Klímademonstrációk és a tudomány

A hűvös a múlté

Tudomány

A kutatók is tömegesen állnak a klímasztrájkok mögé. Meg is van rá az okuk.

Talán nem véletlen, hogy a Greta Thunberg által kezdeményezett első, tavaly augusztusi svédországi iskolai klímasztrájkot a 2018-as, Skandináviát sújtó szokatlan és erdőtüzekkel párosuló hőhullám előzte meg: Svédországban a tavalyi május és július volt a két legmelegebb ezekből a hónapokból a mérések kezdete óta.

A sarkkör vidékén mért extrém magas hőmérsékletek, az ország legészakibb csücskétől a legdélebbi pontjáig mindenhol dühöngő erdőtüzek vagy a dél-svédországi Ringhals-2 atomerőmű kényszerű leállása (a Dánia és Svédország közötti Kattegat-tengerszoros felmelegedése miatt) mind azt jelezték, hogy valami nem stimmel a skandináv régió és általában Európa korábban – minden ingadozása ellenére – kiszámíthatónak tűnő klímájával. A klímakutatók tudományos eredményei is azt erősítik meg, hogy nem holmi egyedi, elszigetelt eseményről van szó, Skandináviában, akárcsak a Föld más régióiban is, számítani kell a hasonlóan extrém események gyakoribbá válására. Ráadásul az időjárás korántsem mindig a hőség és száraz­ság kategóriájában kerül be a rekordok könyvébe – a váratlanul sok csapadék vagy paradox módon a szokatlanul kemény telek is a globális klímaváltozás tünetei lehetnek.

 

Támogatások, gáncsok

 

Kutatók ritkán állnak ki teljes mellszélességgel a civil kezdeményezések mellett, de a globális léptékűre duzzadt klímasztrájkmozgalom élvezi a támogatásukat. Január 31-én a belgiumi tudományos élet 3400 képviselője írt alá egy nyílt levelet, amellyel támogatásukról biztosították az ott (is) zajló klímasztrájkmozgalmat. Ebben megfogalmazták, hogy a tudományos kutatások tényeire támaszkodó civileknek teljes mértékben igazuk van, ezért ők maguk is a mozgalom mellé állnak. Példájukat hamarosan 340 holland és 1200 finn kutató is követte.

Németországban, Svájcban és Ausztriában több mint 23 ezer kutató hozta létre a Tudósok a Jövőért (Scientists 4 Future – S4F) csoportot, amelynek célja, hogy tudományos tényekkel, bizonyítékokkal is alátámassza a klímasztrájkot szervezők által megfogalmazott aggodalmakat. Márciusban a patinás, több mint fél évszázada létező Római Klub is hivatalos nyilatkozatban támogatta az iskolai sztrájkmozgalmat, egyben felszólították a világ kormányait, hogy reagáljanak a sztrájkolók által megfogalmazott követelésekre, és csökkentsék a világméretű szén-
dioxid-kibocsátást. Áprilisban 3 ezer, a világ számos részéről származó kutató a Science magazinban publikált nyílt levelet, amelynek már a címe (A fiatal tiltakozók aggodalmai megalapozottak) is egyértelművé teszi, hogy a kutatók szerint a diákmozgalmárok csupán nyomatékot adnak annak, amit a tudósok már korábban megfogalmaztak. A nyílt levélben leszögezik, hogy a 2015-ben aláírt párizsi klímaegyezményben megfogalmazott célokat tovább kell szigorítani, az ott felső határként megszabott, az iparosodás előtti szinthez mérten „csupán” 2 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet-növekedés immár nem megfelelő cél, hiszen az visszafordíthatatlan változásokat indítana be a Föld légkörében, illetve a hidroszférában. Ehelyett ragaszkodni kellene a szigorúbb, 1,5 Celsius-fokos limithez!

A levél kitér arra is, hogy a klímaváltozás legtöbb hatása egyenlőtlenül oszlik el a Földön, ami – tesszük hozzá – indokul szolgálhat ahhoz is, hogy laikusok, akár politikusok, döntéshozók kritizálhassák, gáncsolhassák a klímavédelmi erőfeszítéseket, és kétségbe vonják a klímaváltozással kapcsolatos tudományos konszenzust. Egy-egy lokálisan, mondjuk, Észak-Amerikában tapasztalható hidegebb tél nyomán a klímaváltozás-tagadók, például Trump elnök és környezete, minden alap nélkül ugyan, de újabb muníciót nyernek a klímaprogramok végrehajtása ellen. Ebből a szempontból is tanulságos az a Science-béli nyílt levélben is megfogalmazott érv, amely szerint a 2 fokos hőmérséklet-növekedés pontosan ezeket az amúgy is egyenlőtlenül eloszló hatásokat fogja erősíteni: azaz egyes régiók sokkal drágábban fizetik meg a globális klímaváltozás árát, mint mások.

A tudósok felhívják a figyelmet arra is, hogy nem egyszerűen a mindenkori („napi”) kibocsátás fogja meghatározni a közeljövő klímafolyamatait, hanem az időben felhalmozódó szén-dioxid-kibocsátás összeadódó, kumulatív hatása. Ezért is lenne fontos a kibocsátás azonnali, radikális visszafogása, hogy ennek révén meg tudjuk előzni a még nagyobb károkat.
A kutatók szerint a jelenlegi szén-dioxid-kibocsátás megfelezése (2030-ig), illetve a nettó kibocsátás nullára csökkentése (2050-ig) is csupán 50 százalék esélyt adna, hogy a század végéig a 1,5 Celsius-fokos hőmérséklet-növekedésen belül maradhassunk. Mint írják, a kumulatív hatás miatt a korábban iparosodott államoknak nagyobb etikai felelőssége van abban, hogy gyorsabban és alaposabban hajtsák végre a kibocsátáscsökkentési programokat, mint a világ más, gazdaságilag még fejlődő (bár az üvegházhatású gázokat jelenleg is bőszen pöfögtető) államai. Ezzel persze korántsem mindenki ért egyet a fejlett államok vezetői közül sem.

 

Riasztóan rövid

 

A nyílt levelet aláíró kutatók abban is egyetértenek a demonstrálókkal, hogy már jelenleg is számos társadalmi, technológiai és természeti alapú megoldás létezik, amelyek alkalmazásával csökkenteni lehet a kibocsátást, s ezek bevetéséhez gyakorta csak a politikai akarat hiányzik. Ráadásul riasztóan rövid időtávról beszélünk – meglehet, már túl késő lesz, mire a most demonstráló fiatalok akár csak a hatalmi pozíciók közelébe kerülhetnének. A kutatók szerint a politikai döntéshozóknak mindenekelőtt abban van felelősségük és egyben szabályozási feladatuk, hogy a klímabarát és a fenntarthatóságot szolgáló, már létező megoldásokat költséghatékonnyá és egyszerűen megvalósíthatóvá tegyék. Ezzel egy időben természetesen a klímaváltozás folyamatát tovább súlyosbító tevékenységeket meg kell – akár mesterségesen is – drágítani és így minél kevésbé vonzóvá tenni. Ehhez hozzátartozik a kibocsátott szén-dioxid árának megszabása, a klímakárosító gazdasági tevékenységek minden kedvezményének megvonása, energiahatékonysági normák megállapítása és érvé­­­nyesítése, a klímahatékonyságot szolgáló társadalmi innovációk elősegítése.

Emellett nagy összegű közvetlen beruházásokra van szükség a megújuló energiai szektorban, a közösségi közlekedés fejlesztése és az energiaigény csökkentése terén, illetve el kell érni, hogy a klímavédelmi akciók költségei, de hasznai is társadalmilag igazságosan érintsék az embereket.

 

Kilenc határvonal

 

A most is zajló demonstrációk és az azokat tápláló aggodalmak hatására szinte nap mint nap születnek nagy léptékű elképzelések, amelyek a klímaváltozásra adandó válaszokat nem pusztán technológiai oldalról fogalmazzák meg. A klímakrízishez vezető társadalmi, gazdasági és intézményi okok analízise nyomán próbálnak megoldást kínálni, ami alapvetően érintheti az elosztási viszonyokat és mechanizmusokat is. Legutóbb a Nature Sustainability folyóiratban jelent meg egy tanulmány, amelyben a fenntarthatóságot kutató Johan Rockström és a bolygónk természeti rendszereit kutató Will Steffen vezette tudóscsoport a bolygószintű korlátok koncepciója alapján fogalmazta meg, mit lehet és mit kell tennünk a Föld mint élő rendszer és ökoszisztéma működőképességének megőrzéséért.

Az általuk megalkotott koncepció szerint kilenc olyan fizikai határvonal létezik, amelyeket átlépve azonnali, komoly visszahatás éri az emberi civilizációt. A kutatók szerint a kilencből három kemény korlátot már át is léptünk: megváltoztattuk a bolygó klímáját, leromboltuk a bolygó eredeti biodiverzitását és a nagyipari mezőgazdasági tevékenységgel megbontottuk az eredeti nitrogén- és foszforciklust is.

A szerzők nem fogalmaznak meg társadalomkritikát, és nem foglalkoznak a fogyasztói kapitalizmus mindent elsöprő dinamikájával sem, amely megszabja az emberi élet legtöbb aspektusát. Nem úgy, mint Kate Raworth közgazdász, aki erre a kemény objektív korlátokat tételező modellre építette saját elképzelését, amelyben a bolygószintű fizikai határok mellett számba veszi a biztonságos emberi létezéshez szükséges, több mint tucatnyi elemből álló szociális alapzatot is. Utóbbi minden elemének (élelem, víz, egészség, oktatás, bevétel, munka, béke és igazságosság, politikai képviselet, a társadalmi különbségek igazságos mértéke, a nemek egyenlősége, lakhatás, a szük­­séges energiaforrásokhoz való hozzáférés, a társadalmi hálózatokba való kapcsolódás) megléte lehetővé teszi, hogy biztonságosan és igazságosan éljünk az objektíven megszabott fizikai határok között. És hogy ez a szociális fundamentum mindenkinek rendelkezésére álljon, szükséges volna egyfajta univerzális alapjövedelem (universal basic income – UBI) bevezetése, ami a szerző megfogalmazása szerint megannyi kedvező hatásán felül megbonthatná a kapcsolatot munka és fogyasztás között. Ennek a globális kibocsátás és a gazdaság környezeti hatása szempontjából is óriási jelentősége lenne, elvégre csökkentené a javak oktalanul magas szintre feltornázott fogyasztását és termelését. Kevesebbet dolgozunk majd, és kevesebbet is fogyasztunk – vizionálja Raworth –, mégis jobb életminőségben létezhetünk, és immár józan, racionális határok között jelentkező szükségleteinkről sem kéne lemondanunk.

 

Fifty-fifty

 

Mindez kiegészül a fél-Föld koncepciójával is: a bolygónk felszínének felét ugyanis fenn kellene tartanunk más, vadon élő fajok számára, egyben lépéseket kell tenni a természetnek átadandó térfél visszavadítására. A korábban művelt föld visszaerdősítése már most is létező folyamat – 43 ország összesen 292 millió hektáron élesztené újra az erdőket – ez önmagában az Egyesült Királyság teljes területének tízszerese.

Meglehet, a fenti elképzelések némelyike utópisztikusnak tűnhet, de figyelemre méltó megfontolásokat rejtenek magukban, ráadásul együtt megvalósulva komolyan csökkenthetnék a Föld klímájára nehezedő, civilizációs eredetű nyomást is. E hipotetikus modellek felhívják a figyelmet arra is, hogy az általunk okozott károk mérséklése nem mehet végbe az eddigi gyakorlat, a „business as usual” folytatása mellett.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.