Német szakemberek döbbentek le azon, hogy a magyar színházak mennyire tartanak a politikától

  • Gubán Mária
  • 2019. november 7.

Színház

A színház feladata a társadalmi szerepvállalás, a politizálás. Magyarországon pedig nincs cenzúra, és a színház többeket érdekel, mint valaha - hallhattuk egy keddi szakmai beszélgetésen, ahol viszont kínos pillanatokat okozott, hogy a németek nem értették: a Radnóti miért nem tűzi ki a szivárványos zászlót.

Van-e teendője egy állami és/vagy önkormányzati támogatásokból működő színházaknak a politikával? Mármint a közélettel. Kell-e reagálnia a mindennapjainkat befolyásoló folyamatokra? S vajon mire számíthat egy színházigazgató manapság, ha bátran beleáll ezekbe az ügyekbe?

Olyan kérdések ezek, amelyek a kritikát egyre nehezebben viselő Orbán-rendszerben folyamatosan előkerülnek a színházi szakmában. Korábban a Magyar Narancs 2018. karácsonyi számában Alföldi Róbert, legutóbb a Franciaországba költözött Schilling Árpád olvasta a szakma fejére: nem állnak ki magukért.

Hogy milyen indulatokat képesek szülni ezek a kérdések, jól mutatja Alföldi legutóbbi nyilatkozata. A Nemzeti Színház volt igazgatója pár hete lapunknak így beszélt a korábbi kijelentései keltette hullámokról: "Sikerült ezzel a saját szakmámon is kívülre kerülnöm. A legfinomabb reakció az volt, hogy szégyelljem magam. Sokat gondolkoztam rajta, lehet, hogy igazságtalan voltam." Jellemző a szakmát eluraló hangulatra - különösen azután, hogy a kormány megszüntette a színházak önállóságát valamilyen szinten garantáló tao-t -, hogy nyilvánosan ezekre a kritikákra az igazgatók nem reagáltak.

Helyzet volt, van

Most kedden viszont az egyikük nem kerülhette meg, hogy valamilyen szinten állást foglaljon. A Goethe Intézetben ugyanis magyar színházi vezetőket is meghívtak arra a beszélgetésre, ahol német szakemberek világossá tették: Nyugaton a színház nem egy sziget, felelősséget kell vállalni.

false

 

Fotó: facebook.com/goetheinstitut.budapest

Magyar oldalról többek között Kováts Adél, a budapesti Radnóti Színház igazgatója és Keszég László, a Miskolci Nemzeti Színház rendezője, a Magyar Színházi Társaság elnöke volt jelen. Kovátsot a Népszava újságírója megkérdezte: a Radnóti Színház csatlakozik-e azokhoz a színházakhoz, amelyek kitűzik a szivárványzászlót az Auróra iránti szolidaritásból (mint ismeretes, október 23-án a szórakozóhely előtt náci tüntetők szivárványos zászlót égettek, ez ellen tiltakoznak a lobogó kitűzői- a szerk.). Kováts Adél kifejtette, bár a színház dolgozói közül többen aláírták a petíciót, a szivárványzászlót mégsem teszik ki, a színház ugyanis „mindenkihez szól”.

Ezt a kijelentést német oldalon kisebb felháborodás követte. Az egyik német vendég szerint a színház mindig a jelenről akar szólni, emiatt kénytelen politizálni, nem zárkózhat el egy ilyen gesztustól sem. Erre Keszég azzal zárta rövidre a beszélgetést, hogy az MSZT-nek nem feladata ilyen ügyben megnyilvánulni.

Sokféle valóság

Pedig amíg ide eljutottunk - elsősorban német részről -, többször elhangzott, a színház nem úszhatja meg, hogy az életünk fontos dolgaiban állást foglaljon. Wilfried Schulz, a düsseldorf-i Schauspielhaus igazgatója arról beszélt, a színház egy közösségi tér, ami mindenki problémáira reflektál, nem lehet elitista. Különböző megközelítéseket kell alkalmazni, mert bár az előadás, amit látnak ugyanaz, a nézőtéren többszáz különböző valóság és vélemény formálódik.  A színház „edzi az empátia izmát”. Ez egy olyan tér, ahol több nézőpontból, biztonságos közegben találkozhatunk az ismeretlennel.

false

 

Fotó: facebook.com/goetheinstitut.budapest

Német oldalon egyöntetű vélemény, hogy a színház nyitott térré kell váljon. „A színház él” és a város társadalmának a tere, épp ezért Düsseldorf-ban a Fridays for Future, Hamlet és Don Carlos is megférnek egymás mellett. A színház nem egy szubkultúra, „nem múzeum”, éppen ezért kell a klasszikusokat is a jelenbe átültetni – mondja Falk Richter, a berlin-i Maxim Gorki színház rendezője. A klasszikus pedig nem szentség, ugyanúgy egy politikai aktualitás szülte, ugyanúgy az aktuális hatalom ellen lázadt saját korszakának eszközeivel, ebből pedig inspirálódni, tanulni kell. A művészet nem létezik és soha nem is létezett a hatalommal való konfliktus nélkül.

false

 

Fotó: facebook.com/goetheinstitut.budapest

A beszélgetés folyamán többször szóba került, hogy nyitni kell a nézők felé, reflektálni a jelenre és felelősséget vállalni. Magyar oldalon viszont nemcsak a zászlóügyben volt zavarodottság, hanem a kérdéskör általános megközelítése is láthatóan problémákat okozott. Bagossy László a drámapedagógia szakot hozta fel, mint pozitív példát a kapcsolatteremtésre, Kováts Adél a pénzhiányt emlegette ennek gátjaként. Bagossy szerint egyébként a zártság igenis jót tesz a színháznak, elősegíti az alkotói folyamatot, ha nem szól bele senki.

Igaz, az is többször elhangzott a magyar részvevők szájából, hogy ők bizony egyszer sem találkoztak a cenzúrával, sőt még öncenzúrát sem gyakoroltak. Ennek fényében nem kis meglepetést okozott az az okfejtés, hogy a Radnóti miért nem teszi ki a szivárványos zászlót.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

A falu bolondjai

Hadházy Ákos második videón is dokumentált parlamenti találkozása Orbán Viktorral pontosan úgy sikerült, mint az előző, mintha az a több mint két esztendő el sem illant volna, mintha még mindig 2023 júniusa lenne.

A mártír

„Ki ölte meg Charlie Kirköt?” – ezt énekelhetné valamelyik NER-kompatibilis polbeat együttes, ha volnának olyanok.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

A műfaj legnagyobbjaival

Tegye fel a kezét, akinek Bayreuth hallatán először nem Wagner jut eszébe. Nem csoda, hiszen 1876, Wagner Festspielhausának, a kizárólag Wagner-operák előadására épített operaháznak a megnyitása óta a két név elválaszthatatlanul összefonódott. De a városnak van egy másik elsőrangú fesztiválja is.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.