Kapál egy bogárka - Az élők és a holtak archívuma (kiállítás)

Tudomány

Az emberiség régóta próbálkozik a körülötte lévő élő és élettelen világ csoportosításával, rendszerbe és katalógusba sorolásával, gyűjteménybe, őrzésre és kutatásra egyaránt szolgáló archívumba rendezésével. A folyamat egyik igen jelentős állomása volt a nagyjából háromszáz éve (egészen pontosan 1707. május 13-án) született Carolus Linnaeus (esetleg Carl von Linné - erről majd később) osztályozási módszere, melynek logikáját, néminemű módosítások árán, még manapság is használjuk - sőt e logikát más diszciplínák is átvették, és sikerrel alkalmazták a maguk területén.

Az emberiség régóta próbálkozik a körülötte lévő élő és élettelen világ csoportosításával, rendszerbe és katalógusba sorolásával, gyűjteménybe, őrzésre és kutatásra egyaránt szolgáló archívumba rendezésével. A folyamat egyik igen jelentős állomása volt a nagyjából háromszáz éve (egészen pontosan 1707. május 13-án) született Carolus Linnaeus (esetleg Carl von Linné - erről majd később) osztályozási módszere, melynek logikáját, néminemű módosítások árán, még manapság is használjuk - sőt e logikát más diszciplínák is átvették, és sikerrel alkalmazták a maguk területén.

Éppen ezért a Linné-tricentenárium remek ürügyet kínált a Centrális Galériában látható, Az élők és holtak archívuma című kiállítás szervezői számára: Linné munkásságából s annak a biológián túlmutató hatásából megérthetjük, miként finomodott (s alakul mostanában is) a dolgok nyilvántartásának rendszere. Erről persze legkevésbé Linnaeus-Linné tehet, ő ugyanis - mint arra Rév Istvánnak, a kiállítás egyik kurátorának a galéria honlapján (http://www.osa.ceu.hu/galeria/catalogue/2008/linnaeus/metaphors/hu_index.html) is olvasható kísérő tanulmánya rámutat - mindösszesen egy olyan problémát szeretett volna megoldani, melyet a Föld felfedezésével és a könyvnyomtatás elterjedésével együtt bekövetkező információrobbanás okozott. Korábban ugyanis még az elkötelezett természetbúvárok számára is elégséges volt néhány száz (maximum félezer) növénynek és azok minden morfológiai jegyének ismerete. A gond akkor következett, amikor mind több egzotikus, trópusi, újvilági, déltengeri (hogy a szokásos sztereotip metaforikus jelzőket soroljuk) növényt írtak le a tudós és kevésbé tudós utazók, hittérítők, konkvisztádorok, orvosok, rabszolga- és egyéb kereskedők, s a XVIII. század elejére már vagy húszezer növényt ismert a még gyermekcipőben járó botanika. (Jellemző módon még ma is csak becsléseink vannak a körülöttünk élő növényfajokról, számuk akár a 400 ezret is megközelítheti.) Linnaeus és kortársai számára adott volt a feladat, valahogyan kezelni kell a korábbi, az állandóságot hangsúlyozó dogmákra alaposan rácáfoló mértékben bővülő állományt, nevet adni nekik, osztályba, csoportba foglalni őket, hogy azután (a bonyolult résztulajdonságokat mellőzve) csupán néhány szóval lehessen rájuk utalni. Linné/Linnaeus taxonómiai rendszerének legfőbb újdonsága az azóta is rendszeresen használt kettős nevezéktan, melynek lényege, hogy egy konkrét növényre (később állatra) a nemzetség (genus) és a faj (species) nevének együttes feltüntetésével utalunk. Más fogódzó még nem lévén Linné számára, mindösszesen a morfológiai hasonlóságok, mindenekelőtt az ivarszervek (bibék, porzók) száma, formája, elhelyezkedése jelentett kapaszkodót. Meglátásai néha mai szemmel is találóak, máskor meg nem, ezért kellett idővel módosítani a rendszerét, miközben az általa megalkotott hierarchikus taxonok (ország, törzs, osztály, rend, család, nemzetség, faj) a mai napig használatosak, s

legfeljebb néhány alkategóriával

kellett finomítani. Nem csupán a tréfa kedvéért jegyeznénk meg, hogy Linné korában a növények és az állatok, de az emberek elnevezésében is ez a fajta binominális logika diadalmaskodott - erre utal a jelentős természettudós nevének határozatlan írásmódja. Linné felmenőit ugyanis még a skandináv (Izlandon máig tovább élő) hagyomány szerint csupán saját és az apai keresztnévvel jelölték (utóbbihoz hozzábiggyesztve a -sson, -azaz -fia képzőt). Mai értelemben vett családnévre csupán az akadémiai világban volt szükség, ezért Linné apja (eredetileg Nils Ingemarsson) választotta a Linnaeus nevet, ami a hárs régi svéd nevének latinosított formája. Az ifjabb Linnaeus 1761-ben, amikor érdemei elismeréseként nemesi címet kapott a királytól, kezdte a Carl von Linné nevet használni.

Utólag nehezen felmérhető, milyen nagy hatást gyakorolt Linné kortársaira és a közvetlen utókorra: Rousseau és Goethe egyaránt rajongott a svéd orvos-botanikus művéért, a honfitárs Strindberg pedig - igaz, jóval később - természettudóssá vedlett költőként aposztrofálta. A rendszer igazi hatása azonban csupán akkor bontakozott ki, amikor rendezőelvként mintegy magába inkorporálta a darwini evolúciótan eredményeit. Az addig sokszor esetleges, pusztán morfológai alapú csoportbeosztás helyére a közös leszármazás lépett: a továbbiakban azon növény- és állatfajok kerültek egy rendszerezési csoportba, amelyek közös őstől származtak.

E ponton az osztályozás logikája mintegy ragályossá válik, mivel pontosan ezt az elvet követik a modern archívumok, levéltárak, irattárak, ahol a rendezőelv mindenekelőtt az illető irat, fond keletkezési helye, s az archívum elrendezésében mintegy megeleveníti az iratot, levéltári egységet stb. keletkeztető hivatal (esetleg privát archívum) működését, amire persze szükség is van, ha biztosítani akarjuk a különböző iratok integritását, identitását és legfőképpen hitelességét).

A Centrális Galériában rendkívül szemléletesen mutatkozik meg ez a szerteágazó történet: éppúgy láthatunk itt állatkertből elhozott, főleg trópusi növényeket és állatokat (leginkább madarakat - a természet archívumának rendezésében kulcsszerepet játszó földigiliszták sunyin meglapulnak), klasszikus növénygyűjteményeket, herbáriumokat - s számtalan illusztrációt az emberiség osztályozási, taxonómiai dühének történetéből. S akinek elég türelme és ideje van, az kiismerheti magát az irattári, levéltári osztályozás, a könyvtári katalógusok dzsungelében, s rájöhet arra is, hogy az internet nyújtotta digitális térben a dokumentumok immár szinte beláthatatlan számú osztályba sorolhatók, Rév István találó megfogalmazása szerint immár nem a katalogizáló, hanem a kereső igényének megfelelően.

Centrális Galéria, március 16-ig

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.