Publicisztika
Négykettő, hathárom (olvasói levél)
Bár vélhetően mások is jelezték már, azért én is szólok: a Vastrabant Hathárom című száma a Hobo Blues Band 1986-os Esztrád c. lemezén megjelent 6:3 c.
Narancs XX. évf. 10. szám (2008-03-06)
Bár vélhetően mások is jelezték már, azért én is szólok: a Vastrabant Hathárom című száma a Hobo Blues Band 1986-os Esztrád c. lemezén megjelent 6:3 c.
Búr-Baky Miklós most James Madisontól kölcsönzött mottót, amellyel egy lépéssel előbbre jutottak a szerző kilétét kutató olvasók. Mert ugyebár nem lehet egykönynyen és következmények nélkül Madisont idézni.
Közvetlen demokrácia vagy legyen rendesen, vagy ne legyen sehogy - a közvetlen demokrácia őszinte hívei és jó ismerői gyakran hördülnek fel ekképpen, ha azt látják, kedvenc intézményeikkel visszaélnek a politikusok. A félmegoldásoknál, az időnkénti, kiszámíthatatlan népszavazásoknál, meg annál, ha a népszavazás intézményét a politikai erők annak eredeti szellemével ellentétesen használják fel, még mindig jobb, ha egyáltalán nincs mód a közvetlen döntéshozatalra. Persze: ahogy nincsenek gonosz gépek, a népszavazás intézménye sem ab ovo rossz, kerülendő vagy éppen alkalmatlan demokratikus döntések meghozatalára. Csak tudni kell(ene) vele élni. A hét végén lezáruló abszurd népszavazási játékot a magyar politika kisszerűsége termelte ki - ám ezt azért tehette meg, mert maga a szabályozás is rossz. Vajon mit kellene tennünk, és milyen elvi lehetőségek állnak előttünk, ha a rendszerváltáskor rajtunk ragadt, használhatatlan, antidemokratikus rendszert meg akarnánk változtatni?
Ha megvalósul a kaposvári színigazgatói pályázat gondosan kidolgozott forgatókönyve, akkor itt a vége: immár a színháztörténet lapjaira költözik a kaposvári színház elmúlt negyven esztendeje. Fényes régi lapok ezek: a magyar színházművészet megújulása követhető nyomon rajtuk; azok a fejezetek - az azóta rég letűnt Szolnokkal és egy-egy rövid időszakban más vidéki városokkal együtt -, amelyekből megszületett és felnőtt a mai élvonal. Igazán csekély túlzás: jószerével mindenki, aki részese és szereplője annak a színháznak, amely a világba is elvitte hírünket, ezekből a műhelyekből, és legfőképpen Kaposvárból nőtt ki.
Február végén, a kormány egyetértésével, eldobta a forint mankóit a Nemzeti Bank. A nagyobb kilengések ellen támasztékul szolgáló sávhatárokat eltörölték: eztán szabadon mozoghat az euró forintárfolyama, elméletileg 0-tól végtelenig. A jegybanknak persze most is van eszköze arra, hogy terelje az árfolyamot. Az alapkamat emelésével vonzóbbá teheti a forintot, hogy az árfolyam erősödésén keresztül mérsékelje az inflációt, és fordítva: kamatot csökkenthet, ha inflációs célja gyengébb forint mellett is teljesülni látszik. A szabad lebegtetés rendszerében viszont már nem kényszerül arra, hogy bizonyos értékeknél (eddig a 240 és a 324 forintos sávhatárokon) útját állja az árfolyam erősödésének vagy gyengülésének.
A rendelőintézetben egy bácsi hajolt le az ablakhoz, ahol be kellett nyújtani a dolgokat. "Vizelet?" - mondták az ablak mögül. A bácsi kicsit fölegyenesedett, és félig nekünk, a többi várakozónak mondta: "Aztat is kelletett hozni?" Egyszerű, szegényes ruhájú, öreg bácsi volt, talán őstermelő, és mindez nagyon régen történt, az ötvenes években, a rendelőintézetet még OTI-nak hívták. Mindenesetre akkoriban az iskolázatlan beszélők még sűrűn használták az aztat meg a kelletett alakokat. Ragkettőzés?
A hétvégén ügydöntő népszavazást tart az ország arról, hogy az Országgyűlés eltörölje-e a vizitdíjat, a fejlesztési részhozzájárulás néven törvénybe iktatott tandíjat, valamint a kórházi napidíjat. A referendum ugyanakkor sokak, hovatovább az érdeklődő közvélemény jelentős hányada szerint "nem ezekről a kérdésekről szól".
Nemcsak a mind kuszább kulturális fővárosi projekt vagy a tervezett tubesi radar borzolja Pécsett a kedélyeket, hanem egy iskolaügy is. Az egyelőre önkormányzati kezelésű belvárosi intézményt szeretné megszerezni az egyházmegye.
Össztűz alá vették Budapest vezetését a magas légszennyezettség miatt aggódó civilek: a Radikális Biciklisták egyik tagja hamis adatok közzététele miatt jelentette fel a főpolgármestert és helyettesét, egy allergiával és asztmával küzdő állampolgár pedig próbapert indított a Városháza ellen.
Nagy csinnadrattával lépett a nyilvánosság elé a Talentis Program 2003-ban: húsz év alatt Szilícium-völgyet, közép-európai tudásközpontot varázsolnak a Zsámbéki-medencéből. Azóta eltelt négy év, és nagy a csend. Se partner, se pénz, se föld - viszont épülnek a raktárak és logisztikai központok. Igaz, a következő másfél évtizedben alakulhat ez még másként is.
Gyurcsány Ferenc kezdeményezése akár sikeres is lehet, ha a kiszemelt állami üzletrészeket nem kizárólag jelentős kedvezményeket kínáló, kisbefektetői program keretében értékesítik, a végrehajtást pedig rábízzák a profikra - mondta a Narancsnak a Budapesti Értéktőzsde korábbi elnöke, a Concorde Értékpapír Zrt. ügyvezető igazgatója, akit 2007-ben az év hazai üzletemberévé választottak.
"Szinte megbénít, hogy antiszemitának lehetett lenni a világháború után, tudván, mit műveltek a zsidókkal. Ez a paradoxon ösztönzött engem arra, hogy nekilássak ennek a könyvnek" - nyilatkozta január közepe táján Jan Tomasz Gross legújabb munkájának lengyel nyelvű bemutatója alkalmával. A Félelem (Strach, angolul Fear) eredetileg 2006 nyarán jelent meg az Egyesült Államokban, igazi vihart azonban most kavart a Visztula mentén az alcímben is jelzett témájával: "Antiszemitizmus Lengyelországban, közvetlenül a háború után. Egy erkölcsi szakadék története."
Idén hatvanesztendős a Kossuth-díj. A következőkben az eredetileg babérkoszorút formázó tekintélyes dekoráció alapítását és adományozásának első évtizedét idézzük fel. Az alkotómunka kiválóságait: hídverőktől a gyorsfalazókig.
Gazdasági bűncselekmények miatt 2006. november közepén kellett volna börtönbe vonulnia a szocialisták által korábban támogatott Szarvas Attila volt mezőkovácsházi polgármesternek, aki tavalyelőtt majdnem parlamenti képviselő is lett. Szarvas szökésben van, a Békés Megyei Bíróság elfogatóparancsot adott ki ellene.
A nagy dérrel-dúrral, ígérgetések és ijesztgetések özönével zajló választási kampány feltehetően a két nagy párt további erősödéséhez vezet a vasárnapi törvényhatósági választásokon. A hónapok óta a kormányzó szocialistáknál (PSOE) lévő előnyt ugyan sikerült csökkentenie a konzervatív Néppártnak (PP), de esetleges győzelmük után bajosan találnának partnereket a madridi kongresszusban, a Cortes alsóházában.
Végül Rumit és Korcsákot, a vadakat küldték Zill és Szabaka ellen, nem volt más megoldás. Õk persze mit sem sejtettek, Zill valami kempingszékszerűségen ücsörgött a Sárvíz partján, bárki horgásznak hitte volna, ha van előtte valami bot.
Csontzenészt kísértük a Szabadság térre, naná, hogy a tévébe. Smaci Színes RTV-ből készült csákót viselt, és elsősorban a fejlemények izgatták - mit adnak március 15-én?
Most, hogy Ernst Bloch (Lukács egykori haverja, aki azért jött a század elején Pestre, hogy valami gazdag nőt szerezzen magának feleségül) fiatalkori főműve, Az utópia szelleme végre magyarul is olvasható, nem szégyellünk idézni belőle (ráadásul nem kell gyötrődni az őrületesen nehéz szöveg lefordításával, megtette helyettünk Mesterházi Miklós), parádés példájaként annak, hova vezet, ha egy lelkes amatőr próbálja megírni a zene filozófiáját, amely természetesen nem létezik, de hogy ez kiderüljön, ahhoz előbb meg kellett írni, mégpedig ezúttal 1923-ban.
"Alapvető jelentőségű táplálék, részint a szegény mexikóiak, részint az egészségmániás és gazdag európaiak fogyasztják; állítólag csökkenti a koleszterinszintet, regenerálja az érfalakat, elmulasztja a szürkehályogot, a lúdtalpat és az impotenciát, továbbá a tőzsdekrach, az autóbaleset és az adóhivatal ellen is védelmet nyújt" - írja Váncsa István a híres mexikói avokádókrémről, vagyis a guacamoléról.
Káldor Edit a nyolcvanas években emigrált, alig tizenhárom évesen ment Ausztriába az édesanyjával. New Yorkban és Amszterdamban tanult, dolgozott Halász Péterrel Budapesten, ma Brüsszelben rendez és tanít. A véletlen ellentmondásaiban megmutatkozó valóságot kutatja, multimédiával fűszerezve, színészileg a végletekig eszköztelenül. Van, hogy csak ül a laptopjával, háttal a közönségnek, és vetít. A magány, az elszigeteltség a színháza alapmotívuma; egyedül vagy alkalmi társakkal, illetve filmes-fotós férjével, Frank Theysszel dolgozik.
Második alkalommal szervezték meg a kortárs magyar drámák és színjátszás fesztiválját a Debreceni Csokonai Színházban. Ha a két korábbi helyszínt, Egert és Sopront is beleszámítjuk, a negyedik kortárs színházi kerekasztal ért véget február végén.
Akit untatnak már a lemezkiadás összeroppanásáról szóló hírek, akit hidegen hagynak az internetes letöltések és jogok, akit nem ragadnak el a futó trendek, viszont szívesen ringatóznak letűnt hullámokban, most jól figyeljenek: ezúttal olyan húsz-harminc éves - külföldi magyar - bakelitekről esik szó, amikről végzetes lehet nem tudni.
Dylan Carlson hírhedt figura: világszerte milliók ismerik a nevét, mert ő volt az, aki megvásárolta Kurt Cobainnek a shotgunt, amelylyel a deprimált ikon nem sokkal később fejbe lőtte magát. Haladóbb Nirvana-rajongók azt is tudják, hogy Carlson Cobain legjobb barátja, később pedig a heroinbeszállítója is volt, s hogy állítólag róla szól az In Bloom. Nick Broomfield félresikerült dokumentumfilmje (Kurt és Courtney, 1998) miatt a legtöbben halk szavú és eléggé lerobbant addiktként emlékezhetnek rá.
Ha létezik az elektronikus tánczenében olyan, hogy élő klasszikus, akkor Carl Craig a tökéletes példa rá: jó két évtizede alkot a pályán, ráadásul egyenletesen magas színvonalon. Sőt: méltatói szerint egyre jobban teljesít, ami a korábbi magaslatokat tekintve lenyűgöző teljesítmény. Carl Craig a klasszikus detroiti technó úgynevezett második generációjához tartozik, aki közvetlenül az alapító atyák (Juan Atkins, Derrick May) nyomdokaiban, vagy ha úgy tetszik, a szárnyaik alatt kezdte pályafutását - utóbbival együtt is dolgozott a technó/elektro/house történet egyik sosem halványuló remekének (Rhythim Is Rhythim: Strings Of Life) elkészítésében, még 1987-ben (ekkor volt tizennyolc éves!).
Az első verset még a Bögre azúr (1999) című első kötete megjelenése előtt olvastam Varró Dánieltől (a Lemondás és remény mint lesz a náthában eggyé volt az, az ÉS-ben). Rögtön feltűnt egyedi hangja: végre valaki, aki csúfot űz az önsajnáló-patetikus, nagyon komoly irodalmi hagyományból, kiemelkedő a verstechnikai felkészültsége, s nem agresszív, nem támad, hanem derűsen újragondolva utasít el valamit: játszik; a hagyománnyal, az elődökkel, a rímekkel és az olvasókkal. Ezt persze nemcsak én gondoltam így, a Bögre azúr nagy és megérdemelt sikert aratott kritikusok és olvasók körében egyaránt, s mindez mára evidenciává vált, a Varró-versek meg érettségi tétellé. Voltak azért olyan hangok is, mint például Orbán Ottóé (Verses levél Varró Dánielnek), amelyek hiányolták a súlyt ebből a költészetből, mondván, a szerző még fiatal, de majd megtanulja ő is az életet, "jön majd a próbatétel".
Ha csupán az elmúlt években Magyarországon forgalmazott munkákat nézzük, nincsen módunk árnyalt képet alkotni magunknak a német filmkészítés mai törekvéseiről. Talán annyi természetes, hogy a jellemzően német "szembenézés a múlttal" jelen van a moziban is: A Hontalanul Afrikában, A bukás, A kilencedik nap, Sophie Scholl a hitleri Németországra tekintenek vissza, a tavalyi Oscar-díjas A mások élete pedig az NDK társadalmi-politikai örökségének feldolgozását kísérli meg.
A négy Oscar-jelöléséből egyet (legjobb eredeti forgatókönyv) díjra váltó Juno című film 30 éves rendezőjével beszélgettünk.
Az emberiség régóta próbálkozik a körülötte lévő élő és élettelen világ csoportosításával, rendszerbe és katalógusba sorolásával, gyűjteménybe, őrzésre és kutatásra egyaránt szolgáló archívumba rendezésével. A folyamat egyik igen jelentős állomása volt a nagyjából háromszáz éve (egészen pontosan 1707. május 13-án) született Carolus Linnaeus (esetleg Carl von Linné - erről majd később) osztályozási módszere, melynek logikáját, néminemű módosítások árán, még manapság is használjuk - sőt e logikát más diszciplínák is átvették, és sikerrel alkalmazták a maguk területén.
"Ha a tízszázalékos sóoldatból elpárolog a víz fele, mit gondolsz, mekkorára változik a só aránya?" - kérdezi a kedves, fiatal lány a még fiatalabb, tizenéves fiút a budapesti Sirály galériáján. Ha nem tudnám, mi zajlik itt szombat délelőtt, bizonyára sarkon fordulnék, és elszelelnék.
Kilencévesen követte bátyját a Vasasba, azóta Gerevich György az edzője. A pekingi olimpiára készül, egyéniben és azzal a csapattal (Lontay Balázs, Szilágyi Áron, Decsi Tamás), amely tavaly Szentpéterváron, a világbajnokságon aranyérmet szerzett.