étel, hordó - APOSTOLOK

  • .
  • 2008. március 13.

Trafik

Ha úgy élhetnénk, ahogy élünk, ötlött fel az örökbecsű mondás az Apostolok küszöbén belépve. Ha.

Ha úgy élhetnénk, ahogy élünk, ötlött fel az örökbecsű mondás az Apostolok küszöbén belépve. Ha. A patinás emlékű vendéglő a Kígyó utcában szinte már feledésre ítéltetett, arról azonban végképp senki nem álmodott, hogy a Várból és a Belvárosból hovatovább száműzött városi lakosság visszahódítható még; olyan egység nyílik, amely a pénztárcákat ugyan szükségképpen könnyíti, ám a vendéget meg mégsem rövidíti. In medias res: kifejezetten fogyasztóbarát restaurácia tollászkodik Pest szívében.

A jelenlévők közül a Csontzenész vállán pihen a legtöbb plusz év, épp annyi, hogy feleleveníthette úrfi korának már-már oxidálódott, Apostolok-béli emlékeit, ekképp szembesülhetett az enteriőr változatlanságával; a vaskos, már-már robusztus fabokszokkal, az ólomüveg tetővilágítással, a falakat övező, a szétszabdalt haza szórványba kényszerített kisebbségeinek fővárosait és történelmi nagyságait ábrázoló körképekkel. A személyzet viszont értelemszerűen megváltozott; ifjú pincérek, akárha megannyi borfiú járja be a két termet. Az óramű pontosságával érkező Életmoderátor bölcsen a dohányzótraktusban foglalt helyet, ilyeténképpen minden akadály elhárult a teljes körű hedónia elől.

Pincérünk noha pontos tempóban toppant asztalunkhoz, a Gasztronouta nem vette jó néven a fraternizáló "hogy vannak az urak?" beköszönést, és azt sem, hogy vendégeskedés alatt a hamutartó hol elmaradt, hol ottmaradt, a kofasaláta elakadt a konyhai akadályversenyben, az evőeszközök fegyverzete nem kísérte a legyőzendő ellenfelet, a marhapörköltet.

Az étlap első pillanatra szembeszökő, fennebb már említett momentumaként a számok, esetünkben az árak fekvése, lezser heverészése említendő. Imponáló a kosztok áttekinthetősége, hiába, a gasztrorevizorok, akik vagyunk, oly korban szocializálódtak, amikor a bor vörös volt és fehér, a hús meg pörkölt vagy rántott, amivel nem képességeinket stilizáljuk alul, hanem elmélyített tapasztalataink alapján annak adunk hangot, miként mondani szok': a kevés gyakran több, azaz megbízhatóbb konyhát sejtet.

És most újra a lényegre. Az Apostolok asztali vöröse szekszárdi és kékfrankos és 240 Ft/dl és Arisztotelésszel szólva: fogalmának korrektül megfelel. A Csontzenész vakmerő választását követő füstölt sonkával bélelt zellerkrémleves temperamentuma mérsékeltebb volt a kelleténél, ízvilága ellenben nem kérkedő, ellenkezőleg: 750 forintért összefogott. Az Életmoderátor gyümölcslevesét (490 Ft) kanalazgatva egykedvűnek tűnt, teljes szinkronban levese hangulatával. A Gasztronouta által játékba hívott vadhússal töltött karalábé (750 Ft) előételnek pompás gondolatnak tűnt, gyakorlatban sem volt rossz, jóllehet a kérget kapott töltelékkel történt bensőségesebb megismerkedés után nem volt kétséges, hogy a mikrosütő timerét néhány rovátkával érdemes lett volna elmozdítani. A "másodikokra" alkalmazható az Apostolokkal egyidős okosság: utolsókból lesznek az elsők. A burgonyafánkok társaságába szituált marhapörkölt (1290 Ft) kimerítette összes szép lehetőségét, igaz, a fánkok forgolódhattak volna még az olajban. A töltött káposzta (1290 Ft) aromáiban kellemes kamaradarabnak bizonyult. A káposztás tészta (650 Ft) fair play díjat érdemel.

A zárás a kiírás szerint 23 h-kor teljesedik be, ám a végzet már sokkal előbb kopogtat és szaglik; felmosóvödrök zörögnek, hipó illata csiklandozza az orrot. Májunk ezúttal nem rossz, hanem kacag, ezzel a belső derűvel és a nyomába szegődött képzavarral lépjük át az Apostolok ígéretes indulásának küszöbét.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.