Az elõadó kifejti, hogy a dolog természetébõl fakadóan a tudósok által írt Encyclopaedia Britannica digitális formája kemény szakmai szûrõkön megy keresztül, hivatkozási alapként szolgálhat, a wikipedia ellenben inkább kiindulási pontként jó. A neves esztéta elmondja: a kulturális örökség, az egész európai történeti gondolkodás, a hamisság fogalma a változatlan dokumentumok fogalmára épül, az internet megjelenésével, elterjedésével az originitás, az autencitás értelme megváltozik. A téma mélyebb tárgyalására - sajnos - nem kerül sor. Az elõadó filozófiai kérdések iránti szenvedélyes érdeklõdését jelzi viszont az azonosság problémájának felvetése is, miszerint "több ezerszer változik naponta a tartalma, tehát nem tudjuk pontosan, mit értsünk wikipedián". A kérdésfelvetés bizonyos körülmények között jogos, bár meg kell jegyezzük magunkban, a György Pétert alkotó elemi részecskék az említettnél sokkal gyakrabban változnak, mégis tudjuk, hogy kit értsünk alatta. Szerintünk õ is.
Formailag áttérünk az amazon.com és a google.com tárgyalására, a referens el is mond néhány adatot, ettõl kezdve azonban többnyire a tanszékvezetõ és néhány vállalkozó kedvû újságíró-növendék beszél, elsõsorban az információk beszerzési csatornáiról és azok megbízhatóságáról. A tanár úr többek közt elmeséli, hogy mi módon vett digitális kamerát 150 ezer forintért. Elõadónk hosszú internetes kalandozás, összehasonlító tesztek elolvasása után egy olyan lapra alapozva választott, melynek fenntartója mindegyikrõl azt írta, hogy szar. Ezt ugyanis különbözõ "kulturális markerek alapján" megbízhatónak találta. Ezután a hallgatók felvetik, hogy az amazonon olvasható könyvkritikák vagy a könyvek fülszövege nem feltétlenül megbízható, hiszen a kiadók és terjesztõk elemi érdeke, hogy eladják a könyveket. György Péter ezt hevesen vitatja, mondván, hogy "nem csak a pénz mozgatja a világot". A kérdésre, hogy akkor õ miért nem a gyártók honlapján található infókból indult ki kameravételkor, azt válaszolja, hogy azért, mert õ nem hülye. "De ugyanez az amazon, csak könyvben." "Ezt hívják kulturális különbségnek. A reklámiparban - mindenki fogja be a fülét - médiagecik dolgoznak, akikkel nem szokás szóba állni."
Hogy mégis ébren maradunk, ez jobbára az esztéta szóhasználatának és hanghordozásának köszönhetõ. Jobb dolgunk nem lévén, három percet az affektált "ééééértedÉ"-ek számolgatásával töltünk (az eredmény tizennyolc). De még ha ennyi baj lenne. Sajnos nem ez a helyzet: az "álljunk meg egy kicsit, mer' énszerintem that's the point" egy teljesen átlagos mondatnak tekinthetõ, de van még "na so what", illetve "amazon dot com", sõt, a "teljes morális accountability pitty" is...
Az elõadó szüntelenül igyekszik felsõbbrendûségét, mûveltségét demonstrálni. Elmeséli például, hogy nála az éjszakában a wiki mellett a CEU könyvtárának honlapja szokott nyitva lenni, hogy reggel idejekorán bemehessen elolvasni a legújabb érdekes szerzeményeket, mielõtt mások elhappolják. Ez persze dicséretes. Csak akkor fejeljük le az asztalt, amikor egy mosoly láttán megsértõdik, és a következõképpen folytatja: "Ez nem annyira nevetséges, vannak emberek, Zsófi, akik könyveket szoktak olvasni, hogy tudjanak másokat tanítani." Azt is megtudhatjuk, hogy a hallgatókkal ellentétben a mokka.hu könyvtárközi katalógust is ismeri. Mi a fentieket sajnos az óra mélységén nem érzékeltük.
- kotler -
ELTE BTK, Múzeum krt. 4-6., fõépület, 40. terem, szerdánként 10-11.30
