Színház

Játszott függetleneknél, kőszínházaknál, volt olyan előadásban, amely a bemutatón megbukott, és olyanban is, amely nyolcadik éve van műsoron.

A 24.hu-nak adott interjúban mindent elmond. Vagy nem teljesen.

Új világ köszönt-e a színházi szakmára Karácsony Gergely főpolgármesterré választásával, vagy marad minden a régiben? Erről is beszélgettünk a Hasnyálmirigynaplóból épp’ hangoskönyvet készítő művésszel, aki örül a választási eredményeknek, de úgy érzi, a NER be fog keményíteni.

A Látókép Ensemble az (ördögöt is rejtő) részletekhez ért nagyon: nem a nagy krízisek, kataklizmák, hanem a sűrített hétköznapiság tragikomikuma az, ami leginkább hat az előadásaikban.

Igazán nem állítható, hogy a magyar színházművészetnek meg a hazai közönségnek mindennapi kenyere lenne Gerhart Haupt­mann 1903-as drámája, az ötfelvonásos Rose Bernd. Mert habár egyetlen kurta esztendő leforgása alatt eljutott a Nemzeti Színházba, ott sajna nem talált lelkes fogadtatásra, és ha minden igaz, ezt követően mindössze egyetlen, ám annál balcsillagzatúbb bemutatója volt Budapesten e színműnek: 1944 októberének közepén, Kiss Ferenc rendezésében, a nyilaspárti Madách Színházban, sorozatos légiriadóktól meg-megszakítva.

Bár 6 millióval több a tao helyébe lépő többlettámogatást kapott a Katona, mint amennyit a 2018. évi jegybevétel alapján lehívhatott volna, (más intézményekhez hasonlóan) még nem jutott a teljes összeghez. Az önkormányzati választás fővárosi eredménye után a balliberálisnak bélyegzett színház életében "elvben majd most jön az aranykor", ám az igazgató ilyesmit a rendszerváltás óta még nem tapasztalt.

A Kertész utcai Shaxpeare-mosóban megmossák Shakespeare-t. Betámolyog a színpad hátsó részébe Máthé Zsolt reneszánsz öltözetben – úgy kalimpál hosszú, harisnyás lábával, mint valami bekólintott Pampalini –, majd lassan elindul a proszcénium felé.

Szép Ernő e két színdarabja 2012-ben Szegeden, Bezerédi Zoltánnak köszönhetően olvadt össze. Jó ötlet volt, így talán egy kicsivel érdekesebb kontextust kaphat a két, külön-külön nem túl izgalmas előadás.

A színház feladata a társadalmi szerepvállalás, a politizálás. Magyarországon pedig nincs cenzúra, és a színház többeket érdekel, mint valaha - hallhattuk egy keddi szakmai beszélgetésen, ahol viszont kínos pillanatokat okozott, hogy a németek nem értették: a Radnóti miért nem tűzi ki a szivárványos zászlót.

A kulturális tao megszűnésének nem egy vesztese van.

A sztori, vagyis a nagy király és a nagy költő csúnyán elmérgesedő barátságának históriája ismerős lehet számunkra, méghozzá nem csupán a Hunyadiak korából, hanem Pozsgai Zsolt színháztörténeti közelmúltjából is.

Kulka Jánossal a betegségéről, az új munkáiról, a politikáról és a rehabilitációról is beszélgettünk. Ízelítő a friss Magyar Narancsból.