Kedves olvasónk! Előfordult már az Ön életében villámcsapással kapcsolatos baleset, esetleg (ebből a szempontból szerencsés kimenetelű) sérülés, trauma? Ha igen, kérjük, ne habozzon, és ossza meg velünk az élményt – például a narancsonline [at] narancs [dot] hu mailcímen. Egy villámcsapás által okozott balesetekről, a rehabilitációról szóló cikkhez keresnénk akár anonim interjúalanyokat, beszélgetőtársakat: minden megkeresésre válaszolunk!
Segítségüket előre is köszönöm: Barotányi Zoltán
A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák.
Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak.
A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.
Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.
