De úgy tűnik, egy ilyen tájékon törvényszerű, hogy felbukkanjon az örök optimista. Nem tudjuk, mikor érkezett, mert emlékezetünk szerint mindig vendéglátóhely működött e névtelen tér Karolina út és Vincellér utca közötti szakaszán, ráadásul terasszal, ami szerintünk - figyelembe véve, hogy erre járnak a 7-es buszok, illetve épp előtte megy el az összes garázsba tartó járat - csak a trainspottolóknak lehet vonzó. Pedig dehogy. Szerda délután minden hely foglalt a most épp Da Raffaellónak nevezett egységben, úgy látszik, senkit nem zavar a környező indusztriálé.
De miért lenne kötelező egy ilyen étteremnek a romantikus miliő? A sötét Torinóban, Róma EUR városrészében talán nem esznek az emberek? Különben meg ahol süt a nap, ott egyszer úgyis lenyugszik, tehát voltaképpen mindenütt adott az idill. Csakhogy ez mégis Budapest, és itt a Pali bá' 25 éve leponyvázott Fiat 500-asán kívül minden gyanús, amit taljánnak mondanak. Hiába olyan az étlap, mint az 1000 szóval olaszul, ma már egy ilyen gesztustól legfeljebb néhány velencei-tavi playboy hatódik meg, aki valahogy ott ragadt a nyolcvanas évek közepéről.
Talán megbocsátják nekünk, hogy az adóellenőr bizalmával ültünk asztalhoz, zsúrkenyeres pizzát, nyolctojásos spagettit vizionálva. Jó esetben Uncle Ben mártást. De talán már azt is sejtik, hogy mindennek a fordítottja igaz. Örömmel jelentjük, hogy a Da Raffaellóé az egyik legtisztességesebb konyha az olaszozó vonalon.
A sütőtökkrémleves (990 Ft) már önmagában is elismerést érdemelne, ám azzal, hogy friss rukkolával és hártyavékony parmezánszeletekkel tálalták, már-már a szívünkbe harap. A négysajtos gnocchiról (1590 Ft) szintén csak felsőfokon beszélhetünk, hozzátéve, hogy soha (tényleg soha!) nem tapasztaltunk még ennyire tökéletes állagot: ha a gombóckák puhasága/keménysége lenne az alap, valószínűleg a legtöbb hazai vendéglő étlapjáról törölni kellene a gnocchit. Mindezek után nem is okoz akkora meglepetést a margaréta pizza (1300 Ft), pedig ilyet is régen ettünk. És már az isten se tudja, hogy hol. A végére a karamellás, agárkölyökként remegő panna cotta (690 Ft) marad, meg a régi lemez: "a periféria is valaminek a közepén van".
