Nem egy jó jel: az elmúlt pár évben LTJ Bukem, alias Daniel Williamson jócskán kiesett a sajtó piksziséből. A modern tánczene területén töltött tízévnyi erőltetett menete után most megjelent első önálló szólóalbuma is, és többet érdemelne sikkből finnyáskodó lemezkritikáknál. Még akkor is, ha az ellene felhozott érvek: "a bebábozódás", a "homogénség" jogosnak tűnhettek alkalomadtán. Ám én mégiscsak úgy vélem, Bukem többet melózott, mint bárki más ezen a színtéren.
Gyermekkori zongoratanulmányai után a 80-as évek közepén kapcsolódott be az angol klubéletbe, soul- és rare groove-partikra járt, majd rövid ideig kalimpált egy "noname" jazz-funk zenekarban. Aztán beindult a rave-korszak, és Bukem úgy ´87-től már jegyzett DJ-nek számított, három évvel később pedig egy fesztiválon már tízezer embernek pakolt.
Logical Progression, illetve az azt követő Demon´s Theme című számai alapján őt tartják a drum and bass-irányzat egyik elindítójának. Bukem igazi mozgalmi ember, kiadója köré ifjú titánok seregét toborozza. A "bármit kiadok, amit lejátszok" szlogennel hirdetett filozófiája számtalan jungle-előadót indított el a világhír felé. DJ-estjei során is vérbeli csapatjátékosnak mutatkozik, rendszerint egy másik meghatározó figurával, Blame-mel és az elmaradhatatlan szövegelőkkel, MC Conraddal és DRS-szel, valamint egy-két újdonsült taggal járják a világot. "Sosem csak LTJ Bukemről szólt ez az egész, a kiadó és a hangzás számít." A szóban forgó soundot pedig szórták rendesen a tengernyi 12 inchesen és a különböző válogatásokon. (´96-tól datálódik az Earth és a Logical Progression, a közeljövőben jelenik meg az Earth következő, Summer alcímű fejezete. A Progression Sessions mixszéria ´98-ban indult, eddig négy résszel, a Points in Time című történeti maxi áttekintés pedig tavaly startolt, és már a hatodik albumnál jár. Szintén múlt év végén jött ki a Soulfood névre keresztelt új sublabel gyűjteményes korong.) Bukem nem kevesebbre tör, mint hogy "gondolatait milliók hallják".
Ennek tudatában furcsának tűnhet, miért várt tíz évet debütáló albumával, miközben maxijaiból két nagylemeznyire való anyag is összejött volna. Mi több, a megjelenése előtt beharangozta: "Csalódni fognak, akik egy következő drum & bass-lemezt várnak - annyi más érdekes zene létezik." Persze ez túlzás, de tény, hogy a Journeys Inwardsnak csak a fele drum & bass, az eddig túlzottan egydimenziós váddal élőknek van min fennakadniuk: egyszerre és alaposan megkeverve hallhatunk itt jazzt, soult, funkyt, ambientet, downtempo breakeket és hip-hopot, sőt még egy house-os beütésű számot is. A dupla CD mérlege: kétszer hét szám, közel kétszer ötven percben, mindkét oldalon egy-egy kilencperces remeklés (Rhodes to Freedom, illetve Suspanded Space), további majd egy óra egészen élvezetes anyag és cirka húsz perc használható töltelék. Dicséretes a számos vendégzenész biztosította élő megszólalás, mindössze az egyetlen énekes számot keveslem.
Egy nem igazán tipikus kritikus hüledező lelkünk melengetéséért magasztalja a lemezt. Az Utazás befelé, Belső vezetés, Közel a forráshoz, Feltétlen szeretet számcímek valóban magukért beszélnek, mégsem állítanám, hogy ez a lemez fogja "felnyitni a hitetlenek szemét". De ha az új évezredben így hangzik a kezdőlöket a táncparkett taposógépeinek átformálására, akkor hurrá.
- bogi -
Good Looking Records/HMK, 2000
(Bukem és kompániája május 11-én Budapesten lép fel a PeCsában.)
