Tudomány

A halaimat már legalább egy hónapja edzettem a természeti tüneményre, mindennap dél és fél kettő között kikapcsoltam az akvárium világítását, és nem hiába. Csak az egyik pontylazac nézett már aznap este szemrehányóan, a többiek kiegyensúlyozottak maradtak. A múlt héten sikeresen megvalósult a gőtéim évek óta tervezett kivadítása, és egészen jól beilleszkedtek a füvészkerti kis tó ökoszisztémájába. Majdnem beszereztem egy vakondokot is, szóval nyugodt lelkiismerettel vártam a jelenséget, amely csupán a szárazföldi teknősök és egyes nagy testű papagájok életében ismétlődik meg kétszer egy helyen, a legtöbb élőlénynek, például a kérészeknek is nagyon jó időben kell születniük ahhoz, hogy legalább egyszer megfigyelhessék.

Ne kerteljünk, a Sziget pontosan olyan, mint a német rohamturistákról szőtt rossz viccek: friss poén még véletlenül sem akad, a régiek meg a könyökünkön jönnek ki. Aztán elkezdődik az egy hét lét a vele járó csodavárással, és már az első napon bebizonyosodik: a legócskább közhelyeknél és legavíttabb szövegfordulatoknál nincs igazabb a terepen.

Bérlettulajdonosnak lenni jó. Buszbérlettel a zsebben, uszodabérlettel a strandszatyorban méltán érzed magad az élet királyának. Nekünk az állatkertbe van bérletünk, nem olcsó mulatság (felnőttnek 6, gyereknek 3 ezer egy évre), ennélfogva kisebb, lábon kihordott infarktussal ér fel, ha az embernek két nappal a 300 százalékos áremelés után kerül annyi fizetőeszköze, hogy a pénztárhoz fáradhasson. De ha egyszer kiváltottuk azt a bérletet, akkor onnantól kezdve buli van. 365 napra megoldódik a gyerek foglalkoztatásának folyvást kiújuló, a hétvégéken és a szünetekben egyenesen akuttá váló gondja.

Az ember úgy a tizedik próbálkozás táján már a legszívesebben sikítva baszarintaná a földhöz a rézlemezkékkel gazdagon díszített kartonkardot, később az a kósza ötlet is felmerül benne, hogy az ismét nevetségesre sikerült készséggel lekaszabol néhány öntelten mosolygó alkalmi fegyverkovácsot, einstandolja szablyáikat, és maga zabálja be az összes kövön sütött lepényt az egyik halomsír tövében. Amikor aztán a rajzfilmekből ismert felpirulás már a homlokáig ér, jön a gyerek, na né, milyen ügyeske, egyik kezében csiszolt csont ékszer-kezdemény, a másikban rézdrótból csavargatott karkötőt szorongat, és felszólítja aput, irány poncolni.

Az amerikai lapok szerint a Motorola műholdas üzletágát irányító Bary Bertiger felesége találta ki az egészet még 1985-ben, mert nem tudta felhívni férjét a Bahama-szigetcsoport egy napsütötte tengerpartjáról. Ettől még működhetett volna a nagyjából 5,5 milliárd dolláros beruházással létrehozott rendszer, a piacra lépés óta eltelt kevesebb mint egy év alatt mégis csőd közeli helyzetbe került az Iridium, a világ első globális műholdas mobiltelefon-hálózata.

Létezik egy hatalmas csomag, amire gondos (netán: gondviselő?) kezek ráfestették a "csoda" feliratot. Ebben a csomagban ott lapul vagy éppen ragyog - divattól és propagandától függően - millió lehetőség - az asztrológiától kezdve a kártyavetésen és az akupunktúrán át a kézrátételig, az íriszdiagnosztikáig, a szellemidézésig az isten tudja (szó szerint!!!) hányféle fantasztikus megoldás. Mind-mind tökéletes recept, csak válaszd a megfelelőt, és biztos lehetsz abban, hogy megtudod, mi az élet értelme, és/vagy egészséges leszel, mint egy komplett tölgyfa, és/vagy legalább annyira boldoggá válsz, mint egy képregényhős a Jehova Tanúi füzetekben.

Ausztráliában új remény éltet sokakat, miután néhány hónapja kiderült, hogy az általánosan alkalmazott szervkonzerválószer, a sejtmérgező formalin helyett az erszényes farkas elhullott példányait alkoholban tartósították. Így a századunk első felében kihalt csíkos bundás, erszényes ragadozó klónozással esetleg feltámasztható.

Én már akkor indulni akartam, amikor a harcsabajszú magyar vitéz a nagy égzengés közepette fejét vette Hazug Hasszán török vezérnek, a fiam viszont kitartott az ostromig, pedig a vége felé már csak a felsőteste látszott ki a mindent elöntő sárból. A menetrend szerinti pontossággal érkező trópusi vihar iszapbirkózássá változtatta a lovagi tornát és mellszépségversennyé a korhű ruhákban előadott reneszánsz táncokat, ráadásul a Lada önindítója is beázott, úgyhogy jövőre hajóval megyünk.

Vallási tárgyú összejöveteleken általában álldogálni meg üldögélni szoktam, és figyelem magamat, hogyan reagál a neurózisom a történésekre. Kell kábé két óra, addigra általában kiderül, hogy megnyugszom-e, vagy még jobban szorongok. A Szekér-fesztiválon egészen megbékéltem, csak tizenöt percenként rezdült egyet-egyet a fejem, ami messze elmarad az átlagostól.

Politikai szűklátókörűség volna a Fidesz-kormány működéséhez kötni az elmúlt év árvizeit és az egyéb időjárási anomáliákat: a Nemzetközi Vöröskereszt múlt héten nyilvánosságra hozott katasztrófajelentése szerint 1998-ban a természet pusztítása minden korábbi rekordot túlszárnyalt, és több embert tett földönfutóvá, mint a háborúk és etnikai konfliktusok együttvéve. A természeti katasztrófák egyre nagyobb részben, egyre egyértelműbben vezethetők vissza az emberi (polgári) tevékenységre, és a klímaváltozás előrehaladtával egyre pusztítóbbnak ígérkeznek.

Ideig-óráig tarthatja még magát az a vélekedés, miszerint a passzátszelet is a fővárosban kezelik, alaposabb elemzők azonban teljesen helyesen látják, hogy - a "világon minden komoly dologban részt vett/vesz egy magyar" alapvetéshez hasonlóan - kis hazánk minden fontos programjában és történésében ott áll valahol a háttérben egy dunaújvárosi jellem. Egyre jogosabb igény, hogy a település nevében is méltóképpen hordozza hosszú ideje betöltött funkcióját - úgyhogy kérnénk a nekünk szóló leveleket már most így címezni: MaNcs-Kommandó, Dunaújváros - Mykene (ejtsd: mikéne), Kiscsillag söröző, poste restante.

Három hónap szünet után a múlt héten újabb szakértők meghallgatásával folytatódott a Microsoft antitrösztpere, de a monopolista szoftvermamutot az állami beavatkozásnál ma már jobban aggasztja a legújabb versenytárs: a szabad forráskódú Linux, amely hacker operációs rendszerből a személyi számítógépen szinte egyeduralkodó Windows riválisává izmosodott, és ma már reális alternatívát kínál a szoftverrendőrség bilincses plakátjaival megfélemlített felhasználóknak is.

Bogyó volt az utolsó bölényszerű állat a bölényházban, de ő is csak kafferbivaly volt. Miután megölte hitvesét, kiderült, nem bír egyedül élni, búskomor lett, napokig nem evett, olvasatlanul dobta vissza a Népszabadságot, úgyhogy gondozói új nőstényt szereztek neki, de ő azt is lemészárolta. Majd újabb nőstény, és újabb gyilkosság, és ez így mehetett volna tovább a végtelenségig, ha a szakirodalom nem említi, hogy a bakkecskék jól kijönnek a nehéz természetű, ám társakat igénylő állatokkal. Egy kecske lett Bogyó új karámtársa, kapcsolatuk nem volt ugyan felhőtlen, de legalább nem bizonyult végzetesnek. Igaz, egyszer a látogatók között találkoztam a titokzatos kecskebakkal, aki éppen megpróbált észrevétlenül az óvodások közé vegyülni, de ápolói visszakísérték a dühöngő bivalyhoz. Bogyó végül is tisztázatlan okokból pusztult el, át akarták vinni egy másik kifutóba, de a leszedált állat már nem ébredt fel az altatásból.

"1974-ben voltam kegyes napvilágot látni Esztergom városában. Ezt követően -mivelhogy látták bennem a jövőt - elhatározták, hogy ha meghalok, kitömetnek, de legalábbis fejjel lefelé temetnek el, ne tudjam magam kikaparni. Három-három év bölcsőde és óvoda után, már Dunaújvárosban felvettek egy patinás, a felső tízezernek fenntartott intézménybe, a Kőrösi Csoma Sándor iskolába. Rendkívüli előmenetel után - tizenegy tárgyból kilenc kettes és két hármas - az épületkivitelezői hivatást választottam."