Azaz kőműves lett. Innen vett merész lendületet az a páratlan szakmai és torokszorító emberi pálya, melynek főhőse Maxi, és melynek csak erősen rövidített, az eredeti előadáshoz képest roppant halvány összefoglalását adhatjuk az alábbiakban. A kezdet a rutinszerzésről szól: emberünk egyszer három napot tölt a papírgyárban, majd kétszer a vasmű szolgálatában szorgoskodik, összesen öt hosszú napon át. Maxi mindenhol szívesen maradna:
a körülmények szerencsétlen összjátékának
áldozata ő. Ki gondolhatta volna például, hogy a kohó egyik sérült ablakának befalazásakor a lengődarun (kezelője hősünk) felküldött ötvenkilós meszeszsák máshogy akarja, s öt emelet magasból veti le magát? A 30 x 30 méteres csarnok több méter magasságban spontán és robbanásszerűen bevakoltatott, Maxi aznapi béréből levonták az anyag árát, s mehetett, mondjuk új kalandok felé.
A szakmában lévő lehetőségek -szinte - maximális kihasználása után egy vonzó újsághirdetés révén a mélyépítő kisiparban próbált szerencsét: koporsókészítő inasnak állt Pusztaszabolcs nagyközségben. "Már egy hete ott voltam, amikor egyszer műszak után befeküdtem a koporsóba. Amikor a főnök megtalált, mondtam neki, soha ne haljon meg, iszonyú kemény. Erre azt felelte, hogy ő még sokáig fog élni, én viszont ebben a szakmában most meghaltam." Hangyaszorgalma nem hagyta nyugodni: a gimnázium karbantartójaként egyéni csúcsot is döntött. Hat órakor kérdezett rá, hol a szerződése, a munkaruhája, és mennyi lesz a fizetése, mire azzal nyugtatták meg, hogy hó végén minden kiderül. Maxi bólintott, békésen megreggelizett, majd hétkor már a saját ágyában pihente ki a borzalmas fáradalmakat.
Ezután édességárusi praxisba fogott: egy éven át árulta a Pez cukorkát meg a sportszeletet, aztán szólította a hadkötelesség. Soproni kiképzés után Adyligetre igazolt, végül kilenc hónapon át a
a Parlament kormányőreként
szolgálta a hont. Bár nem keveredett épp pertuba nagyjainkkal, mégis sokat csiszoltak rajta az országházi hónapok: külföldi csoportokat is gyakorta vezetgetett ("csak arra kellett figyelni, hogy bombát ne rakjon le senki"), ekkortájt bővült angol szókincse például a valóban árnyalt és elengedhetetlen toilet, illetve a sex kifejezésekkel. Ezeket persze nem kellett használnia az angol királynő tiszteletére rendezett vacsin, ahol Maxi echte díszmagyarként feszengett, oly jól, hogy egy másodpercnyi tévés snitt erejéig szárba szökkent médiakarrierje is.
Büszke is volt rá a család. Aztán majdnem baja lett: "Hét napom volt hátra, és a parancsnokom valamiért elkezdett faggatózni az őrhelyszabályzattal kapcsolatban. Mondtam, én csak a hetes őrhelyét tudom, aztán meg minden kérdésére azt válaszoltam, hogy hét. Arra is, amikor azt firtatta, mennyi van még vissza. Erre leküldött a jugó határra."
Miután a haza védelmét parádésan letudta, a lakosság szolgálatába állt. Pékinas lett a helyi kenyérgyárban, ám itt is türelmetlen volt a főnökség. Érthetetlen tán, de nem igazán tudták tolerálni azt a szikár tényt, hogy éjszakánként két mázsácska selejt termelődött valami elbóbiskolások miatt -nem maradt más sansz, mint az önállóság rögös útja. Maxi maszek zöldséges lett, finomabban szólva, megalakult a "Juhász Zöldség Export-Import-Ájport-Passzport Kft.". A kétméteres asztalon kezdetben a krumpli-karalábé együttes díszelgett, de "betavaszodott", és hősünk előtt felködlött
a gyors meggazdagodás délibábja
A nagybanin ukrán zöldségmaffiózónak vélték, amikor -kölcsönpénzből -negyven rekesz, összesen vagy százötven kiló primőr epret vételezett. Hű Rocinantéjával, a Wartburg Trans pick-uppal hazafuvarozta a zsákmányt, és még aznap el is passzolt belőle vagy harminc kilót. A maradék egy éjszakán át erjedt a fekete kátránypapírral borított, ezáltal nap-akkumulátorként is jól működő garázsban. Másnap a kényszerosztályozott áru nem volt túl kapós: a java egy kuka mélyén végezte.
"Nincs pénz, az asztal üres, mit csinál ilyenkor az ügyes zöldséges? Kölcsönkér újra." Maxi talpon vészelte át a dinnyeszezonig tartó időszakot, de újra jött a fata morgana: Cecére indult az óriás, mézédes pirosbelűekért. Nagyban játszott, mert tudta már, csak úgy érdemes: az alku olyan szépen sikerült, hogy maga szedhette le a termést. Talán ez volt a baj. Az élet ökle az otthoni próbafúrások során vitte be az első mélyütést: számos színt mutatott a dinnyék bele, talán egy, csak egy kulőr hiányzott a gyümölcsérlelő égi atya palettájáról - elfelejtettük felírni, melyik, valami alapszín, ha jól rémlik. Újabb kölcsön, újabb fuvar, hat mázsa a Warbapapába: háromszáz méter után kissé meg is rogyott az eisenachi telivér hátsó futóműve. Maxi sietett, érezte ugyan, hogy kicsit rázkódik a kocsi hátulja, de útközben senki nem figyelmeztette, hogy a dinnyék tömött sorokban dezertálnak a platóról. Talán ha két mázsa árát bukta el az úton.
Maxi viszont ismét
az eddigieknél is keményebb célokat tűzött maga elé: betanított vasbetonszerelővé képezte magát a BVM lokális kirendeltségében. Három és fél hónapig minden sínen is volt, s talán mind a mai napig az általa készített vasbeton elemekből húzzák az üzletközpontokat, ha egy rosszindulatú hidraulikus szerkezet le nem szakítja bal kezének gyűrűsujját. A testrészt szerencsére megtalálták a védőkesztyűben, és visszavarrták. "Fél év gyógytorna után visszamentem, egy egyszerűbb munkával bíztak meg: flexszel kellett levágnom az elemekből kiálló betonvasak végét. A nagy buzgalomban a második húzásnál megszaladt a flex, és a bal középső ujjamból lekapott egy darabot. Mentő, egy hónap. Amikor ismét jelentkeztem, kaptam egy seprűt, de csak nyolc órát kellett takarítgatnom: utána kirúgtak."
Egy óvárosi garázsépítés nüansznyi kudarca után (a balos ajtó a jobbos helyére került és viszont) Maxi egy másik nagy, a Mammut építésénél segédkezett. A hatvanezres fizuból a levonások után tizenöt maradt, a főnök neki is azt tanácsolta, fogadjon ügyvédet. Hősünk fogadott is - egy taxit Dunaújvárosig. Mert élni tudni kell.
Úgy lehet, az üzletközpont építésében megszerzett rutin is hozta, hogy a pálya következő állomása egy bolt lett: 1996 májusában nyílt meg a West Shop nevű objektum. A kilenc és fél négyzetméteres áruházláncszem főnöke-eladója-mindenese Maxi, aki zárás előtt minden este bemondja az általa csak Plazaként aposztrofált intézmény képzeletbeli mikrofonjába: "Kérjük kedves vásárlóinkat, hagyják el áruházunk területét! Holnap ismét megújult árukészlettel és szuper akciókkal állunk a lakosság szolgálatában." Akciók tényleg mindig vannak: egy karton cigarettához ingyen öngyújtó jár, de ha valaki huszonkilenc dobozzal vesz, a harmincadikat a tulajdonos ajándékba adja. Minden kávé ára kilencesre végződik, és esetenként még a doboz cigik árából is elenged öt forintot
a rafinált szatócs,
aki soha nem mulasztja el felhívni a csinosabb kuncsaftok figyelmét: ha helyben fogyasztják el a másfél literes ásványvizet, ő bizony nem számol fel betétdíjat az üvegért. Különleges szolgáltatásként kínálja a mirelit cigarettát (a dohányárukészlet egy részét egy lepattant Lehelben rejti el éjszakára a MaNcsot remélhetőleg nem olvasó betörők elől), és föltétlen említést érdemel az is, hogy közel s távol csak itt kapható az év minden szakában akciós kokárda. Az igazi ínyenceket pazar lakhegyi mézessel, vegyes fehérrel (válogatott aszúszemekből) avagy a bikavérre is rápirító vegyes vörössel fogta meg. Ezekből a nedűkből - évjárattól függetlenül! - százkilencvenkilenc forintba kerül egy kétliteres ampulla, plusz az átlátszó tölgyfából készült bidon ára.
Az üzlet mindezek, valamint a különlegesen hangulatos kiszolgálás ellenére -magunk sem értjük, miért -hanyatlik. De semmi baj, kész az új terv. Maxi már egy tanfolyamra is beiratkozott. "Lesz rézlavórom, pemzlim, ollóm, figarókrémem meg fehér köpenyem. Egy méter magasságig ki kell csempézni, azt majd én megcsinálom. Volt már ilyen: szép is lett, igaz, fel lehetett volna rajta menni, mint a lépcsőn." Ha az új álom valóra válik, a dunaújvárosi Cityben hamarosan megnyitja kapuit a West Shop Kutyakozmetikai Szalon. A tulaj pedig ott áll majd a kapuban, fehér köpenye felső zsebéből olló kandikál, habot keményít a réztányérban, várja a négylábú vendégeket szeretettel.
- boda-nyulasi -
