mi a kotta? - A lengyel Becket

  • .
  • 2011. június 23.

Trafik

A kormányzó hatalom majd' mindenkor nehezen viseli a nyílt ellenkezést, s bár ennek a figyelemre méltó ellenszenvnek riasztó és tettleges példáiért aligha szükségeltetne bebarangolnunk a régmúltat, ezúttal mégis egészen a középkorig lépdeltet vissza minket az e kérdésben is okulásunkra szolgáló aktuális koncertprogram. Merthogy az elkövetkező napok vélhetőleg legizgalmasabb komolyzenei eseménye az a lemezbemutató hangverseny lesz, amelyen a Honvéd Férfikar és az "budai Danubia Zenekar előadásában, Strausz Kálmán vezénylete alatt felcsendül Liszt Ferenc utolsó, befejezetlen oratóriuma, a Szent Szaniszló (Villányi úti Szent Imre-templom, június 26., fél nyolc).
Liszt életének utolsó tizenkét évében mindegyre vissza-visszatért Lengyelország védőszentjének megénekléséhez. Ebben a fáradozásában pedig komoly segítségére volt az ekkor már magát mindörökre Rómában elfüggönyöző Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnő (képünkön már e korszakában látható), aki azért mindvégig Liszt bizalmas barátnője maradt, s aki, lám, nemcsak a férfi írásos munkáit gondozta (és toldozgatta kéretlen antiszemita kitételekkel), de az említett oratórium librettóján is munkálkodott. S hogy visszatérjünk a fentebb körvonalazott hatalmi önkény és brutális visszatorlás témájához: hát az oratórium címalakját, a krakkói Szaniszló püspököt az oltárnál ölette le 1079-ben II. Boleszláv király, miután a püspök kiközösítette a zsarnoki természetű uralkodót az anyaszentegyházból. A király, akit aligha ezért a tettéért illettek a Bátor jelzővel, ráadásul még meg is csonkíttatta Szaniszló holttetemét: kezét-lábát levágatta ugyanis, ahogyan az a felségárulóknak kijárt akkoriban. Szent Szaniszló vértanúsága amúgy erős rokonságot mutat Becket Tamás és II. Henrik angol király egy kurta évszázaddal későbbi összecsapásával, ahol egykor ugyancsak rendezett viszonyban álló ellenfelek mérték össze az erejüket az egyház és az uralkodó jogainak tárgyában, s ahol úgyszintén egy templomi gyilkosság szakasztotta meg - merőben átmeneti jelleggel - a világi főhatalom kérdéséről folytatott elvi vitát.

A héten egyebekben a Liszt Ferenc Kamarazenekar Mozart-slágerszámokból összeállított nyáresti hangversenye követel említést a fővárosi felhozatalból (Kiscelli Múzeum, június 27., nyolc óra), valamint a MÁV Szimfonikus Zenekar kastélykoncertje a Nemzeti Múzeum mögül - Mendelssohn Oktettjétől Dvorák "Amerikai" vonósnégyeséig ívelő programmal (Festetics-palota, június 26., hat óra).

S ha már az előző bekezdésben kétszer is múzeumot említettünk, hát péntek éjjel újra a Múzeumok éjszakáját járjuk. Június 24-én tehát ki ne hagyjuk valamiképpen a Liszt-érdekű tárlatokat az éjszakai kultúrkörből: a Liszt Emlékmúzeumban Liszt és Budapest kapcsolatáról, a Néprajzi Múzeumban Liszt és a "czigány zene" viszonyrendszeréről, míg az Országos Széchényi Könyvtár zeneműtárában a Rákóczi-indulóról vehetünk észbe új információkat. S ha netán mégsem a Múzeumok éjszakáján, valamelyik nyári napon okvetlenül!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.