A hírügynökségi anyagot leadta a Fókusz is, és a mindenben, így az állatrendszertanban is oly jártas szerkesztők csak tasmán tigrisként emlegették az állatot, gondolom, angol nevének tükörfordítása alapján. A tasmán tigris olyan, mint a german shiperdog, azaz nincs, tasmán ördög (Sarcophilus harrisii) viszont igen, bár az meg nem erszényes farkas, viszont ugyancsak erszényes ragadozó.
A biotechnológia eszközeivel megvalósuló feltámadás esélyét a budapesti állatkert négy éve elpusztult tasmán ördöge sajnos már nem kaphatja meg, mivel őróla valaki azóta már leitta a tartósításra szolgáló alkoholt, mégis jogos megemlékezni róla, hiszen sokunkban a mai napig eleven emlékek élnek erről a kutyatermetű, kedvesen mérges lényről. Barátaim, a tizenkét éves Böröcz Alma és a tízéves Tihanyi Bence például tisztán emlékeznek rá. Bence szerint az ördög sokat rohangált körbe-körbe a betonmedencéje körül, és amikor aludt, a hátán feküdt. Aztán lett egy seb az oldalán, elfertőződött, és legközelebb már üres volt a kenguruház sarkában lévő kis udvar. Alma már csak betegen látta a szegény ördögöt. Fáradtnak tűnt, a sarokban üldögélt, furcsa, aranyos feje volt, a sebe zöld színű volt, és rászálltak a legyek. Alma szerint a sebet nem gyógyították megfelelően. Az állatkert főállatorvosa cáfolja ezt. Úgy véli, a gyermeki képzelet színesítette meg a szivárgó testnedveket, az állat végelgyengülésben pusztult el az ördögi életkor legvégső határán. Volt ugyan egy seb az oldalán, de az begyógyult, és végül aggkori máj- és veseelégtelenség végzett vele. Az állatkerti nyilvántartás szerint a gondozói által találóan csak ördögnek becézett erszényes nyest fogságban született a rotterdami állatkertben, és hároméves koráig egy fejlettebb államban nevelkedett. 1990-ben, a rendszerváltozás idején ajándékozták a hollandok Magyarországnak. A budapesti állatkertben élt 1995-ben bekövetkezett haláláig. A nyilvántartás szerint a halál oka ismeretlen.
Az állat rotterdami ápolója, Mark Henfling szerint az erszényes ördögök nagyon hálás jószágok. Korábban nagyon vadnak és megszelídíthetetlennek tartották őket az ausztrál őslakók, ezért kapta nevét is. Valójában az erszényes ördögöt könnyű megszelídíteni, és nagyon ragaszkodóvá válik. Ezért is volt nehéz Marknak elszakadni a Magyarországra küldött fiatal hímtől, akit akkorra már szobatisztaságra és Ajax klubhűségre nevelt. Azt is megjegyezte, hogy bár a látogatók zöme nem ezt tudja, a hím erszényes állatoknak is van erszényük, csak kisebb, mint a nőstényé, és nincs benne kölyök állat, csak a csecsbimbók meg a visszajáró.
A tasmán ördög a legnagyobb méretű ragadozó erszényes állat. Régebben az egész ausztrál kontinenst benépesítette, ma már csak Tasmánia szigetén él, a nagyobb városok közelében. Húsevő életmódját mindenevőre váltotta, mert a tasmánok nem nézték jó szemmel a ragadozást. Erős állkapcsait 120 fokosnál nagyobb szögben is ki tudja tátani, erős gyomra segítségével szőröstül-bőröstül, az utolsó csontszilánkig megemészti áldozatát. A szakirodalom szerint egyébként félénk állat, az ember elől fejvesztve menekül. Nem túl gyorsan persze, mivel az ördögnek jellegzetes, hintázó járása van, így futása kissé lassú, meg hülyén is néz ki. Kettő-négy apró utódot hoz a világra, ezeket 15 hétig hordozza az erszényében. Leválasztás után a kicsik anyjuk hátába kapaszkodva közlekednek egy darabig, míg végül önálló életet kezdenek. Veszélyeztetett állatfaj, a tasmániai őserdőkben egyre ritkábban hallani éjjelente az ördög éles, hangos ugatását. És egyre kevesebb az őserdő is.
Virág Katalin
Dögcédula
rend: ragadozó erszényesek
család: erszényes nyestfélék
marmagasság: 30 cm
testhossz: 70 cm
