chili & vanilia - Az amerikai káposzta hollandi

  • .
  • 2007. július 19.

Trafik

Milyen furcsa utakon keringenek az ételek! Némelyekről az ember elsőre azt hinné, hogy sima európai fogások, miközben nagy egzotikus múltjuk van, másokra pedig azonnal újvilági klasszikusokként asszociálunk, aztán kiderül, hogy csak az öreg kontinens exportált fogásai.

Milyen furcsa utakon keringenek az ételek! Némelyekről az ember elsőre azt hinné, hogy sima európai fogások, miközben nagy egzotikus múltjuk van, másokra pedig azonnal újvilági klasszikusokként asszociálunk, aztán kiderül, hogy csak az öreg kontinens exportált fogásai. A coleslaw, vagyis amerikai káposztasaláta például egyike az utóbbiaknak. Az 50-es években elterjedt, ma már inkább nosztalgikusnak mondható, bár továbbra is népszerű amerikai étteremben, az ún. dinerben nem is kell külön az étlapon keresni: olyannyira elterjedt, hogy a menühöz automatikusan jár. Eredetére vonatkozóan ezúttal nem szükséges bonyolult idő- és térbeli síkok, földrajzi kitérők vagy a feltalálását hirdető séfek rivalizálása között kavarogni. Sokkal egyszerűbb és banálisabb: az Észak-Amerikában a 17. században letelepedő holland telepesek ültettek és termesztettek káposztát, majd, mint ahogy azt otthon is tették, lereszelték és salátának ették. Koolsla (holland) = káposztasaláta = coleslaw. A (leginkább) majonézes öntet viszont későbbi adalék, csak a XVIII. század szüleménye.

Európai származása ellenére a leghagyományosabbnak mondható amerikai saláták egyike, egy társaságban a némileg elcsépelt - és autentikusan (római salátából, szardellás dresszinggel) csak ritkán készített - Cézár-salátával, vagy a Bob Cobb étteremvezetőről elnevezett, pulykasülttel, császárszalonnával, főtt tojással, zöldekkel és rokfort sajttal rétegezett Cobb salad nevűvel. Mindenképpen érdemes kipróbálni; bár magában is élvezhető, grillezett húsok, hamburger, minifasírt vagy - mint a képen - korianderrel és őrölt római köménnyel fűszerezett húsgolyó köreteként a legfinomabb.

Amerikai színes káposztasaláta joghurtos öntettel

Hozzávalók (kb. 8 adag)

1/2 kg fehér fejeskáposzta

1/4 kg vörös fejeskáposzta

2 nagy sárgarépa

2 zöldalma

1 nagy lilahagyma

opcionális: 1 fej édeskömény

Öntet:

5 dl joghurt

1 dl olívaolaj

4 púpozott tk. magos mustár

1 nagy citrom leve

4 tk. méz

2+2 tk. só

bors, csipetnyi őrölt koriander

A kétféle káposztát megmossuk, megszárítjuk, torzsáját eltávolítjuk, vékony csíkokra szeleteljük vagy lereszeljük. 2 tk. sóval megszórjuk, nehezéket helyezünk rá, pl. egy tányért, és 15 percre félretesszük. Közben szeletekre vágjuk a hagymát, gyufaszálcsíkokra a megpucolt sárgarépát és zöldalmát (és ha használunk, az édesköményt). Az almára azonnal néhány csepp citromlevet öntünk, hogy ne barnuljon meg. A káposztát alaposan kinyomkodjuk. Az öntethez kézi habverővel simára keverjük a joghurtot, citromlevet, mustárt, sót, borsot, koriandert és a mézet. Vékony sugárban, lassan, folyamatos keverés mellett hozzáadjuk az olívaolajat. Egy nagy tálba tesszük az összes zöldséget, végül alaposan összeforgatjuk az öntettel.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.