Színház

Csepp, csepp, csepp

Kávécsarnok/Május

  • 2019. november 10.

Színház

Szép Ernő e két színdarabja 2012-ben Szegeden, Bezerédi Zoltánnak köszönhetően olvadt össze. Jó ötlet volt, így talán egy kicsivel érdekesebb kontextust kaphat a két, külön-külön nem túl izgalmas előadás.

A Budaörsi Latinovits Színházban bemutatott verzió egy kellemes, nyugdíjasoknak szóló matinédarab. A két mű kontrasztja vizuálisan tökéletesen megvalósul a színpadon, de sokat hangoztatott alapigazságokon kívül semmi többletjelentéssel nem találkozunk.

A Kávécsarnok bézs színű monotonitása eseménytelen világot tár elénk: apró közeg hatalmassá nagyítva. A Május a Városligetben játszódik. Itt fordulnak az arányok: sötét van, az emberi lét apró és súlytalan.

A két rész koherenciáját nemcsak ugyanazon téma ellentétes megközelítése adja, de az erőszakos színészi jelenlét is, ami sokszor zavarba ejtő, de legalábbis kényelmetlen. Ez a Kávécsarnokban egyértelműen a komikumot hivatott szolgáltatni, de egy idő után már a folyamatos nagysádozás meg tisztelturazás egyszerűen csak idegesítő és kínos. Érthetetlen a Karolinát (eredetileg Fanny) alakító Takács Kati folyamatos sztepptáncszerű toporgása, és az is, hogy Koltai Róbertnek (Tivadar, az eredeti műben Alajos) címzett mondandóját végig a közönség felé fordulva, a nézőknek panaszkodva adta elő. Koltai Róbert a darabban egyébként Koltai Róbertet alakítja, aki lemaradt volna, nézze meg bármelyik filmjét. A szereplők olyannyira unatkoznak, hogy minden haragjukat, szexuális vágyukat és sértettségüket arra projektálják, aki éppen ott van a közelükben. Továbbá megjelenik a kuglóf, mint az anyai gondoskodás és a női nemi szerv metaforája.

A hidat a két rész között a kávéház falán lévő fekete-fehér fotó képezi. Észrevétlenül készíti fel a nézőt a második felvonás háborús övezetére. A Májusban a Tim Burtont megszólalásig idéző jelmezek és látvány egyértelműen kompenzálni próbál azért, hogy semmi újat nem fogunk látni, sem hallani. Az elején feltűnik a Sweeney Todd… Mrs. Lovettje (ott Helena Bonham Carter) és egy csapat Marilyn Manson-rajongó, meg a bácsi a lufikkal a Fel!-ből. Kétségtelenül ez az izgalmasabb része az előadásnak. Egy sötét, hosszúra nyúló hídavatással kezd, s az előző felvonásból ismert halott medikával érné el tetőpontját, ha ez nem azzal járna együtt, hogy a lány végül a szánkba rágja azt, amit már amúgy is sejtettünk. Igen, mi itt mind halottak vagyunk, ha nem tűnt volna fel a kócos hajunk, sápadtra sminkelt arcunk vagy a fekete szúnyogháló, amit az előző részben viselt ruhánk tetejére adtak! Ráadásul metafizikai magasságokba is emelkedünk, hiszen a SOTE-s lány utal arra, hogy önmagát boncolta fel. Misztikus!

A Ligetben épp egy öngyilkosságra készülő urat zavar meg egy lány és egy fiú. A hullajelölt és a kezdő prostituált között kezdődő viszony az első izgalmas dolog a két óra alatt. A Kávécsarnok anyakomplexustól szenvedő Tivadarjával ellentétben itt az apakomplexuson van a hangsúly. A fiatal, romlani vágyó lány és az idősebb, spleentől csepegő férfi héjanásza. Az előző rész „könnyedsége” után ez lenne a mondandókkal terhes befejezés.

Ám a közhely, attól még, hogy lihegve és egyre hangosabban és szenvedélyesebben mondják, közhely marad. Az emberek hangyák, porszemek az univerzumban, és nem számítanak. Hallottuk.

Budaörsi Latinovits Színház, szeptember 30.

 

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.