Lakásbérlet: A házinéni alkonya

szerző
Vas Gábor
publikálva
2000/13. (03. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Albérletezni senki sem szeret. Éppen ezért nem hisszük, hogy bárkit megnyugtatna: megállt az albérletárak növekedése. Mindez pedig az ingatlanpiaccal áll összefüggésben: a lakást vásárlók nagy része befektetésképpen vásárol ingatlant, amit rögtön kiad. Így tele lett a piac kiadó lakásokkal. Ami miatt ez mégsem megnyugtató: a kis lakások bérleti díja ugyanannyi, mint egy éve, mondjuk 50-60 ezer, csak a nagyobbaké csökkent. Egy MaNcs-újságíró kategóriás bérlőnek viszont tökmindegy, hogy egy háromszobás lakást 130 vagy "csak" 80 ezerért adnak-e ki.

Albérletezni senki sem szeret. Éppen ezért nem hisszük, hogy bárkit megnyugtatna: megállt az albérletárak növekedése. Mindez pedig az ingatlanpiaccal áll összefüggésben: a lakást vásárlók nagy része befektetésképpen vásárol ingatlant, amit rögtön kiad. Így tele lett a piac kiadó lakásokkal. Ami miatt ez mégsem megnyugtató: a kis lakások bérleti díja ugyanannyi, mint egy éve, mondjuk 50-60 ezer, csak a nagyobbaké csökkent. Egy MaNcs-újságíró kategóriás bérlőnek viszont tökmindegy, hogy egy háromszobás lakást 130 vagy "csak" 80 ezerért adnak-e ki.

"Ennyibe kerül" - szokták mondani a közvetítőirodák munkatársai a sopánkodóknak az ár hallatán, és tényleg. Sajnos, aki albérletre adja a fejét, az tudja, hogy e perctől kezdve jövedelme nagy részét ez a kiadás fogja elvinni. Éppen ezért divatba jöttek a kaláka típusú életközösségek, amikor több fiatal együtt vesz ki egy nagyobb lakást, és így mindenkinek jut legalább egy szoba, a közös helyiség meg közös. Ez a megoldás jó is lehet akár, amíg valaki

egyedülálló,

és gyermeke sincs, ezt követően számos probléma adódhat a közös életből. Ami a legszomorúbb: az önkormányzatok elsősorban abból fedezték a rendszerváltást követően a működési kiadásaikban meglévő hiányt, hogy eladták a tulajdonukban lévő bérlakásokat, és bár a lakástörvény 1995-től arra kötelezte őket, hogy az elidegenítésből származó bevételeiket a bérlakásszektorba forgassák vissza, ennek nem tettek eleget. E gyakorlatra az Állami Számvevőszék is rábólintott, mivel a törvényben e helyzetre nézve nincsen semmilyen szankció.

Ráadásul egy évet csúszva, csak jövőre lép életbe a bérlakásépítést elősegíteni hivatott kormányrendelet, amely ötmilliárd forint megpályázható pénzt helyezett kilátásba az önkormányzatoknak, hogy nyugdíjasházakat, mozgáskorlátozottaknak szánt otthonokat, illetve fiataloknak szánt fecskeházakat építhessenek. Azt lehetetlen megmondani, hányan várnak bérlakásra, mivel 1991-ben megszűnt az a névjegyzék, ami ezt a szférát térképezte fel.

Az önkormányzatok pedig nem épp arról híresek, hogy maguktól bérlakásokat építenek (a XIII. kerület például az elmúlt öt évben kettőt [!] "hozott össze").

Marad a piac,

és az nem kegyelmez. Divatba jött az albérleteknél is a licit, egyre többször találkozni vidéki, illetve külföldi tulajdonosokkal, akik kimondottan a magas budapesti kereslet miatt vesznek lakást, és csak kasszírozni járnak a fővárosba. Nehezebben boldogulnak viszont a lakásiroda-tulajdonosok: a rendszerváltást követő boom elmúlt, ma már tele van a város irodaházakkal, és ezek nívósabbak, könnyebben megtalálhatók az ügyfelek számára is, mint a lakásokban berendezett irodák. A felszabaduló kínálat remélhetően kissé lejjebb nyomja az árakat, bár ez is elsősorban a közepes és nagy lakások piacán jelenthet megoldást, hiszen garzonban meglehetősen ritka az iroda. Továbbra is a kis lakások iránt van viszont a legnagyobb kereslet, ezért e típus bérleti díjai jelentősen felülértékeltek. Garzont 30-40 ezer körül lehet találni, míg másfél szoba ötvenért megkapható.

Hogy ne fájjon annyira a szívünk: Londonban egy lakóingatlan bérleti díja 60 és 600 euró között mozog. Persze Magyarországon fel sem merül, hogy a lakásbérletből származó jövedelmet az átlagos tulaj adókötelesnek tekintené, számlát adna róla. Az ilyesmi meglökné ugyan az árakat, de legalább aki tudná, elszámolhatná, nem érezné azt, hogy kidobott az ablakon egy közepes fizetést minden hónapban.

Vidéken elsősorban ott van nagy kereslet, ahol a külföldiek megjelentek. A Budapesttől nem túl távoli városokban (például Székesfehérvárott) gyakori, hogy a külföldi munkavállaló inkább Pesten lakik, és nap mint nap leautózik a munkahelyére, de még így is sokan keresnek a nagyvállalatok telephelyein lakást, így időnként a vidéki városok bérleti díjai a fővárosiakkal vetekednek. Az egyetemi városokban az ingázó hallgatók egy része ugyancsak keresletet generál, bár például Pécsett jelentős kollégiumi kapacitással bír az univerzitás, szokatlanul színvonalas férőhelyekkel.

A korábbi horrortörténetekkel

ellentétben ma már közvetítőirodákon keresztül, sőt hirdetési újságok segítségével is bérelhető lakáshoz lehet jutni, az igazi kóklerek alighanem nagyrészt eltűntek a piacról, bár időnként még beléjük botolhat az ember, ha nem vigyáz. A piacról való kivonulás oka drámaian egyszerű: a több ízben már kiadott lakások címét vagy egyszerűen nem létező címet vásárolt érdeklődők a maguk kezébe vették az ügyet, s nemegyszer tettlegességig fajuló viták árán követelték vissza pénzüket, ami még a legelszántabb vigécnek is elveszi a kedvét ettől a szakmától.

Amire lakásbérlésnél figyelni kell: nem árt tisztázni az elején, mit is jelent a "bútorozottan" kitétel, illetve a "hosszú táv" és a "jó közlekedés". A legtisztább megoldás persze a szerződés, amelyben minden pontot érdemes ellenőriztetni egy jogvégzett, de legalább nálunk többet tapasztalt ismerőssel, és kikötni például, hogy az azonnali felmondás is legalább egy hónapos türelmi időt jelent, nehogy egyszeriben az utcán találjuk magunkat.

Vas Gábor

szerző
Vas Gábor
publikálva
2000/13. (03. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...