Fehér Kereszt Állatmenhely: A kutya vacsorája

{k199911_24;b} Welsh terrier, de van egy apró testi hibája: buldogharapás, nem is akármilyen, az alsó állkapcsa legalább egy centivel kiáll, az agyarak erõs szörnyminivaddisznó külsõt adnak neki. Van, aki megijed tõle, mások röhögõgörcsöt kapnak, egyik sem jó, mert a rémületet nem érti, õ jó kutya, a nevetés meg minden kutyának rosszulesik.

Borzalmas megjelenése dacára Csufira volt már több jelentkezõ, de a Fehér Kereszt által üzemeltetett, Buda környéki menhely személyzete úgy megszerette, hogy semmiért nem adná. Szabadon jár-kel, mind a házba, mind a kiskutyák és a mûtétbõl lábadozók melegedõjébe szabad a bejárása, jobb így mindenkinek, mint amikor kis mérete miatt a kölyökkutyák közé szállásolták, õ meg gátlástalanul kifúrta a piciket a fészekbõl.

Csufiból az évtizedes mamakedvence-állapot után most tör elõ a szunnyadó terriervér. Kötözködik a többiekkel, ahol lehet, érezteti velük, ki a király, a múlt héten például egy fõtt, komplett, fejes libanyakkal parádézott, és a kincset addig mutogatta a kennellakó kutyáknak, míg a liba csõre tövig kopott. Csufi jelenleg húzza a hátsó lábát, valaki biztos megharapta, így jár, aki veszélyesen él.

Kutyamenhely nálunk kétféle van. Az egyik a hagyományos, sintértelepszerû: kutyák magánzárkában a puszta betonon,

esengõ tekintetek,

télen mínusz húsz fok, a víz a tányérba fagy, mellette egy kis kupac jegeces darálék - sírógörcshöz tökéletes, az élmény rémálom formájában évekig visszatér. A sintérrendszerû kutyamenhelyek legszörnyûbb eleme még csak nem is látszik: a felesleget idõnként elaltatják, vagy ahogy az egyik vidéki intézményben történt, az állatorvos vasrúddal verte agyon.

A másik menhelytípus az érzelmi megközelítésû, szinte kizárólag nõi üzemeltetésben: a néni minden kutyát befogad, és együtt élnek, mint egy nagy család, többnyire szörnyû körülmények között. Általános farkcsóválás, a kutyák a nénire ugrálnak, a menhelymenedzselési szakértelem hiánya egy-két év alatt katasztrófahelyzethez vezet.

Kutyamenhely

sikeres üzemeltetéséhez

legalább akkora lobbyzás kell, mint egy hõerõmû telepítéséhez: megfelelõ publicitás hiányában a telep egyirányú utca, ahová csak hozzák a kutyákat, el egyet sem visznek.

A Fehér Keresztnél eddig mindig sikerült a zsúfoltságot 130 százalék alatt tartani, bár az 50 férõhelyen ma is hatvankét kutya él. A Gazdit keresünkben az õ kutyáikat mutatják, néha még Hódmezõvásárhelyrõl is jönnek kutyáért. Jók a külföldi kapcsolatok, német állatvédõk pénzébõl épültek a kutyaházak és kennelek, s többek között adományoknak köszönhetõ, hogy a kivert kutyák táplálása enyhén szólva kiegyensúlyozott. A külkapcsolatoknak köszönhetõen idõnként sikerül kóbor kutyákat nyugatra exportálnunk, ellenõrzött örökbefogadókhoz. A menhelyen az egészségügyi ellátás mellett a legtöbb kutyát ivartalanítják, ami azért jó, mert például Vancouverben az ivartalanító program elindulta után nyolc évvel 88 százalékkal kevesebb kutyát kellett a sintéreknél kiirtani.

A magyar menhelymezõnyben alighanem egyedülálló, hogy itt a legtöbb kutya

látványosan kövér,

a csontsovány nápolyi masztiff (!) csak három napja érkezett, a fõnök, Flóri szerint egy hónap alatt õ is szépen kigömbölyödik majd. Sovány és beteg kutyát elvinni nem lehet, a kövéreket is kizárólag oltva, féregtelenítve. A két briard (!) szépen meganyásodott, úgy néznek ki, mint két elhízott, gubancos hegylakó, holnap jön Brigitta, aki önkéntes alapon nyírja majd meg õket, hogy partiképesek legyenek. Magánzárkában kutya nincs, ezért viselik viszonylag vidáman a traumát, hogy a gazdi kirúgta õket. Az Illatos út rendszerû menhelyeken a könnyû kezelhetõség kedvéért tartják az állatokat külön-külön ketrecekben, így ötösével már jobban kell rájuk figyelni, ne egyék el egymás elõl a cupákot, és ne verekedjenek össze. Flórit az isten is kutyamenhely-üzemvezetõnek teremtette, imádja valamennyi bentlakót, de a rendet vaskézzel tartja fenn, az ilyesmit minden kutya nagyra értékeli. Néhány éve vízvezeték-szerelõként dolgozott, egy békásmegyeri lakásban éltek egy asszonnyal, a mai kutyamenhely a hétvégi telkük volt. Eleinte szabadidõs tevékenységként pesztrálták a Fehér Kereszt által összeszedett, kidobott, fához kölyköstül kikötött és otthagyott vagy útszélen vergõdõ sebesült kutyákat, ma már fõállásban. Kiköltöztek a hegyre, a lakást kiadták, most már egész évben itt vannak. A gondozás mellett Flóri tárgyal az ügyfelekkel is. Sokkal visszafogottabb, mint eleinte, amikor a gyanús jelentkezõket (feltételezett kutya-viszonteladó, szûcs stb.) egy életveszélyes kábeldarabbal kergette végig a hegyen.

A kutyamenhelyek illemtanát nem tanítják az iskolában, a szokások intézményenként változnak. A leggyakoribb, hogy a kutyák elviteléért jelképes szabott összeg (egy-két ezer forint) jár, esetleg összeadják az állatra fordított orvosi kezelések számláit. Van, ahol ingyen adják a kutyát, de ahogy a krisnás könyvárusoknál, itt is illik adományt adni, nem feltétlenül pénzt. A legjobban egy zsák száraz tápnak örülnek, de jöhet minden a pöttyös labdától a pokrócon át a dróthálóig. Flóri ingyen adja a kutyát, sokáig az életével játszott, aki megkérdezte, mennyibe kerül. Ma már nem kell félni, Flóri is felfogta, hogy az emberek nem feltétlenül viszonteladási szempontból érdeklõdnek az árfolyam iránt, hanem mert más menhelyeken néha többet számítanak fel a fajkutyákért.

A kidobott fajkutyák

számaránya megdöbbentõ - nem mintha keveréket kitenni bocsánatos bûn volna, de elõbbiek pénzbe is kerültek annak idején. A múlt héten már elvitték a három dogot, akik azért kerültek ide, mert a dog állítólag kiment a divatból. Német juhászból hat is van, Flóri szerint akkor kezdték kidobálni õket, amikor a Rex felügyelõben meghalt a régi, jóképû rendõr, az újat meg nem fogadta el minden kutyás.

A nagykutyák kenneljében lakik egy szép husky és számos egyéb kutya, a gyengélkedõn angol szetter nyomja az ágyat, a törzskönyvesek sorát Berci, a mudi és Lady kuvasz zárják, utóbbi tizenkét söréttel a hátában. Bercihez és Ladyhez hasonlóan Lupu, Lady fia sem eladó. Apja ismeretlen, de hatalmas fenevad lehetett, mert Lupu akkora, mint két kuvasz, az õ tiszte megregulázni a magukról megfeledkezett pitbullokat. A látogató elõször Lupuval találkozik, a háza a kapu elõtt egyszersmind õrbódé. A menhelyi kutyák örökbefogadásának fõ logisztikai akadálya, hogy bár Lupu meg van kötve, a csengõhöz nem tudunk hozzáférni. Vagy ordibáljunk (Flóri! Flóri!!), vagy rádiótelefonon szóljunk be Flórinak, aki kijön, Luput beküldi a házába, és ráreteszeli az ajtót, majd tíz percig szónokol, mennyire áldott jó kutya a Lupu, nem bánt az senkit. Fõleg, ha el van reteszelve.

- winkler -