csontzene - Az akkordhatalmak Bachnál

  • .
  • 2008. március 6.

Trafik

Most, hogy Ernst Bloch (Lukács egykori haverja, aki azért jött a század elején Pestre, hogy valami gazdag nőt szerezzen magának feleségül) fiatalkori főműve, Az utópia szelleme végre magyarul is olvasható, nem szégyellünk idézni belőle (ráadásul nem kell gyötrődni az őrületesen nehéz szöveg lefordításával, megtette helyettünk Mesterházi Miklós), parádés példájaként annak, hova vezet, ha egy lelkes amatőr próbálja megírni a zene filozófiáját, amely természetesen nem létezik, de hogy ez kiderüljön, ahhoz előbb meg kellett írni, mégpedig ezúttal 1923-ban.

Most, hogy Ernst Bloch (Lukács egykori haverja, aki azért jött a század elején Pestre, hogy valami gazdag nőt szerezzen magának feleségül - lásd képünkön) fiatalkori főműve, Az utópia szelleme végre magyarul is olvasható, nem szégyellünk idézni belőle (ráadásul nem kell gyötrődni az őrületesen nehéz szöveg lefordításával, megtette helyettünk Mesterházi Miklós), parádés példájaként annak, hova vezet, ha egy lelkes amatőr próbálja megírni a zene filozófiáját, amely természetesen nem létezik, de hogy ez kiderüljön, ahhoz előbb meg kellett írni, mégpedig ezúttal 1923-ban. Lássunk egy passzust Bach és Mozart különbségéről: "Míg Mozart izgatottan, könnyedén, szabadon, lendülettel, oldottan és csillogóan formálja csengővé az érzelmeket, Bach kimértebben, nehézkesen, szívhez szólóan, kötötten, kemény ritmusokkal, fénytelen mélységgel mutatja meg az Ént és inventáriumát. Következésképp Mozartnál a még (kicsiny) világian luciferi, Bachnál a (még éppoly kicsiny) spirituálisan keresztény Én az, akiről szó van, a jóságnak avagy a megszabadított Ádámnak az önmagához közelebbi, szubjektívebb, protestáns lelkület révén elérhető Énje, következésképp még nem a gyülekezet pillantásának, a glóriának avagy a megszabadított Lucifernek egy egész másfajta dinamika mögé rejtező Énje." Idáig még csak zavaros és nehézkes, de valamennyire mégis érthető, legalább is a szándék. Ám aki a következő mondatot hibátlanul felmondja a poharakkal borított, agyonhamuzott asztala felé a ropogós számlával érkező fizetőpincérnek Bach h-moll miséje előadása után (vezényel Kamp Salamon, Zeneakadémia, március 7.), az feltehetően mentesül a fizetés alól, valamint elfogyaszthat még egy palack bordóit egy adag szarvasgombás ökörnyelvsalátával. Íme, lehet gyakorolni: "Az egybeolvadó harmonikus-ritmikus momentumnak mégiscsak megvan a maga befolyása, s megakadályozza az ellenpont apparátusának dolgaiban és a formális dolgokban való tobzódást Bachnál még ott is, ahol a szólamok távolsága komoly akadálya a vertikális összeolvadásnak, tehát egész, bármennyire is hol ritmikai rövidülésben, hol lehengerlő egymásba fonódásban, hol újra egymástól elválva mutatkozó hangoszlopok, akkordhatalmak létezésének és változásának." És ha felmondási kísérletünk sikerrel jár, ámde erre a bestiálisan ravasz pincér azt mondja, hogy idáig rendben, de azért én megnézném az eredeti szöveget is, különös tekintettel az "akkordhatalmakra", akkor nem felelhetünk neki mást, mint csupán annyit, hogy ezt mi is örömmel megtennék, de sajna a német kiadás a másik lakásunkban van, és jelenleg hozzáférhetetlen.

Pár nap Bloch-olvasás után úgyis olyan állapotba kerülünk, hogy nem akad olyan kocsma, ahol kiszolgálnának, meglátván a belépéskor rángatózó tagjainkat, a filozófiai kényszerképzetektől valósággal sátánivá változott arckinyomatunkat. Ezért hálát adunk az égnek, hogy Bloch nem írt Telemannról, Bach nagyszerű kortársáról és vetélytársáról, erről a jeles, 1681-ben született és 1767-ben elhunyt NDK-zeneszerzőről (ne feledjük, a háború után Bloch az utópia szellemében, az NDK-ban, pontosan Lipcsében, Bach és Telemann vetélkedésének városában lett professzor, de azért annyira nem vesztette el a józan eszét, hogy a Fal felhúzása után végül is ne a nyugati Tübingenben telepedjen le és haljon meg 92 éves korában), akinek két remek művét is meghallgathatjuk a historikus előadásmód avatott muzeológusa, Ton Koopman dirigálásával (MűPa, március 12.). Persze a magát költőnek képzelő Ernst írt néhány olvashatót is. Például ezt: "Szép dolog a csobogó víz, egy öreg fa, vagy a sötét, magasan fekvő hegyi tó."

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.