A Hold sokáig messzi megközelíthetetlen égitestként ragyogott az égen, ám eljött az a pillanat is, amikor a Földet már leigázó emberi faj két nagyszerű példánya révén először lépett túl e túlzsúfolt sártekén. 1969 július 20-án előbb Neil Armstrong, majd „Buzz” Aldrin asztronauták is a Hold porába léptek, miután kiszálltak a Sas (Eagle) nevű leszállóegységből.
A holdra szállás azonban korántsem egyszeri (habár önmagában is rendkívüli) esemény volt, hanem a két szuperhatalom gyakorlatilag az ötvenes évek óta tartó űrversenyének újabb fejezete. A nemes kompetíció során a párhuzamosan startoló felek anyagi és sokszor emberi áldozatokat sem kímélve igyekeztek a másikra tromfolni. Az első Föld körüli pályára indított szputnyik, az első, a világűrbe juttatott és élve vissza is hozott ember (Jurij Gagarin), az első űrséta (Leonov) – mindenki emlékszik arra, hogy ezekben a versenyszámokban a szovjetek nyertek. No, de arra talán már kevésbé, hogy szovjet űreszköz csapódott először a Holdba, sőt ők hajtották végre az első kontrollált, sima leszállást is (a Luna-9 landoló egységgel).
Innentől már csak a kérdések maradnak.
- Mivel sikerült elsőznie az amerikaiaknak?
- Mekkora volt a szerepe ebben a rakétaprogram ex-náci atyjának Wernher von Braun-nak?
- Miért volt jobb az amerikaiak Saturn V rakétája?
A szovjetek maguk is beismerték vereségüket az űrverseny eme szakaszában és leálltak a saját emberi legénységgel tervezett holdprogramjukról. Majd egészen más irányban folytatták az űr meghódítására tett erőfeszítéseiket – sok tekintetben még mindig ez bizonyult maradandóbbnak.
Kérdés persze, hogy miért szüntették be az amerikaiak a maguk holdutazásait a hetvenes évek elején, no és persze az is érdekelhet minket, miért nem jutott el 1972 decembere óta újabb ember a Holdra. A nagy ívű tervek dacára az is kérdéses, mikor érkeznek oda újabb űrhajósok (az Orion űrhajón) és van e reális esélye egy a mély űrbe vezető ösvény elejére épített (egy akár Alfának keresztelt) holdbázisnak.
| ||
A holdutazást és a sikeres holdra szállást gyakorlatilag a hetvenes évek óta legvadabb híresztelések kísérik, a zárt rendszerbe szerveződő összeesküvés-elméletek „érvei” természetesen kikezdhetetlenek.
- És tényleg: lengett, vagy sem a Holdon kitűzött első zászló – és hova tűnt mára?
- Miért nem párhuzamosak az árnyékok a holdra szállásról készített felvételeken?
- És mi történik, ha a filmet két és félszeres sebességgel játsszuk le?
- Vajon el sem jutottak az asztronauták a Holdra és az egészet a nevadai sivatagban vette fel Stanley Kubrick?
- Vagy eljutottak a Holdra és ott olyat láttak, amit nem szabadott volna a felkészületlen világ elé tárni?
- És mit szóltak ehhez a szovjetek, miért nem leplezték le az amerikaiak sportszerűtlen machinációit? Avagy nekik is akadt némi vaj a fejükön?
- Mi történt az első holdra szállást megörökítő eredeti felvételekkel, merő spórolásból tényleg letörölték őket?
Ezekre és még számos más kérdésükre választ kaphatnak az e heti nyomtatott Magyar Narancsban megjelent Hosszú lépés című cikkünkben. Ne feledje el e héten is megvásárolni a lapot vagy fizessen elő rá itt:
Magyar Narancs
A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következő platformokon érhetőek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!
