A halaimat már legalább egy hónapja edzettem a természeti tüneményre, mindennap dél és fél kettő között kikapcsoltam az akvárium világítását, és nem hiába. Csak az egyik pontylazac nézett már aznap este szemrehányóan, a többiek kiegyensúlyozottak maradtak. A múlt héten sikeresen megvalósult a gőtéim évek óta tervezett kivadítása, és egészen jól beilleszkedtek a füvészkerti kis tó ökoszisztémájába. Majdnem beszereztem egy vakondokot is, szóval nyugodt lelkiismerettel vártam a jelenséget, amely csupán a szárazföldi teknősök és egyes nagy testű papagájok életében ismétlődik meg kétszer egy helyen, a legtöbb élőlénynek, például a kérészeknek is nagyon jó időben kell születniük ahhoz, hogy legalább egyszer megfigyelhessék.
Irigylem a sok mázlistát, akik aznap a teljesség zónájába utaztak, vagy eleve oda születtek, nekem egyéb, kevésbé természeti és gyakrabban előforduló jelenségek miatt a fővárosban kellett maradnom. Azért a százszázalékos övezetben jobban reagált a természet a napfogyatkozásra. Embereim azt jelentették "pusztaszerről, egy napraforgómező közeléből, hogy a csalódott növények virágzatukat a földre fordították a teljesség idején. A Balatonnál a szúnyogok megélénkülő alkonyati vérszívó aktivitását jelezték. Egy székesfehérváron élő jugoszláv farkasölő kutyapár: Teddy és Kunda állítólag teljesen bevadult, először vicsorogva összevesztek egy kenyérdarabon, majd vonítva az eget bámulták, gazdájuk kétségbeesetten próbált árnyékot vetni rájuk, vagy legalább a védőszemüveget rájuk adni. Nem hagyták, azóta fehér bottal apportíroznak.
A budapesti állatkertbe azért kijutottam. Már a Hősök terénél hallatszott a sziamangok üvöltözése, de ezek ezt csinálják minden reggel 9-kor. Jó kihalt volt a város, és néhány forgatócsoporton kívül alig volt látogató a kertben. Meg akartam nézni az új ugrónyulakat, akik a rénszarvasok környékén helyezkednek el, de teljesen elbújtak, pedig jól néznek ki: kölyöknyúlfejhez egy kengurufejlettségű alsótest csatlakozik. Az állatok többsége bambán és álmosan meredt maga elé, néhányan az izgatottan csoportosuló embereket figyelték. Ahogy a Hold árnyéka közeledett, a kapucinus majmok összes egyede spirálba görbítette a farkát, a kölyökzsiráf lefeküdt a földre (ilyet azért ritkán csinál), a gyapjas jakok is elhevertek, mind a négy, és az emberszabású majmok többsége sárgarépát rágcsált. Majd elérkezett az a bizonyos másfél perc, felhős volt az ég, és közepesen sötétkék, a zebra hím szexuális aktivitása fokozódott, és megpróbálta magáévá tenni az egyik gnút, aztán ahogy előbukkant a Nap a felhők mögül, észrevette a hibát, és átállt fajtársnőjére.
Virág Katalin
