csontzene - Böjtös napok tógában

  • .
  • 2008. március 27.

Trafik

A Tavaszi Fesztivál utolsó napjaira Raymond Chandler szavaival élve nagyon nehéz fiúk töltötték ki a bejelentőlapot.

A Tavaszi Fesztivál utolsó napjaira Raymond Chandler szavaival élve nagyon nehéz fiúk töltötték ki a bejelentőlapot. Itt van mindjárt a csodálatos román zongorista, Radu Lupu, aki ráadásul a világ egyik legszebb zongoraversenyét (Beethoventől a G-dúrt) játssza háromszor is a Budapesti Fesztiválzenekarral, Fischer Iván dirigálásával (MűPa, március 28-29., illetve Zeneakadémia, március 30., mindig 19.45). Ráadásnak pedig kapunk egy Bruckner-mélyütést a 7. szimfónia hangmasszájában, amely a linzi, katolikus tébolyba zuhant mester méreteihez képest nem is túl hosszú, mindössze egyetlen, igaz, gyötrelmes óra. Van persze egybeesés, mégpedig kétszer is, egyrészt a kedves játékmackó, Marc Minkowski vezette Les Musiciens du Louvre (Grenoble) fellépésével (Zeneakadémia, március 29.), másrészt az Eötvös Péter által dirigált Göteborgi Szimfonikusok koncertjével (MűPa, március 30.), amelyen Stravinsky, Wagner és Bartók szól, nem is beszélve a karmester Seven című darabjáról - az utóbbi magyarországi bemutató.

Ettől a kínálattól meg kell tébolyodni, de - kutyaharapást szőrével! - helyette beszéljünk egy kicsit Anton Bruckner elmebajairól, aki többek között számolási kényszerben szenvedett, különös előszeretettel az épületeken fellelhető ablakok vagy tornyok iránt; nem nyugodott, amíg egy városban le nem számolta az összeset, aztán egy heuréka felkiáltással nyugtázta a végeredményt, hogy pár perc múltán nekikezdjen az ellenőrzésnek. Nekrofil hajlama ugyancsak közismertnek számított. Amikor a Mexikóban lelőtt Miksa császár bebalzsamozott hulláját Bécsbe szállították, folyamatos távirati jelentést kért Linzből a ravatal és a koporsó mineműségeiről, más alkalommal meg kérésekkel ostromolta egy ismerőse barátját, az államügyész von Kleebornt, ugyan engedélyezné már számára, hogy részt vehessen a kéjgyilkos Hugo Schenk kivégzésén. Kortársai nemigen szerették, Brahms ezt írta róla egy levelében: "Nála szó sincs művekről, ez inkább valami svindli, mely egy vagy két év múlva meghal és feledésbe merül. Értse, ahogy akarja: Bruckner a hírét kizárólag nekem köszönheti, nélkülem a kutyát sem érdekelné, de ez nagyon is az akaratom ellenére történt. Nietzsche egyszer kijelentette, hogy pusztán egy véletlennek köszönhetem a híremet, mivel az anti-wágneriánusoknak a személyemben szükségük volt egy ellenpápára. Ez persze marhaság, de Brucknerre stimmel. Wagner halála után a híveinek természetesen kellett egy pápa, és Brucknernél nem találtak jobbat. Hát tényleg azt hiszi, hogy ebben az éretlen tömegben akad egy ember is, aki megért valamit ezekből a szimfonikus óriáskígyókból?" Brahms ítélete sokban találó, ám annyi bizonyos, hogy Bruckner művészete nem ment feledésbe, és ma Mahler mellett talán a legtöbbet játszott szimfóniaszerző. A Zenegyűlölő persze ki nem állhatja, mindamellett egy szokását szerfölött figyelemre méltónak véli. Vallási tébolyában ugyanis az eszement osztrák folyton azzal a döntő kérdéssel nyaggatta a gyóntatóatyját, hogy vajon a böjti napokon kezet foghat-e egy hölggyel? A jó pap nem tudott megfelelni erre a nagy horderejű problémára, így aztán Bruckner állandóan egy fehér gyapjúkesztyűt tartott - für alle Fälle! - a zongorán. És noha a fizetőpincér nem valószínű, hogy kezet adna, nem árt az óvatosság, pláne, hogy mint arról korábban beszámoltunk, újabban Quintilianus Szónoklattan című, a Kalligram által frissen kiadott magisztrális munkáját tartja a számlagép tőszomszédságában. És már idéz is: "Maga a tóga legyen kerek és jól szabott, mert különben sok szempontból szabálytalan lenne. Leghelyesebb, ha az első rész combközépnél végződik, a hátsó ugyanannyival magasabban, mint a felövezett tunika." Na, ezt igazán nem nehéz teljesíteni. És már bele is vághatunk a ceterum censeóba: "Dologtalan hangversenyrendezők! Tessék azonnal meghívni Jevgenyij Koroljovot egy szólóestre, amelyen etc.!" És ha beszédünket elvégeztük, azonnal visszavágunk a fizetőpincérnek egy Quintilianus-citátummal: "Miután a szónoklat oroszlánrészén túlestünk, szinte minden illik, még a veríték, a fáradtság, a hanyagabb ruházat és a megoldott, szinte cafatokban lógó tóga is!" Bort tehát!

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.