Bp. V., Semmelweis u. 1-3.
Ha valaki az Astoria környékén jár, és hirtelen olyan érzés keríti hatalmába, hogy most már jó volna bekapni egy kis ősmagyar étket, az semmiképpen ne térjen be az Árpádház étterembe. Az ilyen ember inkább menjen egy könyvesboltba, és érdeklődjön, hátha megjelent ´smagyar konyha címmel valamilyen szakácskönyv, vagy puhítson a kredenc alatt húst, esetleg növesszen bajszot, és vegyen részt egy lovas-íjász bemutatón, de ne menjen be a Magyarok Házába, mert, mint életében már annyiszor, megint csalódni fog. Az Árpádház étterem ugyanis egy szimpla önkiszolgáló étkezde, semmi köze a magyar régmúlthoz. Hacsak annyi nem, hogy a falakra ősmagyar díszítőelemeket helyeztek (olyan, mint egy félbehagyott matyó hímzés), vagy hogy az Árpád-házi királyok idejében is minden bizonnyal megesett, hogy a vitézkedésben megfáradt magyar ember olcsón, gyorsan enni akart valami koleszterindúsat. Mindegy, hogy mit, csak meleg legyen és zsíros. Az ilyen igényeket az Árpádház étteremben tökéletesen ki lehet elégíteni.
Ahhoz, hogy ne mindjárt kudarcélménnyel kezdődjék az étkezési program, belépéskor pontosan követni kell a negyvennyolcas honvédzászlóra festett nyilat. Különben a Magyarok Házába toppanunk be, és nem kell csodálkozni, ha az aulában összefutunk ifjabb Hegedűs Lóránttal, vagy belecsöppenünk egy szabadkőművességről szóló előadás-sorozat kellős közepébe. Ha eltévedtünk, szélsebesen korrigáljunk, és kövessük a helyes utat, ami egyenesen a föld alá vezet.
Az étterem olyan, amilyenek az önkiszolgálók általában, a helyiség első fertályában tálcát tartó emberek várakoznak türelmesen, majd néhány méterrel beljebb tanácstalan arckifejezést öltenek, és megpróbálják eldönteni, hogy pörköltet vagy rántott húst egyenek-e ebédre. Mi rántott halat kértünk majonézes burgonyával, ezért öt percet kellett várakoznunk a cimbalom mellett. (Amennyiben meg akarunk győződni az éttermi dolgozók éberségéről, úgy tálcánkat helyezzük a cimbalom tetejére.) A frissen sült kecsege húsa sárga volt, és nem volt se jó, se rossz. A somlói galuska sötétbarna, az üdítőital pedig Coca-Cola. Ügyeljünk arra, hogy az Árpádház étteremben különös figyelem övezi a Coca-Cola feliratú poharakat. Ha nem akarunk incidensbe keveredni a személyzettel, akkor ne adjuk be a koszos tányérral együtt a mosogatóba, hanem hallgassunk a jó szóra, és vigyük előre a coca-colás poharaknak fenntartott pulthoz. És ne keltsünk más módon sem feltűnést, például ne nevetgéljünk, vagy ne nézzünk más emberek szemébe. Pusztán a béke kedvéért öltsünk enyhén szorongó kifejezést magunkra, csendben, szinte suttogva beszéljünk, és viselkedjünk úgy, mintha az imént szökellt volna el a mosogatópult előtt a csodaszarvas, vagy gondoljunk arra, hogy a konyhában éppen most vérszerződik a hét vezér. Ha így teszünk, akkor minden gond nélkül, mintegy ötszáz forint ellenében, enyhe éhségérzettel távozhatunk az étteremből.
- kovács -
