Szín: Bayreuth, 1886. július 30. Wagner városában Liszt haldoklik a Wagner-fészekkel, azaz a Wahnfried-villával szemközti házban. Mivel a család - legdühödtebben Wagner özvegye, Liszt lánya, vagyis Cosima - tiltja, hogy Lina találkozzon Liszttel, a művészetbarát nőcske a kertben, a jeles zongoraművész és zeneszerző ablaka alatt tölti az éjszakát. "A Mester hálószobája a kertre nyílott, a földszinten aludt. Egy nagy üvegajtó nyílt a kőlépcsőre, mely a kertbe vezetett. Ott, a kőlépcsőn rendezkedtem be éjszakára. Az üvegajtón át a Mester legkisebb rezzenését is hallhattam." Ám Liszt magyar szolgája, az öreg Mihály "kiszimatolhatott valamit, ugyanis aljasul leengedte a rolót, de az szerencsére nem ért le az ajtó legaljáig, és így maradt nekem egy kis nyílás, melyen keresztül az egész szobát beláthattam." Tipikus Gozzi, mégpedig a 22-es szám a drámaihelyzet-listában, melynek neve: "akadályokba ütköző szerelem".
Akik Liszt muzsikájára vágynak e héten, azoknak remélhetőleg nem kell "vastag kabátban, nemezcipőben, némi konyak társaságában" gubbasztaniuk egy lépcsőn. Egyszerűbb, ha elmennek, teszem azt, a Zeneakadémiára december 6-án este fél nyolckor, ahol Miroszláv Kultisev (a 2007-es moszkvai Csajkovszkij-verseny győztese, ami azért komoly garancia egy bizonyos szintre) játssza Liszttől a Transzcendens etűdöket. Ha ez sem elég, látogassák Érdi Tamás zongoraestjét, (MűPa, december 3.), ott is lesz egy kisebb raktárra való Liszt. Akinek pedig sok a pianistahisztéria, az látogassa a Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjét (MűPa, december 5.), amelyen egy nagy gordonkás, Steven Isserlis adja elő Schumann Csellóversenyét. Vagy maradjon otthon, csináljon egy kancsó forralt bort, és bújjon ágyba - na, nem Linával, hanem a naplójegyzeteivel. A szerencsétlen nő végül is rosszul járt, Liszt halála után a budapesti Nemzeti Zenedében tanított, majd visszatért Berlinbe, ám folyvást betegeskedett, 1927-ben amputálni kellett az egyik lábát. Egy évre rá halott volt.
A zongoristák (és a forraltborissza Zenegyűlölő) pedig fogadják meg a jobb sorsot megélt Liszt-tanítvány, Emil Sauer tanácsát, aki a manualitásban igen, ám az állandó abszintozás és pezsgőzés terén már nem követte mesterét: "Hogy a tüzesebb előadás reményében egy zongorista szeszes italt vegyen magához, veszedelmes szokássá fajult, és nem egy művészt döntött már romba. A saját szememmel láttam, mint tesz tönkre néhány szeszgőzös esztendő egy életművet, melyet évtizedek kemény gyakorlása és elszánt munkálkodása árán építettek fel."
