További problémát jelentett a papír kifogyása. Lehetett várni, hogy valakinek elkezdjünk hiányozni. Most már mindenki hord a zsebében papírzsebkendõt, ha meg véletlenül nem, akkor be lehet szólni mobilon.
A jelenlegi felállás a következõ: két fülkén osztozunk hárman, a negyedik versenyzõ börtönben ül. Mari szabadulása át fogja rendezni a vécéhelyzetet. Marit a Közép-Keleten fogták el mint heroincsempészt, már jó néhány éve, az újság is hozta. Ha harmadolnak neki, mostanában jön ki. Nem hiszem, hogy szívesen osztozna a vécén azzal az ápolatlan szomszéddal, aki az egyik fülkét most egyedül használja. Ennek a lakónak egyetlen helyiségbõl áll az egész lakása, a vaskályhán kívül egy falikút benne a komfort, talán ezért is nem szokott hajat mosni, azonkívül, hogy öreg, és nincs elõtte perspektíva.
Egyszer rászólt az egyik nõ, hogy Ilonka, vegyen már fel új pongyolát, mire fel is vett, a régire. Valamiért még sincs nála olyan büdös, mint egy másik asszonynál volt, az utca túloldalán. Annál olyan sûrû volt a szag, hogy megfogta a szúnyogháló, igaz, õ kutyákat meg macskákat is tartott. Egyszer feltörték a lakását, mert azt hitték, hogy meghalt, pedig csak vécére ment az udvarba. Késõbb aztán tényleg meghalt, ha nem is ilyen rajtaaütésszerûen.
A viszonyok különben most konszolidáltnak mondhatók, lényegesen rosszabb volt, amikor átépítés miatt hónapokig nem lehetett használni a helyiségeket, és minden érintett az udvari csatornára épített fabódét volt kénytelen látogatni. Régebben a kapu alatt meggyújtható háromperces villany is komoly kihívást jelentett a kényelmesebbek számára. De legrosszabb dolga annak a szomszédnak lehetett, akinek üzlethelyiség lakása az utcáról nyílt, és vasrolója is volt. Egy-egy éjjeli hasmenése az egész szûkebb pátriának álmatlan éjszakát okozott.
A Mari szabadulása mindenesetre biztosan fel fogja borítani a status quót, de én lépéselõnyben vagyok, mert a többiek még nem számolnak vele. Õket egyelõre az Ilon lakásának tervbe vett nagy, közös kihipózása foglalkoztatja. Hiszen olyan vagyunk, mint egy család, nem? - mondta elérzékenyülten a lakógyûlésen az egyik nõ, és csakugyan, a közös képviselõ alvó gyereke éppen akkor pisilte le a jobbik farmerom.
Ifj. Thót Ede (Kõrizs Imre)
