tévésmaci - A sül az urbanizálódásba veti hitét

  • .
  • 2008. december 11.

Trafik

Az első osztályú kabin ugyanolyan szűk volt, mint rég, de ami még szörnyűbb, Troché teljességgel figyelmen kívül hagyta, hogy Horvátország nem tagja az Európai Uniónak. Így amikor a zárai hajó kora reggel kikötni készült Anconában, az utasokat - éppúgy, mint rég - leterelték az étterembe.
Arra persze senki nem számított, hogy a tanulmányútra érkező svéd szerszámkészítők maroknyinál valamivel nagyobb csoportja itt húzta ki az éjszakát. Mikor az útlevél-ellenőrző hatóság a maga kis külön asztalkájához felvonult, a svédek épp torkuk szakadtából üvöltötték a The Hives asszem Won't be long című számát, Sztupa annyit kapott a szervek eszmecseréjéből, hogy az egyik épp azt mondja a főnöknek látszó darabnak, hogy: azért az sokkal rosszabb világ volt, amiben az ABBA élte a fénykorát, comissario. A megszólított derűs mosollyal bólintott, de éles tekintete már a leszállni készülődők tömegéből igyekezett kiszúrni (szűrni?) az albánokat. Vagy a bánat tudja, kiket, Troché mindenesetre karon fogta Sztupát, de ahogy nyitotta a száját, az már mondta is helyette, hogy tudom, még ennyi év után is görcsbe jön ilyenkor a gyomrod, minden külföldi vendéglátózásaira büszke rockzenész ilyeneket nyilatkozik a rádióújságnak. Ahonnan mi a következőket másoltuk ki, nyilván kegyedék épülésére.

Pénteken erőt gyűjtünk.

Szombaton léggitározzuk azt, hogy tüttütűűűűűű tütütüdűűűűű (értik: Füst a víz fölött), mert egyrészt este nyolckor a Dunán A hídember lesz, aki nyilván a víz fölött dohányzik, az m2-n pedig este 11-kor a Villanás a víz fölött, melyben Nick Ray épp a lelkit leheli ki a némileg tolakodó Wim Wendersnek. A Dunán rögtön Bereményi Géza Széchenyi Istvánról szól magas költségvetésű, ám pasztell kivitelezésű filmje után (22.35-kor) kezdődik a Hotel Ruanda c. 2004-es am. film, ami már címéből adódóan sem egy vidámpark. De van szörnyűbb is: Tímár Péter az a csóka, aki csak jó vagy rossz filmeket csinál, átlagosat nem bír - a Mielőtt befejezi röptét a denevér (Filmmúzeumkörút; 22.15) kétségkívül az előbbiek közé tartozik.

Vasárnap a rémkölykök már délután négy előtt tíz perccel belecsapnak a tv2-n a Kémkölykökbe (Robert Rodriguez, a híres egyfilmes: El mariachi). Hogy mi közük az angoloknak vagy az íreknek (az amerikaiakat értjük) a Monte Cristo grófjához, az 18.35-kor derül ki a ViaSat3-ról, olyan csávók súgják meg, mint James Caviezel, Guy Pearce vagy Richard Harris. Öt perccel korábban keljen, aki a '38-as János vitézt akarja nézni az m2-n. Én persze ugyanekkor Fekete Tulipánt nézek a Filmműzlin, vagyis tulipántot. Ne jöjjenek nekem avval, hogy a Dunán már déli egykor elkezdődött az Állami áruház, mert magukhoz vágok száz evezőt (szép idő esetén), és sírni fognak, holott ugyanekkor megmondja a Filmmüezzin, hogy Szép lányok, ne sírjatok. Az este kilencórás viszonylatban heti leghülyébb címünk, A párizsi tolvaj (mér' nem mindjárt A disznósajt rabló?) nyomul az m2-n, de aki rágyógyult mára a Filmmauzóleumra, az fél órával később belecsaphat az 1970-es angol A szemtanúba.

Hétfőn maradunk a Filmmatuzsálemen, s heti második leghülyébb címünkhöz lesz délutáni fél hatkor szerencsénk: Egy párizsi lány. Mér' nem Egy aranymájas srác? Az milyen, hogy Az éneklő detektív? - Robert Downey Jr.-ral 0.25-kor a ViaSat3-on. Negyedórával korábban kezdődött az m1-en egy spanyol film, a Tudom, ki vagy te 2000-ből, de csak azt tudom, hogy én már alszom, mert kilenckor megnéztem az 1944-es V. Henriket a Filmmúzenbergen, és kidőltem.

Kedden nyolckor este a Dunán Volt-e vagy sem? - 2006-os román film. A Filmmiamanó ugyanekkor a Körhintát nyomja, Soós Imre ilyet szól benne a Szirtesnek, hogy: "Nem versenyezhetel te vélem!" 23.45-kor az m1-en lesz egy angol krimi Robert Carlyle-lal 1997-ből, a Veszettek.

Szerdán nyuvasztom a verdám.

Csütörtökön az MGM-en A francia hadnagy szeretője 12.35-kor, na, az film. Én viszont imádom a Bolse vitát, amit a Filmmegeszlekebédre tol este nyolckor. Ezt megnézhetik maguk is, de amúgy ne tévézzenek, mert égnek vele társaságban.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.