Az elõadások két nagy téma köré csoportosultak. A mobil-telefónia és az internet globális és lokális dimenzióival foglalkozó elõadások vezérgondolata szerint; bár ezek a kommunikációs formák nem igénylik a személyes jelenlétet, tehát a fizikai távolságtól független kapcsolattartásra adnak lehetõséget, azáltal, hogy
közösségeket szerveznek
(csevegõfórumok látogatói, sms-társkeresõk regisztráltjai stb.), egyfajta közös, seholnincs találkahelyet, vagyis egyfajta lokális közeget teremtenek. A másik kiemelt probléma a képi mobilüzeneteknek, az - egyébként a várakozásokat messze alulmúló ütemben terjedõ - mms-eknek a természete volt. Ez a technológia, dacára annak, hogy lényegesen olcsóbb és "mozgékonyabb", mint az internet, eleddig mégsem lett kordivattá. Ma ugyanis csupán a mobiltelefonok 5 százaléka képes mms küldésére, és az ilyen készüléket birtoklók mindössze átlagosan 4 képet küldenek el havonta. Pedig a vizuális távjelenlét eme formája (akár fotóról, akár mozgóképrõl van szó) a közvetlenség és az azonnaliság új távlatait nyithatná meg az emberek közötti érintkezésben. A konferencia fõszervezõje, Nyíri Kristóf akadémikus szerint ráadásul az új kommunikációs csatorna sokkal közelebb áll az ember alapvetõ természetéhez, mint a szöveges (sms, e-mail) vagy akár az auditív (telefonhívás) kapcsolat, hisz a látvány az esetek nagy részében önmagáért beszél.
Önfeledt üdvrivalgásra azonban koránt sincs okunk, mert ezek a kommunikációs eszközök legalább annyi új problémát generálnak, mint amennyi régit megoldanak. Hogyan alakítsuk ki az intim szféra határait ebben az új közegben? Hisz az egy dolog, hogy a technológiai fejlõdés következtében sokkal gyakrabban vált-hatunk szót vagy egyebet szeretteinkkel, és a munkánkat is hatékonyabban szervezhetjük meg a vonalas telefonok egyeduralmának idõszakához képest, de mellékhatásként - az állandóan bekapcsolt mobiltelefon révén - egyben bárki számára bármikor elérhetõvé is válunk. (Emlékezzünk csak saját meglepett értetlenségünkre, amikor elõször kérdezték meg tõlünk mobilon, hogy otthon vagyunk-e éppen.) A kéretlen e-mailek özöne is a magánszféra újbóli kijelölésének szükségére figyelmeztet minket. S van-e bármiféle demokrati-záló hatása mindennek? Hiszen
a területi különbségek eltûnnek
ebben a közös, virtuális térben. A friss technológiák politikai részvételt ösztönzõ használatai egyelõre még gyerekcipõben járnak (bár választási sms-kampánnyal már idehaza is találkozhattunk), de azt egy kutatás máris igazolta, hogy egy internetes tudományos konferencián az alacsonyabb státusú megszólalók vagy éppen a nõk sokkal nagyobb teret kapnak álláspontjuk kifejtésére, mint egy hagyományos összejövetelen. Ám az internet veszélyeket is tartogathat a demokráciára. A világháló gyenge pontjainak erõsítése fontos biztonsági teendõ - olyan, amin végsõ soron akár még a nyugati világ stabilitása is múlhat.
Mikroszintekre visszaevezve, a kommunikációs csatornák közti választás az informális kapcsolatokban is üzenetértékû lehet. Hisz ugyanaz a mondat "máshogy veszi ki magát" attól függõen, hogy sms-ben, e-mailben, szóban vagy hangüzenetben közöljük-e. Ma már nemcsak egy asztalon hagyott cetlin adhatjuk ki kedvesünk útját, ha érzéketlenségünket kívánjuk bizonyítani, de akár egy képüzenetet is küldhetünk arról, ahogy éppen valaki mással hetyegünk. Azt is megtudhattuk egy gondolatébresztõ elõadásból, hogy a mobilhasználóknak két típusa létezik: egyesek járás közben képesek egyenes vonalban a tervezett úti cél felé továbbhaladni, mások a beszélgetésbe belemerülve körbe-körbe, esetleg S-alakban grasszálnak. A tipológiát muszáj vagyunk kiegészíteni - hisz bizonyára mindannyian rácsodálkoztunk már arra, hogy egyesek csak egy helyben állva képesek mobilozni. A világ meg csak halad elõre.
- bugyinszki -
