étel, hordó - FOGAS/SOPRON

  • .
  • 2008. december 11.

Trafik

Ha eltakarjuk a bal szemünket, a Tűztorony mered ránk. A város szimbóluma, amit még azok is ismernek, akik életükben nem lépték át a Dunát kelet felől.
Persze másképpen fest a téli alkonyatban, mint a Hazánk, Magyarország című albumban, hiszen ott örök nyár van, még a Kékestető is csak szabályt erősítő kivétel. Úgyhogy inkább a jobb szemünket takarjuk el. A jelkép odalesz, helyette másik szimbólum kerül a látótérbe: egy nyolcvanas években épült lakóház. Nem a panel, nem is a parvenü, a jó szándékú. A pokolba vezető. Amikor az építész lelkesedéssel, de fantázia híján próbálja helyzetbe hozni magát egy műemléknegyedben. Mondhatnánk, a legrosszabb csillagállás, hiszen egy ilyen ház nem szúrja a szemet, nem kelt megbotránkozást. Még azt sem. Egyszerűen csak ott van, észre sem venni, mégis letaglóz, mint egy mészáros túlórában.

De ha nem takarjuk el egyik szemünket sem, egyszerre látjuk a tornyot és a házat. Világos, hogy az utóbbi tűnik izgalmasabbnak, hiszen míg a toronyban néhány vacogó turista mellett legfeljebb a brennbergbányai Quasimodo jelenthet némi izgalmat, a ház pincéjébe halászcsárda költözött. A neve Fogas, tíz különböző halászlével kedveskednek, ami több a soknál. De mielőtt a további választékot is megcsodálnánk, lássuk, hova süllyedtünk?

Ha a Fogas tulajdonosa fizetett ezért a berendezésért, megérdemelte. Elsőre a közönséges sörözőjelleget fedezzük fel: lambéria, vaskos asztalok és székek, a részletek viszont párját ritkító ízléstelenségre vallanak. Penészszínű oszlopok (természetesen timpanonnal) keretezik a mellékhelyiségek ajtaját, de a hasonló színvilágú műkő Botticelli Vénuszának szoborváltozatában is testet ölt. A legemlékezetesebb mégis a "fő helyre" aggatott, Horváth '03 szignóval jelzett festmény. A művész célja vélhetően egy hegyi patak ábrázolása volt pisztrángokkal, de szerencsétlen halak inkább delfinekre, mint a csermely musztángjaira sikeredtek.

Szerencsére a felszolgáló hölgy kedvessége eltereli figyelmünket az egyéb látványosságokról. Az ún. korhely halászlét (1050 Ft) választjuk, ami attól korhely, hogy citrommal és tejföllel tálalják. Leírva vonzó, a valóságban inkább harcias: a két pluszelem ugyanis megfojtja a lényeget. Pedig nem lehet rossz ez a halászlé. Csak éppen citrom nem kellene bele. Az ínyenc haltálra (4600 Ft) viszont nem mondhatunk rosszat - legfeljebb azt, hogy a fele is sok lett volna. A kétszemélyes - persze hal formájú - fatálon érkező csomag egy egész grillezett pisztrángot, négy szelet mandulás fogasszeletet és két nagy, sajtos palacsintatésztába öltöztetett harcsafilét tartalmaz, ipari mennyiségű vegyesköret társaságában. Másutt heti ellátmányként adnak ennyit, viszont a Fogasban - és ez a legfontosabb! - a mennyiség nem jelent alacsony színvonalat. A pisztráng és a fogas bármelyik parti halsütőnek elég lenne, hogy legendaként tekintsenek rá, a harcsa pedig kifejezetten különlegessé válik ebben a kiszerelésben. Csak sajnálni tudjuk, hogy helyhiány miatt a tál tartalmának jelentős része az asztalunkon maradt.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.