étel, hordó - FOGAS/SOPRON

  • .
  • 2008. december 11.

Trafik

Ha eltakarjuk a bal szemünket, a Tűztorony mered ránk. A város szimbóluma, amit még azok is ismernek, akik életükben nem lépték át a Dunát kelet felől.
Persze másképpen fest a téli alkonyatban, mint a Hazánk, Magyarország című albumban, hiszen ott örök nyár van, még a Kékestető is csak szabályt erősítő kivétel. Úgyhogy inkább a jobb szemünket takarjuk el. A jelkép odalesz, helyette másik szimbólum kerül a látótérbe: egy nyolcvanas években épült lakóház. Nem a panel, nem is a parvenü, a jó szándékú. A pokolba vezető. Amikor az építész lelkesedéssel, de fantázia híján próbálja helyzetbe hozni magát egy műemléknegyedben. Mondhatnánk, a legrosszabb csillagállás, hiszen egy ilyen ház nem szúrja a szemet, nem kelt megbotránkozást. Még azt sem. Egyszerűen csak ott van, észre sem venni, mégis letaglóz, mint egy mészáros túlórában.

De ha nem takarjuk el egyik szemünket sem, egyszerre látjuk a tornyot és a házat. Világos, hogy az utóbbi tűnik izgalmasabbnak, hiszen míg a toronyban néhány vacogó turista mellett legfeljebb a brennbergbányai Quasimodo jelenthet némi izgalmat, a ház pincéjébe halászcsárda költözött. A neve Fogas, tíz különböző halászlével kedveskednek, ami több a soknál. De mielőtt a további választékot is megcsodálnánk, lássuk, hova süllyedtünk?

Ha a Fogas tulajdonosa fizetett ezért a berendezésért, megérdemelte. Elsőre a közönséges sörözőjelleget fedezzük fel: lambéria, vaskos asztalok és székek, a részletek viszont párját ritkító ízléstelenségre vallanak. Penészszínű oszlopok (természetesen timpanonnal) keretezik a mellékhelyiségek ajtaját, de a hasonló színvilágú műkő Botticelli Vénuszának szoborváltozatában is testet ölt. A legemlékezetesebb mégis a "fő helyre" aggatott, Horváth '03 szignóval jelzett festmény. A művész célja vélhetően egy hegyi patak ábrázolása volt pisztrángokkal, de szerencsétlen halak inkább delfinekre, mint a csermely musztángjaira sikeredtek.

Szerencsére a felszolgáló hölgy kedvessége eltereli figyelmünket az egyéb látványosságokról. Az ún. korhely halászlét (1050 Ft) választjuk, ami attól korhely, hogy citrommal és tejföllel tálalják. Leírva vonzó, a valóságban inkább harcias: a két pluszelem ugyanis megfojtja a lényeget. Pedig nem lehet rossz ez a halászlé. Csak éppen citrom nem kellene bele. Az ínyenc haltálra (4600 Ft) viszont nem mondhatunk rosszat - legfeljebb azt, hogy a fele is sok lett volna. A kétszemélyes - persze hal formájú - fatálon érkező csomag egy egész grillezett pisztrángot, négy szelet mandulás fogasszeletet és két nagy, sajtos palacsintatésztába öltöztetett harcsafilét tartalmaz, ipari mennyiségű vegyesköret társaságában. Másutt heti ellátmányként adnak ennyit, viszont a Fogasban - és ez a legfontosabb! - a mennyiség nem jelent alacsony színvonalat. A pisztráng és a fogas bármelyik parti halsütőnek elég lenne, hogy legendaként tekintsenek rá, a harcsa pedig kifejezetten különlegessé válik ebben a kiszerelésben. Csak sajnálni tudjuk, hogy helyhiány miatt a tál tartalmának jelentős része az asztalunkon maradt.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.