Multimédia-virtuális-mozgásszínház:A lélek, tökre (NetStageOne: Cyber Home)

  • Rút Ernõ
  • 2000. április 27.

Tudomány

A gondolkodó ember színháza - legalábbis ennek nevezi magát, megpendítve ezzel ismét a kérdést, hogy vajon akkor mit is keres az ember a kulturált szórakoztatás eme hadszínterén, és vajon mihez is foghatni azoknak a gondolataival, akik színházlátogatások útján pallérozták azokat.

Rendben van, az ember nem azért jár színházba, hogy ott jó legyen neki, hanem azért, mert olthatatlan vágyat érez arra, hogy bonyolult szubfilozófiai álkategóriákat halandzsázzanak a fülébe lehetőleg beszédhibás aberráltak. Rendben van, de azért mégis.

Sőt. Az is rendben van, hogy a virtuális világ mind valóságosabb legyen, még ha ez így hordoz is magában némi önellentmondást -annyiban azonban mégiscsak valóságos lett, hogy tagadhatatlanul megjelent az internetgiccs, vagy hogy is nevezzük őt. A hollywoodi filmekben mindennapos jelenség, hogy az üldözési jelenetben a menekülő egy diszk, amire éppen egy fájlt szévelnek, csak az üldözők hús-vér rosszarcúak, de lesz ez még így sem - a színpadokra pedig mindinkább rátüremkedik az új világtól rettegő ember lelkecskéje, amint a jövő rémséges szakadékába meredve izgatottan vibrál, akár egy jobb házból való özvegy, akinek beszóltak.

Mindez tényleg így van, jobb, ha hozzászokunk, különben úgy maradunk, csodálkozva és felháborodva, és miközben egyre csontosabb ujjainkat rázogatjuk, utódaink röhögve szörfölnek el mellettünk.

Ennek az előadásnak az alkotói ezt vagy nem így látták, vagy sehogy. Az új, két részre -virtuálisra és reálisra - szakadt világ, amiben a valóság -szerintük - csak a virtualitás valamiféle külvárosa, félresikerült egzisztenciák, dadogó próféták, lerobbant fantáziájú álmodozók szűkösen nyüzsgő lakótelepe, ahová minden további nélkül megérkezhet valamiféle, talán megváltást hordozó, de kimondhatatlansága okán felfoghatatlan üzenetek hordozója, hogy belekavarjon a megszokott állapotokba, mint teszik azt a jövevények az Oresztész-legendától fogva a hollywoodi börtöntárgyú színes szélesvásznúakig mindenütt.

Ebben a történetben a képzelt helyszín mellett maga az üzenethordozó lénye is a szokatlanságok közé tartozik, amennyiben a kimondhatatlan szavakat egy szokatlanul tenyérbe mászó törpének kellene a tudtunkra adnia, de ezt sajnos annyira tenyérbe mászóan teszi, hogy fő funkcióját -azt, hogy átvezesse a nézőt az elbeszélt történet labirintusán -képtelen teljesíteni, a magára hagyott néző pedig pillanatnyi kedvének és befogadóképességének megfelelően bolyong az ide-oda csapongó elbeszélésben.

Melynek során számos érdekesség tanúja lehet, mely érdekességek valami, közelebbről meg nem határozott okból kifolyólag az orosz irodalom néhány, eddig feltáratlan sorskérdése - jelesül Tolsztoj és Csehov rendezetlen matrimoniális viszonyai - köré csoportosulnak. Meglehet, tényleg minden másként alakult volna, és most nem itt tartanánk, ha Tolsztoj legalább a feleségét nem ítéli dögunalomra, és akkor is jobb lett volna, ha Csehov megdugja a képzelt kirgiz cselédlányt.

Koránt sincs természetesen kizárva, hogy az előadás ennél lényegesen többről szólt vagy szólt volna, a nagy ívű terveket azonban a felkészülésre jutó, szemérmetlenül rövid idő aláaknázta, a nézők szeme elé gyakorlatilag egy szinopszis vázlata kerül, időnként -pl. Kari Györgyi színpadi jelenléte (őrület, hogy azt csinál a hangjával, amit akar), Hevér Gábor hűvös öniróniája, továbbá egy Andreia Rocha nevű sellő puszta léte által - felszikrázva. Egyébként meg csak úgy, maximum a mit keresek én itt kérdését boncolgattatva a nézővel.

Ami viszont egy alapvető egzisztenciális kérdés, és lehet, hogy túlbecsüljük magunkat, amikor azt hisszük, hogy ezt amúgy is feltennénk magunknak.

Rút Ernő

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.