chili & vanilia - Berlin fölött az ég és a föld

  • .
  • 2008. március 13.

Trafik

A világ leggyönyörűbb nagyvárosának Berlin talán nem nevezhető; de Európa legizgalmasabb és legérdekesebb metropolisai közé besorolható gond nélkül.

A világ leggyönyörűbb nagyvárosának Berlin talán nem nevezhető; de Európa legizgalmasabb és legérdekesebb metropolisai közé besorolható gond nélkül. Kulturális sokszínűsége, lüktetése nem véletlenül vonz annyi látogatót. Kulináris arculata jól tükrözi a városban keveredő kettősséget: egyrészről a multikulturális, kozmopolita jelleget; a vietnamitól kezdve a libanoni konyháig mindent megtalálni (az autentikus török piacokról és finomságokról nem is beszélve). Másrészről a tősgyökeres, berlini Berlint, melynek étkezési kultúrájában ma is jelentős szerephez jutnak a hagyományos, házias fogások. Utóbbiak között néhány manapság már-már kultikus státusnak örvend.

Elég megkérdezni egy helyi ínyencet, hogy épp mi az egyik legfelkapottabb és legkedveltebb specialitás, amelyet a sarki kocsmától a csúcskonyhákig minden vendéglő tart: a berlini véres hurka (berliner Blutwurst) - hangzik az egyhangú válasz. Azon belül is Marcus Benseré. A harminc-egynéhány éves fiatalember Európa-szerte ünnepelt és ismert, többszörösen díjazott "hurkalovag". (A francia hurkaszervezet, a Confrérie des Chevaliers du Gouöte Boudin 2004-ben lovaggá ütötte.) A weimari származású fiú többgenerációs hentesdinasztia sarja. Berlini kézművesüzletében (Blutwurstmanufaktur) ma is régi családi recept szerint készíti naponta frissen termékeit. A fűszerkeverék természetesen titkos, csak annyit árul el, hogy türingiai majoránna, frissen őrölt bors és csipet fahéj az alapja. A hurka aztán elegáns éttermek extravagáns összeállításaiban vagy a családi asztalon végzi. Gyakran az egyik hagyományos német étel, a Himmel und Erde, vagyis "ég és föld" részeként. Az elnevezés a földben termő burgonyára és az almára utal, a recept pedig már a XVIII. század óta ismert - persze ahány vidék, annyi elkészítési mód. Van, ahol mindent pürésítenek, másutt külön kisütött szalonna és hagyma jár hozzá - és legtöbbször véres hurka. Nem kifejezetten szezonális, tavaszköszöntő, könnyed fogás, ha gondolják, rakják el jövő télre - vagy még inkább, látogassanak el Berlinbe, és kóstolják meg ott. Vegetáriánusok hurka nélkül is ehetik!

Véres hurka karamellizált almával, krumplipürével és pirított hagymával ("Himmel und Erde")

Hozzávalók (4 személyre)

kb. 1/2 kg jó minőségű véres hurka

2-3 savanykás, kemény alma

1/2 kg burgonya

4 közepes hagyma

tej, vaj

só, bors

frissen reszelt szerecsendió

A hurkát karikára szeletelve, serpenyőben süssük pirosra. A burgonyát sós, babérleveles vízben főzzük puhára, majd ízlés szerinti mennyiségű vaj és tej hozzáadásával készítsünk krumplipürét. A meghámozott, karikára szeletelt almát karamellizáljuk, majd kevés citromlé hozzáadásával fedő alatt rövid ideig pároljuk puhára, de roppanósra. A krumplipürére felváltva helyezzük a hurka- és almakarikákat, tetejét szórjuk meg pirított hagymával.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.