Tudomány

Nem egy jó jel: az elmúlt pár évben LTJ Bukem, alias Daniel Williamson jócskán kiesett a sajtó piksziséből. A modern tánczene területén töltött tízévnyi erőltetett menete után most megjelent első önálló szólóalbuma is, és többet érdemelne sikkből finnyáskodó lemezkritikáknál. Még akkor is, ha az ellene felhozott érvek: "a bebábozódás", a "homogénség" jogosnak tűnhettek alkalomadtán. Ám én mégiscsak úgy vélem, Bukem többet melózott, mint bárki más ezen a színtéren.

Mindenkit érhet fejfájás, elég egy jól irányzott pofon, egy laza hosszúlépés valami kannás borból, egy rossz mozdulat az ajtófélfánál vagy éppen Pataky Attila feldolgozáslemeze. Ráadásul e külső fizikai hatások mellett szinte alig akad olyan betegség, amelynek ne lenne kísérőjelensége a kellemetlen érzés. Vannak azonban olyan fejfájások is, amelyek csak úgy, bejelentés nélkül, önállóan jelentkeznek. Az orvostudomány elsődleges fejfájásoknak nevezi ezeket, és a statisztikák szerint az emberek nagy része érintett a dologban. Persze ki így, ki úgy. Van, aki észre sem veszi, de van olyan is, aki belerokkan. A többség természetesen valahol félúton jár.

A tagállamok kötelesek ellenőrizni, hogy az állatoknak a tagállamokon belüli, a tagállamba irányuló és a tagállamból kiinduló szállítását az irányelvnek megfelelően végzik-e. Sohasem szabad olyan állatot szállítani, amely nincsen megfelelő állapotban. (A beteg vagy sérült állatokat például nem lehet szállításra megfelelő állapotúnak tekinteni.) A szállítás közben megbetegedett vagy megsérült állatokat a lehető leggyorsabban elsősegélyben kell részesíteni, illetve, ha szükséges, kényszervágásra kell küldeni, olyan módon, hogy ne szenvedjen fölöslegesen.

Mi volna, gondoltam, ha ez egyszer megtörnénk az újságírás honi hagyományait, és nem hasadnánk le a témáról. A fákról. A Roosevelt tér fáiról, amelyek most (húsvét van) még állnak, de ki tudja, mi lesz hétfő és szerda között. Meglehet, rossz kedd: aznap délutánra tűzték ki a terület átadását, amiről nem tudni pontosan, mit jelent. Éppen két hete számoltunk be a helyzetről, de sűrű volt ez a két hét. Egy tüntetéssel kezdődött, amelyet a Városi Biciklisták, a Levegő Munkacsoport és a Védegylet szerveztek a térre, ahonnét, immár engedély nélkül, séta következett a Városházáig, némi rendőri erőszakkal, elvezetéssel - szigorúan a törvények szerint.

Milos Forman legújabb dolgozatához az amerikai szórakoztatóipar közelmúltjába túrt bele, s most egy ott talált és megkerülhetetlennek tűnő, ellentmondásos személyiség életpályáját tárja gálánsan a nagyvilág elé.

Talán még soha nem rendeztek ennyire körültekintő és átfogó kiállítást Magyarországon azzal a céllal, hogy bemutassák, milyenek voltak az egykori fémjátékok. Érdemes tehát az egész családnak ellátogatnia a Kiscelli Múzeumba. De ne lepődjünk meg azon, ha a gyerek sokkal inkább a játszóházra lesz beindulva, mint a kiállított tárgyakra.

Nézem Dórát, és az jut eszembe, hogy régen egy társasággal szisztematikusan végigbuliztuk a hétvégéket, mentünk a címekre, ahol már ott voltak a fejek, és fekete ruhában nyomták a dumát: a lazasághoz hozzátartozott az obligát álomfejtés is. Dóra most a színpadon áll, egy kis embercsokorban, meghajolnak a közönség felé. Kis emberek, nagy emberek. A Baltazár Színház bemutatója.

A gondolkodó ember színháza - legalábbis ennek nevezi magát, megpendítve ezzel ismét a kérdést, hogy vajon akkor mit is keres az ember a kulturált szórakoztatás eme hadszínterén, és vajon mihez is foghatni azoknak a gondolataival, akik színházlátogatások útján pallérozták azokat.

Az e-mailben terjedő lánclevelek minden bizonnyal külön fejezetet kapnak majd az internetes folklórral foglalkozó szakkönyvek hasábjain: az emberi hiszékenységgel szemben a vírusirtó programok is tehetetlenek. A csajom például érzéketlen bunkónak tart, mert ahelyett, hogy az összes ismerősömnek továbbküldtem volna egy költséges szívműtétre váró argentin kisfiú könnyfacsaró segélykiáltását, rögtönzött, de régen érlelődő kiselőadást tartottam neki az ilyen és hasonló e-maileket tonnaszám köröztető humán értelmiségi elit szellemi színvonaláról.

veszélyeztetett faj fennmaradásához felbecsülhetetlen

Oszlányi Zsolt ügyvezető igazgató, OTP Bank

Ép testben ép lélek, vakmerőség, kitartás és biztos anyagi háttér nélkül botor dolog építkezésbe fogni, de néha még a sok pénz, a hozzáértés és az erős idegek sem mentik meg a fanatikus építkezőt az óhatatlan kellemetlenségektől. Az embertelen nehézségek mellett meglepő, de mégiscsak épülnek új házak. Igaz, akkor még mindig ott a lehetőség, hogy az újdonsült háztulajdonost - mondjuk a trehány közművesek jóvoltából - saját otthonában üsse agyon az áram.

Manapság minden fiatal álmainak netovábbja, hogy lakást vásároljon. Aztán a rideg tények miatt persze a többség gyorsan leszáll a földre: körülbelül két éve tart ugyanis a magyar lakáspiacon az emelkedési folyamat - 1998 őszétől 1999 végéig csaknem harminc százalékkal nőttek az árak. Mindez azt jelenti, hogy elsősorban üzleti szempontból jó manapság lakást venni, ráadásul a külföldiek is felfedezték Magyarországot. Aki egyszerűen csak egy otthont szeretne, nagy bajban lehet, kormányzati támogatás ide vagy oda.

Albérletezni senki sem szeret. Éppen ezért nem hisszük, hogy bárkit megnyugtatna: megállt az albérletárak növekedése. Mindez pedig az ingatlanpiaccal áll összefüggésben: a lakást vásárlók nagy része befektetésképpen vásárol ingatlant, amit rögtön kiad. Így tele lett a piac kiadó lakásokkal. Ami miatt ez mégsem megnyugtató: a kis lakások bérleti díja ugyanannyi, mint egy éve, mondjuk 50-60 ezer, csak a nagyobbaké csökkent. Egy MaNcs-újságíró kategóriás bérlőnek viszont tökmindegy, hogy egy háromszobás lakást 130 vagy "csak" 80 ezerért adnak-e ki.