magyarnarancs.hu: Miben különbözik ez az emlékkonferencia az utóbbi idők holokausztkonferenciáitól?
| ||
Iványi Gábor: A Wesley János Lelkészképző Főiskolán tartott emlékkonferenciában mindenképpen van egyfajta személyes elem. Több mint tíz évvel ezelőtt a főiskola és a fenntartó egyház, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség képviselői elmentünk Kamenyec-Podolszkijba, s a város közparkjából, ahol a 80 ezer áldozat között a mi mintegy 20 ezer magyar zsidó mártírunk is nyugszik – felkerestük a temetőben külön elhantolt zsidó gyerekek emlékhelyét is –, elhoztunk egy kis facsemetét meg egy zsák földet. A főiskola udvarán elültetett fa körül sirathatták el a néhai áldozatok még élő utódai először szeretteiket. Utunk akkor valamiféle tiltakozás is volt Hegedűs Lóránt református lelkész hírhedt, „galiciánereket” kirekesztendő beszédére. Az azt követő években rendbe hoztuk az elhanyagolt temetőhelyet, és az egyik névtelen tömegsírdombon magyar–ukrán–héber nyelvű emléktáblát helyeztünk el. Utána Jaszinyán (Kőrösmező) és Kamenyec-Podolszkijban emlékkonferenciákat, majd zarándokutakat szerveztünk. Tehát egyfajta hagyományt követünk vagy ápolunk. Kamenyec-Podolszkij volt a Soá elfeledett epizódja. A régi nóta, hogy tudniillik a németek lelkén szárad a magyar zsidóság megsemmisítése (is), itt megbukik, ugyanis 1941-ben Magyarországon még sehol sem voltak németek, sőt, zavarta őket Horthy túlbuzgalma. A téma egyik ismert, úttörő kutatója még a rendszerváltás előttről Majsai Tamás, a Wesley János Lelkészképző Főiskola professzora.
magyarnarancs.hu: Hogyan találtak rá a konferencia társszervezőjére, az amerikai Nazareth College-ra?
IG: A rochesteri Nazareth Egyetem professzora szülei révén érintett az 1941-es deportálásban, ezért egyik meghatározó témája ez az ügy. Mint a téma kutatója került kapcsolatba Majsai Tamással.
magyarnarancs.hu: Nagy manapság a kormányzati igyekezet a magyar felelősség elbagatellizálására. Erre is kitér a konferencia?
IG: A magyar önfelmentés hazugságai erősen hatnak a társadalomra, melyben 70 év után már csak elvétve szólalhatnak meg – ráadásul egyre zsugorodó kommunikációs térben – a túlélők vagy hozzátartozóik. Szakály Sándor a minap egy vitában megerősítette – a kormányzat részéről kritika nélkül hagyott – álláspontját az „idegenrendészeti” attitűdről (cikkünk erről itt – a szerk.). Természetesen képviselni fogjuk, hogy szembenézés és bűnbánat nélkül nincs magyar erkölcsi megújulás.
A konferencia részletes programja itt olvasható.
