A mai napig őrzöm – Pogány Judit ajándéka az elítélteknek

  • -legát-
  • 2013. június 22.

Színház

A Kossuth-díjas színművészt arról kérdeztük, hogy miért vállalta el minden különösebb rábeszélés nélkül a Börtönszínházak Országos Találkozójnak zsűrielnöki tisztjét.

Tegnap és tegnapelőtt tartották a dunaújvárosi Bartók Színházban a Börtönszínházak Országos Találkozóját. Eddig még hasonló sem volt Magyarországon: hat büntetés-végrehajtási intézet színjátszói egymás után mutatták be produkciójukat – a szabad világban. Az eseményről majd a csütörtökön megjelenő nyomtatott kiadásunkban írunk; itt a zsűri elnökét, Pogány Juditot kérdezzük, hogy miért vállalta el gyakorlatilag rábeszélés nélkül a feladatot.

false

 

Fotó: MTI – Szigetváry Zsolt

Pogány Judit: Nyolc évvel ezelőtt volt egy bemutatóm, az Örkény Színház és a Pinceszínház közös produkciójaként, Anger Zsolt rendezésében, Pedig én jó anya voltam címmel. A monodrámát Vajda István szerkesztette egy gyerekgyilkos anyjával készült riport alapján. Az egész lényege az volt, hogy egy anya megpróbálja felfogni, megérteni, megindokolni a fia négy bűncselekményét, amelyek közül az utolsó volt a gyermekgyilkosság. De nincs válasz, nincs megoldás, nincs magyarázat, különösen miután eljut odáig, hogy ő mint anya is hibás lehet. Ezt azonban nem tudja felfogni, mert egy ilyen tudattal nem tudna tovább élni. De közben ott van a másik gyereke is… Egyébként a darab Molnár Henrik Lászlóról szól, az utolsó magyar elítéltről, akit kivégeztek.

magyarnarancs.hu: Az előadást fegyházban is bemutatta.

PJ: A szövegben is szerepel a szegedi Csillagbörtön, mint az ország legszigorúbb fegyházainak egyike, és itt is eljátszhattam a darabot. Egy hosszú teremben ültem nyolcvan elítélttel szemben, többségük gyilkosságért vagy gyilkossági kísérlet miatt volt ott. Ezek az emberek önszántukból ültek be erre az előadásra, és olyan lehetett nekik, mint egy kegyetlen szembesítés. Ha valaki elkövet egy bűnt, azt magában valahogy elintézi. Nem tudjuk, hogyan, mert egy titok, hogy ő ezt miként éli meg. De hogy azok mit élnek át, akik kint maradnak, a hozzátartozók, akik kívül rekedt nézőként élik át az eseményt, nos, a szegedi börtön lakóinak azzal kellett szembesülniük.

magyarnarancs.hu: Tudott velük erről beszélgetni?

PJ: Döbbenetes volt az előadást követő személyes találkozás. Utána rengeteg levelet kaptam. Azt írták, hogy olyan ajándékot kaptak azon az estén, hogy amíg élnek, nem felejtik el. A mai napig szégyellem, hogy én akkor nem válaszolgattam. De felületesen nem akartam válaszolni a levelekre, ám az, hogy nekiüljek és valami igazi, jó gondolattal reagáljak, arra egyszerűen nem volt időm. Ezúton üzenem nekik, hogy a mai napig őrzöm a leveleket. És azt is, hogy számomra felejthetetlen élmény volt ez a találkozás, életem egyik legemlékezetesebb előadása.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.