Színház

Daniel Bănulescu: Csókolom a segged, Szeretett Vezérünk!

  • - sisso -
  • 2019. november 10.

Színház

Daniel Bănulescu: Csókolom a segged, Szeretett Vezérünk! című regénye nyomán készült a Terminal Work­house, a Manna és a Szkéné Színház közös produkciója. Az ősbemutató egyetlen kétórás, nosztal­gia­mentes, rendszerkritikus sóhaj, rekviem a szabadságért. Hogy is lehetne nosztalgia Nicolae Ceau­șescu figurája iránt, akit ebben az előadásban (per Csau) Fazakas Juli alakít. Örülne a diktátor, ha látná, milyen szép és kedves külsőt kapott. Nem véletlenül. Valcz Péter érzékeny rendezése azt szeretné megmutatni, hogy a gonosz onnan is leselkedik ránk, ahonnan a legkevésbé számítunk rá. Az abszurd show-műsor szórakoztat, de ugyanakkor mélyre megy. A „megtörtént” eseten alapuló sztori szerint az idős diktátor felkér egy fiatal, épp semmittevő írót, hogy 31 nap alatt írjon egy regényt, „amitől mindenkinek leesik az álla”. Azt nem lehet tudni, mi van, ha nem sikerül neki. Az írót, Danielt, a tipikus, szorongó, tehetetlen értelmiségit Molnár Gusztáv testesíti meg és Fazakas Csaujával izzasztó párost alkot. Látjuk, hogyan szivárog be a politikai vezető az ember párkapcsolatába, írógépébe, álmaiba, miközben tanúi leszünk a gyötrelmes magánélet különféle epizódjainak.

Gerlits Réka, Kálóczi Orsolya és Mészáros András „trikolor kórusának” performance-ai pedig mindig más fénytörésbe helyezik a főbb eseményeket. Végül kiderül, néha egészen hasznos undorító diktátorok arcát felidézni, nehogy elfelejtsük, micsoda kincs az autonómia.

Szkéné Színház, szeptember 26.

 

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.