tévésmaci - A legolcsóbbat a macskának

  • .
  • 2007. október 18.

Trafik

Reginald, a komornyik bevitte Kajtár elvtársnak a könyvtárszobába a teát meg a pirítóst viszonylag baj nélkül, de utána már nem emlékezett semmire. A szobalány valami majmokról vagy bajnokról beszélt.
Írókat vártak estére és a tévészerelőt, eltűnt három karton soltvadkerti, telefonálni kellett. Már tiszta ősz volt, a szél csapkodta az ereszt, eső készült, a felhők eltakarták a naplementét a Loch Hogyishívják felett. A személyzet az írók miatt izgult, Kajtár elvtárs csak nevetett. Minden smafu, ha nem jön a tévés. De jött, s azt mondta, hogy kikapcsoláskor az az egyre kisebbedő, de szűnni alig is akaró fénypont azért van, mert lassan tönkremegy a képcső. A szobalány persze már kémcsőre emlékezett. Kajtár elvtárs karon fogta a mestert: meddig bírja? Áh, van, mikor egy hétig is. Na, ezt a hetet meséljük most el.

Pénteken (19-én) például az MGM-en már délelőtt 11.25-kor Kes lesz. Ken Loach 1969-es filmje igazán megéri, hogy ne menjünk aznap sehová. Valahol Yorkshire-ben szédelgünk durva lelkületű bányásznépség közt. Egy kisfiú talál egy sólyomfiókátÉ Ha itt maradunk, fél hét előtt öt perccel lesz a Topkapi 1964-ből, Melina Mercourival, Peter Ustinovval és Maximilian Shell-lel, ami persze nem jó semmire, de ha úgysem mentünk sehová, nehogy már híradót nézzünk. S a jutalom sem marad el, ugyanitt éjfél után negyedórával Isten veled, Sabata! Lee van Cleef felölti régi jelmezét, minimum. Utána Fellini Rómája, Róma Fellinije, de az már nagyon későn van, kettőkor, és különben is szombaton. És aznap, babám, hülyére tévézzük a buránkat. Mert már ebédkor (13.20) Gyerekbetegségek (1965; magyar; Kardos Ferenc és Rózsa János) lesz a Dunán, s szinte rögtön utána (15.55) az m2-n Pókfoci (1976; magyar; Rózsa János). Este megint egy magyar (Marozsán Erika) egy mélyen érdektelen háromrészes amerikai izében: A Cég - A CIA regénye (második rész vasárnap, a harmadik hétfőn). Marozsán mellett olyanok kavarnak, mint Chris O'Donnel, Michael Keaton vagy Alfredo Molina. Én persze a Filmmúzeumon nézem nyolctól a Fellini mesél című olasz dokumentumfilmet. És ezzel nekem kábé annyi is, tán ha szumóra néha bekapcsolok. Mert vasárnap, ilyen nincs, Szindbád lesz este fél nyolckor a Duna tévén, oszt szevasz. Hál' istennek hétfőn a művelt világ visszavág, csak győzzünk elég korán kelni (07.00; tv2; Szindbád - A hét tenger legendája; amerikai rajzfilm).

Kedden 56 van, vagyis huszonharmadika. A tv2-n Szabadság, szerelem van este fél nyolckor, érthető okokból. (Mellesleg mikor Reginald bevezette, ezt mondta a tévészerelő is Kajtár et.-nak.) Ám a rögtön utána nyomott Egy fiúról távolról sem a "pesti srácok" egyikéről szól, hanem valami veszettül ragacsos Nick Hornby-adaptáció Hugh Granttel, brrrrr.

Szerdán azonban a Dunán fél kilenc után Itália csókja, 1995-ös amerikai marhaság, szerintem nyugodtan kihagyhatja, aki a rá következő Csók, anyu!-t (kitalálták, Rózsa János - alighanem születésnapja lehet) óhajtja, de nekem ez már kicsit csók a jóból. (Mi van, ha anyu Itália? Olasz csizmáján a nap meg ilyenek.) Ha Vörös Pimpernel van, mi mindig szólunk: Filmmúzeum; 20.55.

Csütörtökön hagyjanak engem békén. Meg a tévét is.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.