Közös dolgaink

publikálva
1999/11. (03. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Volt egy jelrendszer a vécén. Kívülrõl benne hagytuk a kulcsot a zárban, ha bementünk. Ez volt az alap. Én próbáltam meghonosítani, hogy ha benn vagyok, napközben is meggyújtom a villanyt, de nem értették. Egy idõsebb szomszéd - azóta meghalt - krákogott, ha benyitottam a külsõ ajtón, mielõtt még megállapíthattam volna, hogy a belsõ ajtó zárjában benne a kulcs. Már ezt se szerettem, de azt még sokkal kevésbé, hogy a krákogást tõlem is elvárta. Ha nem krákogtam, rákérdezett. Mert kétévente csakugyan megesett, hogy valaki benne felejtette a kulcsot a zárban, és akkor türelmetlenkedés, három-négy kísérlet, míg fény derült a dolgora. Ahogy az is elõ-elõfordult, hogy magamnál felejtettem a kulcsot, és bevittem az iskolába. Akkor a nagymamám diszkréten felküldte értem az ügyeletest.

További problémát jelentett a papír kifogyása. Lehetett várni, hogy valakinek elkezdjünk hiányozni. Most már mindenki hord a zsebében papírzsebkendõt, ha meg véletlenül nem, akkor be lehet szólni mobilon.

A jelenlegi felállás a következõ: két fülkén osztozunk hárman, a negyedik versenyzõ börtönben ül. Mari szabadulása át fogja rendezni a vécéhelyzetet. Marit a Közép-Keleten fogták el mint heroincsempészt, már jó néhány éve, az újság is hozta. Ha harmadolnak neki, mostanában jön ki. Nem hiszem, hogy szívesen osztozna a vécén azzal az ápolatlan szomszéddal, aki az egyik fülkét most egyedül használja. Ennek a lakónak egyetlen helyiségbõl áll az egész lakása, a vaskályhán kívül egy falikút benne a komfort, talán ezért is nem szokott hajat mosni, azonkívül, hogy öreg, és nincs elõtte perspektíva.

Egyszer rászólt az egyik nõ, hogy Ilonka, vegyen már fel új pongyolát, mire fel is vett, a régire. Valamiért még sincs nála olyan büdös, mint egy másik asszonynál volt, az utca túloldalán. Annál olyan sûrû volt a szag, hogy megfogta a szúnyogháló, igaz, õ kutyákat meg macskákat is tartott. Egyszer feltörték a lakását, mert azt hitték, hogy meghalt, pedig csak vécére ment az udvarba. Késõbb aztán tényleg meghalt, ha nem is ilyen rajtaaütésszerûen.

A viszonyok különben most konszolidáltnak mondhatók, lényegesen rosszabb volt, amikor átépítés miatt hónapokig nem lehetett használni a helyiségeket, és minden érintett az udvari csatornára épített fabódét volt kénytelen látogatni. Régebben a kapu alatt meggyújtható háromperces villany is komoly kihívást jelentett a kényelmesebbek számára. De legrosszabb dolga annak a szomszédnak lehetett, akinek üzlethelyiség lakása az utcáról nyílt, és vasrolója is volt. Egy-egy éjjeli hasmenése az egész szûkebb pátriának álmatlan éjszakát okozott.

A Mari szabadulása mindenesetre biztosan fel fogja borítani a status quót, de én lépéselõnyben vagyok, mert a többiek még nem számolnak vele. Õket egyelõre az Ilon lakásának tervbe vett nagy, közös kihipózása foglalkoztatja. Hiszen olyan vagyunk, mint egy család, nem? - mondta elérzékenyülten a lakógyûlésen az egyik nõ, és csakugyan, a közös képviselõ alvó gyereke éppen akkor pisilte le a jobbik farmerom.

Ifj. Thót Ede (Kõrizs Imre)

publikálva
1999/11. (03. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...