De nincs okom a félelemre, nekem már van érettségim, noha a fenti matekpéldáról percekig azt gondolom, kémia lehet. Persze nem ülök le az önkéntesek közé, inkább csak figyelek: elvégre nem gyakori, hogy néhány fiatal tanár, egyetemista vagy épp egész más területen dolgozó ember hétvégenként ingyenes korrepetálást vállaljon, bármilyen tantárgyból.
A Zöld Fiatalok (ZöFi) - főként tanár - tagjai kigondolták, hogy jó volna önkéntes alapon korrepetálni. "Aztán megtudtuk, hogy valakinek a Sirályban is eszébe jutott ugyanez" - meséli Fruzsi, az egyik szervező (aki hétköznapokon is tanárként dolgozik) az immár másfél hónapja működő kezdeményezés születéséről. "Eredetileg hátrányos helyzetű gyerekekre gondoltunk, de jöhet mindenki, nem számít, milyen háttere van, nem turkálunk a zsebekben. Életkori megkötés sincs, bár az alsós oktatáshoz nem értünk. Túlnyomórészt felsősök, gimnazisták jönnek, de vannak olyanok is, akik már idősebbek, és most jöttek rá, hogy jó lenne egy érettségi, felvételi" - teszi hozzá.
Időközben újabb gyerekek és újabb felnőttek érkeznek; engem is megkérdeznek, nem értek-e véletlenül a matekhoz, a fenti sós vizes példa megoldását segítendő. Nem vállalkozom a feladatra, mivel csupán a "Ha IV. Béla 1,5 év alatt 25 rendeletet hoz, akkor hányadik Béla hoz 3 év alatt 60 rendeletet?" típusú kérdések jutnak az eszembe. De nem csak én nem jutok munkához, egy fiatal férfi lengyelre és számítógépes programozásra oktatná az érdeklődőket, de ez így elsőre nem villanyoz fel senkit. "Péhápé..." - teszi hozzá reménykedve, de a hatás elmarad.
Maradnak tehát a hagyományosabb tárgyak. Egy másik asztalnál tizennégy körüli fiúnak magyaráz fizikát Fruzsi, kicsit távolabb pedig a valóban nem túl egyszerű francia számképzést gyakorolja egy testvérpár a huszonéves lány segítségével. ("Millnöfszankátröven..." - kezd bele a mosolygós kislány, de itt elakad. "Kenz", segíti ki a tanárnő, hogy megkapják - alighanem - a kisasszony születési évét.) "Sok nyelvtanárunk van - mondja Fruzsi -, sokan matekozni akarnak, és mindig van, akit magyarból, történelemből korrepetálunk. De azt jó, ha előre tudjuk, ha valaki bioszt, kémiát vagy fizikát akar tanulni, hogy szólhassunk a hozzáértőknek, és mindenképp legyen itt valaki."
Önkéntes tanárból rengeteg van - pénzt egyikük sem vár a munkáért. "Úgy tűnik, nagyon sok lekötetlen vegyértéke van az embereknek; egy ilyen egyszerű ötlet rengeteg embert tud mozgósítani - véli Fruzsi. - Csak feltettünk a neten egy-két helyre hirdetést, hogy ingyen tanítókat keresünk, és mindjárt jelentkeztek huszonöten."
A gyerekek kevesebben vannak,
nyolc-kilenc jár rendszeresen - bár előfordult, hogy egy tanárnő elküldte az egész osztályát. "Általában soklépcsős folyamat eljutni a gyerekekig, és könnyen elakadhat a dolog valamelyik lépésnél. Jelentkeztünk egy csomó iskolában, de ott először az igazgatónak kell továbbítania az ötletet a tanárok felé, a tanároknak a diákok felé, nekik a szüleik felé. Ezen a téren erősödnünk kéne, jó lenne eljuttatni az infókat a családsegítő központokba, szociális intézményekbe. Nemrég indult az egész, ha híre megy a programnak, valószínűleg sokkal több gyerek lesz."
A "sós vizes" Dávidot a matematikatanára hozta el a Sirályba. Hat hete minden szombaton itt van, matekot és nyelvtant tanul. "Az itteni tanárok közül mindegyikkel jóban vagyok, de az iskolában is jók a tanárok" - mondja csendesen és tisztelettudóan. "Eddig kettes volt matekból, de mióta ide jár, négyesre tudott javítani" - újságolja büszkén Fruzsi.
Közben érkezik még egy tanárjelölt, ő németoktatást vállalna - örömmel fogadják, bár németet épp senki nem akar tanulni. "Tanárra nem feltétlenül van szükségünk - magyarázza Fruzsi -, egy szint felett már rengeteg adminisztrációs munkával is járna. Bár lehet, hogy valamikor elmegyünk majd ebbe az irányba, és akkor mindenkinek saját tanára lesz - de úgy tűnik, mindenki jól érzi magát így: kis közösségben, kevesebb, de állandóan visszajáró gyerekkel." A tanításra jelentkezők között sem csak pályakezdők akadnak: a szervezők kaptak már hivatalos levelet egy titkárnőtől, aki azt írta, amerikai főnöke szeretne önkéntesen angolt tanítani, akárhány gyereknek. "Erre csak azt tudtuk mondani, hogy nagyon jó, de hol az a tíz gyerek, akit taníthatna?" - nevet Fruzsi. Hasonló a helyzet azzal a lánnyal is, aki kortárstánc-oktatónak jelentkezett - egyelőre nem számottevő az érdeklődés a 13-14 évesek körében. "De egy csomó barátnőmnek nagyon tetszett az ötlet - meséli Fruzsi -, úgyhogy nem elképzelhetetlen, hogy egyfajta kortárs önsegítő kör legyen belőle. Mindenesetre fantasztikus, hogy ekkora potenciál van az önkéntes tanításban!"
Persze nem minden gyerek olyan csendes, mint Dávid. "Van három fiú, akik úgy istenigazából rossz gyerekek. De az egyik srác nagyon jól megtalálta velük a közös hangot: mikor odanéztem, épp javában játszottak négyesben tanulás helyett. Aztán tudták folytatni a korrepetálást, és ha megint felpörögtek a fiúk, megint játszottak egy sort. A tanár úr egyébként nem is pedagógus, de nyilván pályát tévesztett."
Sirály, Bp. VI., Király u. 50., szombatonként 10-13 között
