RESTAURÁLJÁK GOYÁT Goya és a háborús évek címmel április közepén kiállítás nyílik a madridi Pradóban: addigra el kell készülni a művész festményeinek restaurálásával. Természetesen nem most dolgoznak először a világháborús bombázások elől Valenciába menekítés közben megsérült képeken, de bizonyos részleteiket csak most vették munkába a restaurátorok.
LIPCSEI KÖNYVVÁSÁR A március 13-16. között rendezendő Lipcsei Könyvvásár nyitányaként Geert Mak veheti át a német könyvkereskedők Európai Megértésért elnevezésű díját és a vele járó 15 ezer eurót. A nálunk elsősorban az Amszterdam - Egy város életrajza révén ismert holland író új műve a "morális pánik" történetével foglalkozik: Gedoemd tot kwetsbaarheid (a kötet német címe: Der Mord an Theo van Gogh. Geschichte einer moralischen Panik).
NME-DÍJAK A Brit-díjak fő kategóriáinak megnyerése után újra ünnepelhet az Arctic Monkeys: a New Musical Express olvasói őket szavazták meg az év legjobb brit zenekarának, noha az év legjobb albumát szerintük a Klaxons készítette: Myths Of The Near Future. A legjobb külföldi zenekar a Killers, a legjobb koncertzenekar a Muse, a legjobb új zenekar az Enemy lett. Viszont a legjobb klip az Arctic Monkeys Teddy Picker című számából készült, s övék a legjobb dal is: Fluorescent Adolescent. A legrosszabb album dicsőségét Britney Spearsnek (Blackout), a legrosszabbul öltözködő személy címét pedig Amy Winehouse-nak szavazták meg az olvasók.
PAMUK PREMIERJE Münchenben bemutatták Orhan Pamuk Hó című regényének drámai változatát. A Nobel-díjas író magyarul is olvasható művét Lars-Ole Walburg és Malte Jelden alkalmazta színpadra.
BALLA MILÁNÓBAN Ötven évvel halála után nagyszabású retrospektív kiállítás mutatja be Giacomo Balla (1871-1958) művészetét: a milánói Palazzo Reale termeiben mintegy kétszáz olajfestmény, akvarell, pasztell, assemblage és szobor nyújt átfogó képet a futurizmus egyik legjelentősebb alkotójának munkásságáról. A kronologikus kiállítás tárgyait számos intézmény - a New York-i MOMA, a londoni Tate, a madridi Thyssen-Bornemisza, a párizsi Pompidou és mások - együttműködése tette lehetővé. A május 18-ig nyitva tartó kiállítás Balla futurista periódusára koncentrál, az 1929 utáni időszakot kevesebb mű képviseli. Jövőre, Marinetti Futurista kiáltványa megjelenésének századik évfordulóján feltehetően további összegzésekre számíthatunk, Balla festőtársai, Boccioni, Severini, Carra, Russolo szerepeltetésével. Illusztrációnkon az 1912-es Pórázon vezetett kutya dinamizmusa, illetve a Merkúr és a Nap együttállásáról készített sorozat egyik darabja, 1916-ból.
50 ÉVES A BOSSA NOVA A riói Ipanema-strandon tartott ingyenes koncerttel ünnepelte Brazília a Bossa Nova születésének ötvenedik évfordulóját. Az idősebb korosztályból Roberto Menescal, Carlos Lyra és Oscar Castro Neves szerepelt, a fiatalabbakat többek között a bossát elektronikával vegyítő Bossacucanova együttes képviselte. A helyszín természetesen az irányzat legnagyobb slágereinek egyikére, a Garota de Ipanemára utal: Antonio Carlos Jobim (1927-1994) és Vinicius de Moraes (1913-1980) dalát eredetileg Jo-o Gilberto (1931) énekelte, angol verziója pedig Girl from Ipanema címmel, Astrud Gilberto énekével hódította meg a világot, miután Jo-o felesége beugrott Stan Getz amerikai szaxofonos és Jo-o Gilberto 1963-as New York-i lemezfelvételére. A Bossa Nova (új hullám) születését egyébként egy másik Jobim-Moraes-szerzemény, a Chega de Saudade 1958-as megjelenéséhez kötik, ezt eredetileg Elizete Cardoso vette lemezre, de Jo-o Gilberto előadásában lett igazán műfajteremtő siker. A korai Jobim-slágerek (Corcovado; Desafinado; Samba de uma nota so stb.), a zene sodrására is építő Fekete Orfeusz című francia film (de Moraes darabja alapján rendezte Marcel Camus) vagy a Getz/Gilberto lemezek idején még nem használták a világzene kifejezést, de ha valamire ráillik, akkor az afrobrazil szamba és a cool jazz hatásait ötvöző bossa novára feltétlenül.
FIKCI" A BELGA HOLOKAUSZTMEMOÁR Könyvsiker volt, Vera Belmont filmet is készített belőle, de most kiderült: Misha Defonseca "memoárja", a Survivre avec les loups nem tiszta életrajz, hanem fikció. Egy belga zsidó kislány szüleit a Gestapo elhurcolja, őt pedig - mint egy mai Mauglit a világháború dzsungeljében - farkasok fogadják be, a falka közösségében éli túl a holokausztot, s tesz meg több ezer kilométert szüleit keresvén. A történet hitelességében először a belga zsidó közösség kezdett kételkedni, s néhány napja az Amerikában élő szerző, Monique de Wael a brüsszeli Le Soirnak elismerte: konfabulált. Nem zsidó családból származik, viszont a szüleit valóban elhurcolták a németek, s ő a nagyapjánál, majd egyik nagybátyjánál élt. Nyilatkozatában elnézést kért mindazoktól, akiket becsapott az, hogy a könyvet és a filmet egyaránt igaz történetként tálalták, de ez akkor is az ő valósága, ha nem is színtiszta valóság: próbáljuk beleképzelni magunkat egy négyéves kislány helyzetébe, aki mindenét elvesztette, s egy másik valóságot teremtve próbál életben maradni.
