostól. A riporter pedig még lejjebb állt a hierarchiában.
MN: És a nőkkel miért volt gazember?
SZL: Nagy barátja volt a táncosnőknek. Elég nagy nőcsábász lehetett a maga módján. Főleg szerelmes szeretett lenni. Ezt is próbáljuk érzékeltetni a darabban, a nők iránti olthatatlan vágyát. Nagyon szerette a táncosnőket meg a Margitszigetet, ahol, mint írja, sok rossz nővel csókolózott. Ez is benne van az estben, meg a fájdalom is. A Lila ákácot így zárja: "Barátom, volt ifjúság és volt szerelem. Nem vettem észre."
MN: A Lila ákác és sok más Szép-mű a századelő pesti szlengjét is megörökíti.
SZL: Ez egy csodálatos keveréknyelv. Van benne mélység és tudás, van benne mélységes önismeret és önirónia. Micsoda íze van a mondatainak! Nem fogható semmihez sem. Miklós külön felhívta rá a figyelmemet, hogy ne "árcháizáljak", ne röcögtessem a régies kifejezéseket. A "szervusz, apám" ugyanaz lehetett a maga idejében, mint ma egy "csőváz". Ez a korabeli ficsúrok és arszlánok dumája. Feljöttek tömött bukszával vidékről, a kaszinóban pedig jól berúgtak. Komoly szobáztatás is folyt itt, a szeparékban, amik szépen le tudtak süllyedni. A mai világban talán Parti Nagy Lajos szövegei hatnak úgy, mint Szép Ernő szavai.
MN: Támadta is Szép Ernőt a jobboldali sajtó a nyelvhasználatáért rendesen. Nem volt eléggé magyar nekik. Szép Ernő abban is megelőzte korát, hogy őt már a húszas évek legelején lezsidózták.
SZL: Megőrülök ettől, hogy most is állandóan azt szajkózzák, ki a magyar! Egy embert mutassanak, aki úgy magyar, ahogyan az a hivatalos mérce szerint kívánatos lenne. Minden családban van valami bibi, ha megvakargatja a felszínt; német, orosz, szláv, szerb, zsidó, cigány, horvát, bunyevác, sokác - hosszan sorolhatnám. Nincs ember, aki úgy lenne magyar, ahogy azt szeretnék. De ne politizáljunk, mert azt gyűlölöm. Nem volt könnyű a Szép Ernő-szövegekkel; szép nyelv, de nehéz. Kutyás ember lévén egyfolytában mormoltam sétáltatás közben. A kutyám előbb tudott Szép Ernő-ül, mint én. Iszonyú sokat ültem a Károlyi-szobor alatt, ott ért napkelte, napnyugta. Felháborító, ami a szoborral és a Kossuth téri fákkal történt, Szép Ernő sem örülne neki. De ne politizáljunk! Persze Szép Ernő nagyon is politizált a maga módján. Ott van például az Emberszag. Olyan öniróniával és olyanfajta megadással tud elmenni ebből az életből. Munkaszolgálatos volt, sáncot ásattak vele. A testvérét a Dunába lőtték. Átélte a háború borzalmait, a lába megfagyott, papucsban járt idősebb korában. Aztán félvakon, nyomorogva halt meg az ötvenes évek elején. A nővéreivel élt, tőlük kapott minden reggel zsebbe egy kemény tojást, azzal ment el hazulról, és ahol kapott egy kis spenótot, ott beleszeletelte a főzelékbe a tojást. Polgári író volt, a rendszer nem szívelte. Tulajdonképpen éhen halt.
MN: Az est nem megy túl az Emberszagban megörökített 1944-es megpróbáltatásokon, pedig Szép Ernő a felszabadulás után is dolgozott. Nemrég olvastam egy kis karcolatát a jámbor parasztgazdáról, aki szomorúan nézi, ahogy viszik a zsidókat a falujából. Nézi, nézi, majd szomorúan felsóhajt: "Szegény büdös zsidók."
SZL: Hát, igen. Attól tartok, minden, amiről az Emberszagban írt, a mai napig aktuális.
MN: Mennyire rizikós egy egész estet egyedül elvinni?
SZL: Megmondom, mi a rizikós. Főiskolásként játszottam a Rab ember fiai című gyerekdarabban. Ott bizony a kivezényelt ifjúság az erkélyről csúzlival, szöggel lőtte a gonoszt. Én hál' istennek pozitív figura voltam, de szegény Horesnyi Lacinak majdnem kilőtték a szemét.
