„Kétmillió fecske hiányzik az országból”

  • B. Papp Máté
  • 2019. július 4.

Tudomány

A fecskék eltűnése a mi életminőségünk romlását jelzi – ahelyett, hogy a fészkeiket levernénk, segíteni kellene nekik. Miért látni egyre kevesebb fecskét az országban? Végvári Zsolttal, az MTA Ökológiai Kutatóközpont munkatársával beszélgettünk.

Narancs.hu: A klímaváltozás következtében megjelent egy mediterrán madárfaj, a kucsmás sármány Magyarországon. Ez jó vagy rossz hír az ökoszisztémát tekintve?

Végvári Zsolt (VZS): Ez egy dél-európai madár, amely most észak felé tolja az elterjedési területének határát. Van egy déli elterjedésű fecskefaj is, a vörhenyes fecske, ami ugyancsak megjelent nálunk: az elmúlt 5 évben több bizonyított vagy feltételezhető fészkelése volt az országban. Nehéz meghatározni egy olyan bonyolult, összetett kérdéskörben, mint a klímaváltozás, mi minősül pozitív fejleménynek. Egyes fajoknak például jó, hogy tudnak terjeszkedni és áttelelni, viszont számos fajra negatív hatással vannak a klimatikus folyamatok, például a vizes élőhelyek vagy a táplálékbázis csökkenése.

Narancs.hu: A klímaváltozás az őshonos fecskefajainkra hogyan hat?

VZS: A füsti-, a parti- és a molnárfecskének jelentősen megcsappant a populációja: az átvonuló és telelő területeken van gond, nem elsősorban Magyarországon. Ugyanis a klímaváltozással egy időben Afrikában népességrobbanás zajlik, ami miatt fogynak a madarak számára fontos vizes élőhelyek, így a táplálékuk is.

Narancs.hu: És idehaza mi okozza a számuk csökkenését?

VZS: Az őshonos fajaink közül a füstifecske elsősorban vidéki állattartó területeken jelenik meg, ahol sok a légy. Valószínűleg akkor kezdett el kötődni hozzánk, amikor az ember háziasította az állatokat. Miután ez a fajta állattartás visszaesett, a fecskék száma is megfogyatkozott. A molnárfecske talán egy kicsit jobb helyzetben van, hiszen ő a városokba költözött be.

Ha elmegyünk Észak-Magyarországra, akkor láthatjuk őket régi várromok falain. Korábban sziklafalakon fészkeltek, a városok megjelenése rájuk jó hatással volt. A partifecske, amelyik a folyók leszakadó löszfalaiban ás lyukat magának, rendkívül rossz helyzetben van: ők vannak leginkább kitéve a negatív afrikai folyamatoknak.

Narancs.hu: Annak milyen hatása van, hogy egyes országokban vadásznak a madarakra?

VZS: Afrikában a füsti- és a partifecskék több százezres számban szállnak be éjszakázni a nádasokba, a helyiek pedig befogják és megeszik őket. A molnárfecskék esetében nem zárható ki, hogy azért nem tudjuk, hol telelnek, mert áldozatául esnek a vadászatnak. Tudniillik magyar kutatók geolokátorokat (egy chip, ami mutatja, hogy merre jár a madár – a szerk.) szereltek fel az idehaza befogott madarakra, ami visszafogás esetén megmutatja a bejárt útvonalukat. Viszont egy részük eltűnt.

Széttárt szárnyú füstifecske

Széttárt szárnyú füstifecske

Fotó: MTI/Komka Péter

Narancs.hu: A fecskepopuláció csökkenésének lehet köze a szúnyoginvázióhoz?

VZS: Alapvetően nincs, mert a fecskék nappal vadásznak, a szúnyogok pedig éjszakai állatok, nagyon ritkán fordul elő, hogy ezek a rovarok az említett madarak táplálékául végzik.

Narancs.u: És fordítva? Veszélynek vannak kitéve a fecskék, illetve hordozhatnak magukkal vírusokat?

VZS: Hosszú a vonulási útvonaluk, ezért behozhatják például a nyugat-nílusi lázt, de nem volt Magyarországon kimutatott eset. A fecskék nem jellemző természetes ellenfelei a szúnyogoknak, ellenben a denevérekkel, amelyek képesek megtizedelni a rovarok állományát. A fecskék a vizes élőhelyeken csak vonuláskor mennek át, így nem kerülnek velük kapcsolatba. Azt el tudom képzelni, hogyha a füstifecskék egy tónál éjszakáznak, akkor esznek szúnyogot is, de más esetben csak ritkán táplálkoznak velük.

Narancs.hu: Mi véleménye a műfészek kezdeményezésekről?

VZS: A lényeg, hogy a fecskéknek tetszik! Azért jó, mert a fiatal madarak szívesebben megtelepednek, ha látnak ilyesmit. Ezeket a műfészkeket cementből vagy betonból habarcsolják, a ház külső falára lehet felerősíteni őket. Nekem is van egy, tíz éve fészkelnek benne madarak. A tisztításról gondoskodni kell, de ha az emberek nem akarnak legyeket látni az otthonukban, akkor nem árt maradásra bírni a fecskéket.

Narancs.hu: Sokan viszont leverik a fecskefészkeket.

VZS: Érdekes, hogy azokat az állatokat – jegesmedvét, tigrist, orangutánt –, amelyek jó távol élnek tőlünk, féltik az emberek, amelyek pedig a kertjükben laknak, azoknak leverik a fészkét. Ezek rendkívül hasznos védett madarak, megőrzésük a mi feladatunk is. Ha elpusztítják a fiókákat és tojásokat, annak jogi következménye is van. Vannak hangos madarak, de a fecske nem tartozik közéjük. Szerintem civilizált ember ilyet nem tesz.

Fecske a fészkében - gyakran leverik.

Fecske a fészkében - gyakran leverik őket.

MTI Fotó: Komka Péter

Narancs.hu: Mi történik a fecskével, amelyiknek leverik a fészkét?

VZS: Többször is tudnak fészkelni, és egyszerre sok fiókát nevelnek. Ha a fészkelés kezdetén verik le a fészket, akkor még szóba jöhet a pótköltés. Ugyanakkor a katasztrofális egyedszám-csökkenésnek a telelés viszontagságai az oka. Ha ez így megy tovább, 10-20 év múlva nem lesz füstifecske az országban. Ha megnézzük a számukat az elmúlt negyven évre kivetítve, akkor láthatjuk: kétmillió fecske hiányzik az országból, az egyedszámuk a felére csökkent.

Narancs.hu: Megállítható ez a folyamat?

VZS: Az a baj, hogy ami a fecskéket negatívan érinti, az minket is negatívan érint. Lehet látni, hogy a madarak nem érzik jól magukat Afrikában, ahol egyre kevesebb az ivóvíz, kiszámíthatatlan a mezőgazdasági termelés és így tovább. A fecskék csak akkor menthetők, ha ez a helyzet Afrikában valamit változik, ha mi magunk, emberek változunk, hiszen ők hozzánk kötődnek. Az ő eltűnésük jelzi a mi életminőségünk romlását is. Ha ez nem is helyi szinten, de globálisan megmutatkozik: nem biztos, hogy az embereknek lesz megfelelő élettere a jövőben.

Végvári Zsolt

Végvári Zsolt

Névjegy:

Végvári Zsolt tudományos érdeklődése gyerekkora óta a biológia és a fizika felé irányul, aminek eredményeképpen, 1994-ben Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett fizikus diplomát, amivel párhuzamosan folytatta ornitológiai és konzervációbiológiai vizsgálatait is.

1994-től a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságán dolgozott. Érdeklődése az elmúlt tíz évben a klímaökológia felé mozdult, aminek hátterében a vízimadarak viselkedésének és ökológiai igényeinek vizsgálata kapcsán felismert klimatikus események állnak, melyeket az MTA doktori disszertációjának alapját is képezték, továbbá ebben a témakörben születtek a legfontosabb publikációi is.

Ez év áprilisától tölti be az MTA ÖK Duna-kutató Intézetigazgatói posztját, ahol ezt a tudományos munkásságát folytatja, kiegészítve egyetemi oktatási feladataival.

Kapcsoldó:

„A fiatalság issza meg a levét"

A természetfotós nem tudja hova tenni az elégedetlenkedőket és a gyűlöletkeltő plakátokat sem. Úgy látja, a nemzeti parkjaink nagyobb figyelmet érdemelnének annál mint, amit most kapnak, továbbá hogy a környezetvédelmet felülről kellene irányítani.

 

(Borítóképünkön: Partifecskék (Riparia riparia) repkednek homokfalba vájt fészkeik körül Nemesnádudvar közelében 2015. július 2-án. MTI Fotó: Bugány János)

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."