Acid partikat már ne is keressünk, mondta valaki a Free magazin szerkesztőségéből, az acid halott, az acid ciki, a goa és a transz meg zselécukor, különben is, ki hisz manapság a csakrában. A house- és a technozene az, ami él és élni fog.
Jól elvesztem hát. Kezdődött azzal, hogy a számomra eddig ismeretlen Dél-pesti Kórház balra dőlt, miközben ott bolyongtam két órát. Hát before-partinak és egy viszonylag gyors hospitalizációnak sem volt rossz. Rögtön utána a szemben lévő country pubban, amely a környékbeliek szerint családias hangulatú, sikerült végignézni, hogyan verekszik össze két nő egy ráadásul Szockónak becézett pasason, akiről azt állították, hogy pohárvastagságú a nemi szerve. Nem fogadtuk el a cirkusz ellenében járó két deci vigaszdíjat és nem látogattuk meg a közeli Hadbangert sem. A kültelki kulturális sokktól a belvárost kutatva egész véletlenül Szentendréig sikerült menekülni, közben a HÉV-en barkochbáztunk, háromból kitaláltam, hogy kocsonya, és hányingerem lett... A Bohémia viszonylag új hely, de ez volt a régi Duna-parti mozi. Egyre idősebb festők egyre fiatalabb és egyre anorexiásabb nőkkel. A Tudósok egyre jobbak, egyedül visszatapsoltam egy egész számot, csak kicsit emlékeztetnek már a Bizottságra, de az helyi erény. Utoljára nyolcvanhétben voltam házibuliban szilveszterkor, akkor is végig egy üvegvitrinre vigyáztam, úgyhogy gyorsan összegyűjtöttem négy címet. Nem mintha nem lett volna világos, hogy úgyis a Táliónak nevezett új helyre megyünk mulatni másnap, Jókai utca hat.
De már aznap odamentünk, mert gondoltam, megajándékozom az ismerőseimet egymással. Hát remekül mulattunk. Olcsó volt a whisky tejjel, nagy volt a füst, a Tilos-DJ-k túlszkreccselték a zenét, betört egy ablak, és majdnem behajtottunk kocsival a Vígszínház színészbejáróján. Szilveszter este mégis visszatértünk, pedig reggel rosszul mérgezett csótányok üldözésével kezdtünk egy lipótvárosi lakás kápolnájában, nem mentem vérvételre, mert elegem volt a veszteségekből, és megint velő volt a Kalóztanyában, és rapperek a házban, megalapítottunk egy Revolver nevű kritikai lapot, és az anyukám kiborult egy elhamarkodott leánykéréstől.
A baby come back party lemezlovasai Az ötödik elem című film dizájnja alapján habituáltak, ám ennek ellenére nem voltak képesek túlszárnyalni zeneileg a nyolcvanas éveket. Viszont mindenki ott volt, összejöttek a maroktelefonok, végre, elmesélték a lovit, a töltött káposztát meg a reménytelen jövőt, és mindenki ivott, és mindenki mindenkit végignyalt a kellő pillanatban, akár a hívők a szentképeket a templomban. Az üdvözülés azonban kimerülés miatt elmaradt.
Másnap after-parti, mi más.
A kötődések oldása a Rudas fürdőben látszott a legkellemesebbnek. Õrült locsolkodás a medencében, Laki lux zenél, mint állat, meg megy a Cápa 1. a vásznon. Vérprofi akkor is, ha kevesen vannak, sőt azért. Csak a fránya sütemény miatt borult homályba a medence. Fel kéne kötni a hippiket... A kecses úszómozdulatokból egy gilisztaüldözéses jelenet lett, a beszélgetőtársból vízikígyó, a vízből víziszony, az öltözőből cseppkőlabirintus, a sétából a Szabadság híd meghódítása, és nem mondhatnám, hogy megvilágosodtam.
- sisso -
