csontzene - Böjtös napok tógában

  • .
  • 2008. március 27.

Trafik

A Tavaszi Fesztivál utolsó napjaira Raymond Chandler szavaival élve nagyon nehéz fiúk töltötték ki a bejelentőlapot.

A Tavaszi Fesztivál utolsó napjaira Raymond Chandler szavaival élve nagyon nehéz fiúk töltötték ki a bejelentőlapot. Itt van mindjárt a csodálatos román zongorista, Radu Lupu, aki ráadásul a világ egyik legszebb zongoraversenyét (Beethoventől a G-dúrt) játssza háromszor is a Budapesti Fesztiválzenekarral, Fischer Iván dirigálásával (MűPa, március 28-29., illetve Zeneakadémia, március 30., mindig 19.45). Ráadásnak pedig kapunk egy Bruckner-mélyütést a 7. szimfónia hangmasszájában, amely a linzi, katolikus tébolyba zuhant mester méreteihez képest nem is túl hosszú, mindössze egyetlen, igaz, gyötrelmes óra. Van persze egybeesés, mégpedig kétszer is, egyrészt a kedves játékmackó, Marc Minkowski vezette Les Musiciens du Louvre (Grenoble) fellépésével (Zeneakadémia, március 29.), másrészt az Eötvös Péter által dirigált Göteborgi Szimfonikusok koncertjével (MűPa, március 30.), amelyen Stravinsky, Wagner és Bartók szól, nem is beszélve a karmester Seven című darabjáról - az utóbbi magyarországi bemutató.

Ettől a kínálattól meg kell tébolyodni, de - kutyaharapást szőrével! - helyette beszéljünk egy kicsit Anton Bruckner elmebajairól, aki többek között számolási kényszerben szenvedett, különös előszeretettel az épületeken fellelhető ablakok vagy tornyok iránt; nem nyugodott, amíg egy városban le nem számolta az összeset, aztán egy heuréka felkiáltással nyugtázta a végeredményt, hogy pár perc múltán nekikezdjen az ellenőrzésnek. Nekrofil hajlama ugyancsak közismertnek számított. Amikor a Mexikóban lelőtt Miksa császár bebalzsamozott hulláját Bécsbe szállították, folyamatos távirati jelentést kért Linzből a ravatal és a koporsó mineműségeiről, más alkalommal meg kérésekkel ostromolta egy ismerőse barátját, az államügyész von Kleebornt, ugyan engedélyezné már számára, hogy részt vehessen a kéjgyilkos Hugo Schenk kivégzésén. Kortársai nemigen szerették, Brahms ezt írta róla egy levelében: "Nála szó sincs művekről, ez inkább valami svindli, mely egy vagy két év múlva meghal és feledésbe merül. Értse, ahogy akarja: Bruckner a hírét kizárólag nekem köszönheti, nélkülem a kutyát sem érdekelné, de ez nagyon is az akaratom ellenére történt. Nietzsche egyszer kijelentette, hogy pusztán egy véletlennek köszönhetem a híremet, mivel az anti-wágneriánusoknak a személyemben szükségük volt egy ellenpápára. Ez persze marhaság, de Brucknerre stimmel. Wagner halála után a híveinek természetesen kellett egy pápa, és Brucknernél nem találtak jobbat. Hát tényleg azt hiszi, hogy ebben az éretlen tömegben akad egy ember is, aki megért valamit ezekből a szimfonikus óriáskígyókból?" Brahms ítélete sokban találó, ám annyi bizonyos, hogy Bruckner művészete nem ment feledésbe, és ma Mahler mellett talán a legtöbbet játszott szimfóniaszerző. A Zenegyűlölő persze ki nem állhatja, mindamellett egy szokását szerfölött figyelemre méltónak véli. Vallási tébolyában ugyanis az eszement osztrák folyton azzal a döntő kérdéssel nyaggatta a gyóntatóatyját, hogy vajon a böjti napokon kezet foghat-e egy hölggyel? A jó pap nem tudott megfelelni erre a nagy horderejű problémára, így aztán Bruckner állandóan egy fehér gyapjúkesztyűt tartott - für alle Fälle! - a zongorán. És noha a fizetőpincér nem valószínű, hogy kezet adna, nem árt az óvatosság, pláne, hogy mint arról korábban beszámoltunk, újabban Quintilianus Szónoklattan című, a Kalligram által frissen kiadott magisztrális munkáját tartja a számlagép tőszomszédságában. És már idéz is: "Maga a tóga legyen kerek és jól szabott, mert különben sok szempontból szabálytalan lenne. Leghelyesebb, ha az első rész combközépnél végződik, a hátsó ugyanannyival magasabban, mint a felövezett tunika." Na, ezt igazán nem nehéz teljesíteni. És már bele is vághatunk a ceterum censeóba: "Dologtalan hangversenyrendezők! Tessék azonnal meghívni Jevgenyij Koroljovot egy szólóestre, amelyen etc.!" És ha beszédünket elvégeztük, azonnal visszavágunk a fizetőpincérnek egy Quintilianus-citátummal: "Miután a szónoklat oroszlánrészén túlestünk, szinte minden illik, még a veríték, a fáradtság, a hanyagabb ruházat és a megoldott, szinte cafatokban lógó tóga is!" Bort tehát!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.