Mindenkit érhet fejfájás, elég egy jól irányzott pofon, egy laza hosszúlépés valami kannás borból, egy rossz mozdulat az ajtófélfánál vagy éppen Pataky Attila feldolgozáslemeze. Ráadásul e külső fizikai hatások mellett szinte alig akad olyan betegség, amelynek ne lenne kísérőjelensége a kellemetlen érzés. Vannak azonban olyan fejfájások is, amelyek csak úgy, bejelentés nélkül, önállóan jelentkeznek. Az orvostudomány elsődleges fejfájásoknak nevezi ezeket, és a statisztikák szerint az emberek nagy része érintett a dologban. Persze ki így, ki úgy. Van, aki észre sem veszi, de van olyan is, aki belerokkan. A többség természetesen valahol félúton jár.Nincs rá közvetlen bizonyíték, de alapos a gyanú, hogy a különböző fejfájások egy idősek az emberiséggel. Már az i. e. 7000 tájáról származó ábrázolásokon láthatunk olyan szerencsétleneket, akiknek a fejében - ha nem is kopasz cenzor, de - egy rakás rosszarcú lény ücsörög, ilyen-olyan manó táncol. A gyógyítási módszerek eleinte tulajdonképpen a beteg forgalomból kivonását jelentették, de aztán eljött a koponyalékelés kora, és ez az eljárás akkora karriert futott be, hogy még a XVII. században is alkalmazták. Talán az egyiptomiak voltak az egyetlenek akkoriban, akik humánusabban kezelték a problémát: úgy gyógyították a fejfájós beteget, hogy a fejére egy varázsfüveket tartalmazó agyagkrokodilt kötöttek, és a rögzítő anyagra különféle istenek nevét írták fel. Az első szakszerűnek mondható leírás egyébként Hippokratész nevéhez fűződik, aki a migrénhez kapcsolódó jelenségekről is értekezett. A ma is ismert fejfájások többségéről már a középkorban születtek feljegyzések, de az ehhez kapcsolódó kutatások csak az 1940-es években indultak be teljes lendülettel, természetesen óriási szakmai viták kíséretében. A fejfájásbetegségek elnevezésében, csoport-hovatartozásában és kezelési módszereiben ugyanis jelentős eltérések mutatkoztak. Valamiféle közmegegyezés csak 1962-ben jött létre, amikor a Neurológiai Világszövetség ad hoc bizottsága kialakított egy olyan osztályozási rendszert, ami valamennyire egységes szemléletet tükrözött, de ezt a rendszert is át kellett dolgozni. Jelenleg az 1988-ban elfogadott klasszifikáció az, amit a neurológusszakma elfogadottnak tekint, de egyetértés van abban is, hogy ezen a rendszeren is van mit finomítani. Vegyük most sorra azt a három fejfájásbetegséget, amit a gyakoribb elsődleges fejfájásként tartanak számon, a migrént, a cluster- és tenziós jellegű fejfájást. Persze mindháromnak sok-sok változata lehetséges.
Minden asszony életében van egy pillanat
Aligha van olyan ember Magyarországon, akinek a családjában vagy ismerősi körében ne lenne egy hölgy, legtöbbször nagynéni, aki mindig a legváratlanabb pillanatokban hozakodik elő azzal, hogy "jaj, a migrénem!" Minden bizonnyal ismerős a kép: az asszony kétségbeesett arccal ül a fotelban, fején borogatás, a szoba elsötétítve, és mindenkinek olyan csendben kell lennie, mint egy Fidesz-kongresszuson, ha Orbán Viktor beszél. Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt hinni, mindez csak póz, afféle hisztéria, pedig azok a szerencsétlenek, akik migréntől szenvednek, valóban így tudnak valamelyest nyugalomra lelni. Persze ez így roppant felszínes. Migrén és migrén között ugyanis óriási különbségek lehetnek, és a fenti eset tulajdonképpen a betegség egyik - ha nem is legvadabb - formája. (A legdurvább az, amikor a roham idején a beteg fél oldala megbénul.)
Noha többféle migrén létezik, mindegyiknek jellegzetessége, hogy 4-72 órán át tartó rohamokban zúdul a beteg fejébe, féloldali, lüktető formátumban, amit aztán hányinger, sőt hányás kísér. Gyakori az is, hogy még a fejfájás előtt a beteg különféle "látványos" dolgokat észlel: például "mozgó tűzgömböt", "felvillanó csillagokat" vagy más, különböző színes alakzatokat a látóterében. Előfordulhat azonban éppen ellenkezője is: csőlátás vagy egy rakás "fekete pötty" a külvilágra tapadva. Abban minden beteg egyetért, hogy egy-egy roham pokoli érzés, amit fokozhat az a tudat, hogy a betegséget (igaz, egyre hatékonyabban és egyre jobb gyógyszerekkel) csak kezelni lehet, véglegesen meggyógyítani azonban nem.
Hogy pontosan mi okozza a migrént, egyelőre nincs magyarázat. Abban egyetértenek a szakemberek, hogy a betegség örökölhető, hogy inkább a nőket veszélyezteti, és hogy van valamiféle működési zavar a külvilág információinak a feldolgozásában, ami azt jelenti, hogy a betegek érzékenyebbek a különféle ingerekre, például a fényre vagy az időjárásra, de kiválthatja a rohamot erős fizikai vagy éppen lelki megterhelés is. Nagyobb a kutatók közötti összhang a migrénroham alatti történések tekintetében: a fájdalmat az agyat borító burkok és a szintén az agy felszínén elhelyezkedő erek körül kialakult steril gyulladás, az érfal kóros ellazulása okozza. Mindez egyrészt tovaterjed az erek mentén, másrészt mint minden más fájdalom, az agy megfelelő területei felé vezetődik. Természetesen más agyi központoknak is van némi szerepe a dologban, ezek felelősek a migrénroham egyéb kellemetlen tüneteiért (pl. hányinger, hányás). Amikor viszont elmúlik roham, a beteg tünetmentes lesz. Hogy aztán mikor jön a következő "menet", teljesen kiszámíthatatlan.
Arról azonban szó sincs, hogy ez a betegség valamiféle "úri huncutság" lenne. Egyes becslések szerint a migrénben szenvedők száma elérheti a tíz százalékot (ez nők esetében lényegesen nagyobb arány), ami annak ellenére elképesztő, hogy "ebben a kalapban" azok is benne vannak, akiknek csak néhányszor volt ilyen jellegű fájdalmuk.
A világvége
Ha a migrénes rohamot "iszonyú fájdalomként" jellemezzük, akkor a cluster-fejfájás maga a pokol. Ez a betegség sokkal ritkább, mint a migrén (elég nagy a szórás, vannak, akik 0,005 százalékra, de vannak, akik 0,09 százalékra becsülik előfordulását), viszont akik ehhez a "kisebbséghez" tartoznak, azoknak szörnyű szenvedéseket kell átélniünk egy-egy roham során.
A migrénhez hasonlóan ugyanis a cluster-fejfájás (az angol cluster szó jelentése: összegyűlik, csoportosul, ebben az esetben a sok-sok fájdalom) is rohamokban tör a betegre, és szintén féloldalas fájdalomként jelentkezik. Hasonlóság még, hogy a beteg szintén tünetmentes azokban az időszakokban, amikor a rohamok véget érnek. (Nagyon ritka esetben előfordulhat krónikus cluster-fejfájás is, ami annyit tesz, hogy a betegnek mindennap, bármikor lehet rohama. Sokáig a migrén egyik változatának tartották, de a már említett 1988-as osztályozás óta külön betegségként kezelik, sőt azt a medikust, aki a clustert migrénnek tartja, úgy vághatják ki a vizsgáról, hogy a Nagyvárad térig repül.)
A cluster-fejfájás kiváltóokairól sem tudnak sokat, ami biztos, hogy ebben a betegségben inkább férfiak szenvednek, örökletesség pedig nem mutatható ki egyértelműen. Az viszont igen, hogy a páciensek többsége erős dohányos. Ellentétben a migrénnel, clusteres roham idején nincsenek érzéki csalódások, csak a puszta szenvedés. A beteg egy percig sem tud egy helyben maradni (voltaképp teljesen bepánikol), mivel a fájdalom olyan erővel tör rá, hogy sokszor csak kétségbeesett üvöltésre telik, miközben a fej fájdalmas fele teljesen eltorzul. Csorog a nyál, a könny, a takony, a verejték, a pupilla szinte eltűnik, a szemhéj ödémás lesz, az arc kipirul. Egy-egy roham lehet mindössze 15 perces, de akár órákig tartó is. Viszont a legtöbbször éjszaka, álmában tör a betegre. A cluster-fejfájást véglegesen szintén nem lehet meggyógyítani, legfeljebb az aktuális rohamok szüntethetők meg néhány, a migrénroham kezelésében is használt gyógyszerrel vagy - súlyosabb esetekben - tiszta oxigén belélegeztetésével, ami Magyarországon csak kórházban kivitelezhető gyógymód.
Fesz van
A betegek legnagyobb része az úgynevezett tenziós (feszítő) jellegű fejfájástól szenved, amit régebben közönséges fejfájásnak is hívtak. Mivel a problémával sokan nem fordulnak orvoshoz, hanem "bekapnak valamit", nincsenek pontos adatok arra nézve, milyen gyakori betegségről van szó, de akad olyan vélemény is, hogy az emberek hetven százaléka (!) többé-kevésbé valamilyen tenziós jellegű fejfájás áldozata.
A betegség pontos mechanizmusa ismeretlen. Annyi biztos, hogy kell hozzá fejfájásra való hajlam (ez általában öröklött), és sokat segít a stressz, a mozgásszegény életmód. Előfordulhat alkalmi és krónikus változatban, jellemző tünetei a néhány perctől akár egy hétig is eltartó kétoldali feszítő fájdalom, a nyomásérzékenység, néha émelygés és hányinger. Ilyen problémával általában csak azok mennek orvoshoz, akiknek már mindennapossá válik a fájdalmuk, az alkalmi betegek beérik egy-egy tablettával, és egy percig sem törődnek a kockázatokkal és mellékhatásokkal. A lényeg, hogy megszűnjön a fájdalom. Pedig a tenziós jellegű fejfájás esetében nem csupán a szokásos orvosi közhely az "egészséges életmód" szókapcsolat: helyes táplálkozással, valamennyi sporttal, relaxációval vagy éppen autogén tréninggel a fejfájás jelentősen csökkenthető, hosszú távon pedig kordában tartható, bár azt bebizonyították, hogy a tenziós jellegű fejfájásra való hajlam - hasonlóan a migrénhez - örökölhető.
De visszatérve a tablettákhoz. Mindazok, akik úgy gondolják, hogy egy-egy kommersz fájdalomcsillapítóval szimplán meg lehet úszni a dolgot, csak addig gondolkodhatnak így, amíg éppen a sok-sok gyógyszer hatására mindennapossá válik a fájdalmuk. Ilyenkor jön el az a cseppet sem kellemes időszak, amikor egyre több gyógyszert kell bevenni ahhoz, hogy a fájdalom elviselhető legyen, de ezek egyre kevésbé segítenek, ugyanakkor a rengeteg fájdalomcsillapító mellékhatásai egyre nagyobb eséllyel jelennek meg (pl. gyomorfájdalom), tovább súlyosbítva a helyzetet. Az ilyen - egyébként cseppet sem ritka - esetek kapcsán aztán el lehet gondolkodni azon, hogyan tovább.
Hazai pálya
Magyarországon nem készült átfogó statisztika arról, hogy valójában hányan szenvednek különféle fejfájásbetegségekben, de abban egyetértés van, hogy "nagyon sokan", mint ahogy az is biztos, hogy a betegek többsége soha nem jut el ezzel a panasszal a megfelelő szakemberhez, de sokszor még a háziorvoshoz sem, egész egyszerűen azért, mert állapotát "természetesnek" tartja. Pedig a fejfájás kezelésének tekintetében egyáltalán nincs okunk a szégyenkezni: a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikáján már 1976-ban fejfájás-ambulancia létesült, a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társaságában pedig 1982-ben alakult meg a fejfájásszekció. Magyarország tagja a legkomolyabb szakmai szövetségeknek, az Európai Fejfájás Társaságnak és a Nemzetközi Fejfájás Társaságnak is. Jelenleg húsz fejfájás-ambulancia működik az országban kimondottan erre specializálódott neurológus szakemberekkel, és az is nagyon lényeges, hogy a legkorszerűbb fejfájásgyógyszerek honosítva vannak nálunk. Mindez azt jelenti, hogy azok a betegek, akik eljutnak az ilyen jellegű rendelésekre, a maximális segítséget kapják, hogy megszűnjenek vagy enyhüljenek fájdalmaik.
A legnagyobb problémát leginkább az okozza, hogy noha a fejfájásgyógyszerek ötvenszázalékos társadalombiztosítási támogatást kapnak, még így is gyakran megfizethetetlenek a szerényebb jövedelmű betegek körében. Csak egy példa a sok közül az Imigran nevű injekció, ami az egyik leghatékonyabb gyógyszer a migrén- és cluster-rohamok megszüntetésére. Ez a gyógyszer ötvenszázalékos támogatás mellett is 2000 forintba kerül adagonként, és egy ilyen adaggal csupán egy rohamot lehet legyőzni. Hogy miért nem nagyobb a támogatás, arra a leggyakoribb érv általában az, hogy egyik fejfájás sem halálos kór.
Legát Tibor
(Köszönet dr. Áfra Juditnak, a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinika munkatársának a cikk megírásához nyújtott nélkülözhetetlen segítségért.)
