Színház

Daniel Bănulescu: Csókolom a segged, Szeretett Vezérünk!

  • - sisso -
  • 2019. november 10.

Színház

Daniel Bănulescu: Csókolom a segged, Szeretett Vezérünk! című regénye nyomán készült a Terminal Work­house, a Manna és a Szkéné Színház közös produkciója. Az ősbemutató egyetlen kétórás, nosztal­gia­mentes, rendszerkritikus sóhaj, rekviem a szabadságért. Hogy is lehetne nosztalgia Nicolae Ceau­șescu figurája iránt, akit ebben az előadásban (per Csau) Fazakas Juli alakít. Örülne a diktátor, ha látná, milyen szép és kedves külsőt kapott. Nem véletlenül. Valcz Péter érzékeny rendezése azt szeretné megmutatni, hogy a gonosz onnan is leselkedik ránk, ahonnan a legkevésbé számítunk rá. Az abszurd show-műsor szórakoztat, de ugyanakkor mélyre megy. A „megtörtént” eseten alapuló sztori szerint az idős diktátor felkér egy fiatal, épp semmittevő írót, hogy 31 nap alatt írjon egy regényt, „amitől mindenkinek leesik az álla”. Azt nem lehet tudni, mi van, ha nem sikerül neki. Az írót, Danielt, a tipikus, szorongó, tehetetlen értelmiségit Molnár Gusztáv testesíti meg és Fazakas Csaujával izzasztó párost alkot. Látjuk, hogyan szivárog be a politikai vezető az ember párkapcsolatába, írógépébe, álmaiba, miközben tanúi leszünk a gyötrelmes magánélet különféle epizódjainak.

Gerlits Réka, Kálóczi Orsolya és Mészáros András „trikolor kórusának” performance-ai pedig mindig más fénytörésbe helyezik a főbb eseményeket. Végül kiderül, néha egészen hasznos undorító diktátorok arcát felidézni, nehogy elfelejtsük, micsoda kincs az autonómia.

Szkéné Színház, szeptember 26.

 

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.