A magyar oktatási rendszer még mindig a hagyományos értékszemléleten alapul, és a közoktatás több hamis mítosszal küzd, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a "status quo" fenntartásához. A legfontosabb ezek közül az, hogy "az iskola és az ott folyó oktatás még mindig birtokában van valamiféle örök igazságnak, és megkérdõjelezhetetlenül jó eszközei vannak ennek 'átadására' " - mondja Thun Éva, az ELTE BTK tanára és az Igazságosság és Esélyegyenlőség a Nemek között (IgEN) ügyvivője. Pedig nincsenek - ez látható a különböző vizsgálatok, a gyerekekkel folytatott beszélgetések alapján. Noha feminista oktatásteoretikusok már az 1970-es években megkérdőjelezték az iskolai tudás objektivitását és semlegességét, a mai magyar iskolának valóban csak a "sikeres", tehát gazdaságilag sikeres jövőbeli állampolgárok képzése a feladata. Ezt reprezentálja a hazai mainstream didaktika kánonja is. Rédai Dorottya, az IgEN egyesület tagja kérdésünkre a következõképpen foglalta össze a Nemzeti alaptantervrõl (NAT) készített vizsgálatait: "A szerzõ lelki szeme elõtt feltehetõen egy magyar nemzetiségû, eurocentrikus értékrendû, ép testû, felsõ középosztálybeli, racionális gondolkodású, természettudományos beállítottságú, gazdasági-vállalkozói pályára készülõ fiúgyermek képe lebegett, aki számára a tanulás sokoldalú forrásai (pl. internetelérés, könyvtár) biztosítottak, és akinek magánélete a hagyományos normákat követi (heteroszexuális)." Ezzel szemben például az angolszász kultúrákban a neveléstudomány már régen követi az antropológia, politológia, multikulturális tanulmányok és a társadalmi nemek elméleteinek legújabb fejleményeit.
A közoktatás tananyagában foglalt szemléletet nem segíti elõ a "pedagógusi hierarchia" sem, amelynek alján túlnyomórészt nõk helyezkednek el (óvoda, általános iskola), míg a középiskolában nagyobb a férfiak aránya; egyetemi fokozatban alig vannak nõk, az egyetemi vezetésben pedig még kevésbé. A (nõi) tanárok többsége egyfajta "kettõs kötésben" éli meg szakmaiságát. Thun Éva véleménye szerint amíg szakmáját gyakorló egyénként a teljes jogú cselekvõ viselkedés lenne a kívánatos, addig nõi mivoltában éppen az ellentéte az elvárás: a másokhoz (férfiakhoz) való alkalmazkodás és a kiszolgáltatottság. Ez láthatóan súlyos probléma egy olyan szakmában, amelyet többen negatív értelemben "elnõiesedettnek" tartanak, ami pedig lehetne pozitív értékítélet is.
A gender studies fõbb vonulatainak egyik alapvetése, hogy a nõk társadalmi-kulturális pozíciójuknál és alávetett helyzetüknél fogva másképpen tapasztalják meg a történéseket. (Vagyis a gyerekkorban kezdõdõ, nemenként eltérõ tapasztalatszerzés nem genetikai, hanem pusztán szocializációs tényezõkbõl eredõ folyamat.) A feminista pedagógia és elméletek szerint az így leszûrt és reflektált tudás alkot egy ún. nõi tudást - magyarázza Thun Éva. Csakhogy ennek a nõi tudásnak a reprezentációjához éppen a maszkulin kultúrának az eszközeit kellene felhasználniuk, hogy sokak számára látható, érthetõ lehessen, mi az, amivel szemben a feminizmus pozicionálja magát (például: a nyelv és a kommunikáció eszközei egyben technikái is ennek a más szempontú tudásnak az ignorálására). Thun Éva szerint a feminizmusnak többféle lehetõsége is van a hazai oktatási rendszerrel szemben: ezek közül könnyen megvalósítható lenne például a gender studies felvétele a tanárképzésbe. Ez az elképzelés akár meg is valósulhat 2006-ban, hiszen a bolognai folyamat miatt a teljes oktatási rendszert átalakítják, így a társadalmi nemek tudománya több lehetõséghez juthat.
"Anyu finom vacsorát fõzött"
Az iskolai tantervekben és a rejtett tantervekben is az uralkodó közbeszédek kapnak teret, így nevelve bele a gyerekekbe a hagyományos társadalmi nemi szerepeket: ezért lesz "fiús" a mûszaki és "nõies" a humán pálya. Az iskola jól tükrözi a nemek közötti megosztásokat a különbözõ szabályokon, elvárásokon keresztül: emlékezzünk csak a szép füzetükért megdicsért lányokra, a sokat beszélõ és ezért okosnak feltüntetett fiúkra, ami által a fiúk fontosabbnak tûnnek, és a lányok alárendelt szerepbe kerülnek, mondja kutatásokra hivatkozva Rédai, aki szerint a hazai oktatás állandóan termeli a társadalmi nemi különbségeket. A Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban rendkívül népszerû feminista történelemszemlélet szerint a történelem során a társadalmi események rendre a nõk hátrányára, a férfiak javára történtek, ami miatt a nõk alávetett helyzetbe kényszerültek. (Lásd még: Közel a fõsodorhoz, Magyar Narancs, 2004. július 1.) Ami látványosan leképezõdik a tárgy mai oktatásában: a történelmet úgy tanítják, hogy annak alakításában csak férfiak vettek részt. A feminista kritika álláspontja az, hogy a férfiak e történelmen keresztül olyan értékeket és cselekedeteket hoztak létre, amelyekben a nõ gyakorlatilag nem tudott részt venni. Az olyan tananyagok, amelyekben a nõk láthatatlanok, torz képet rajzolnak a valóságról, ezért nõk és férfiak számára egyaránt ártalmasak, és hozzájárulnak a nemek közötti egyenlõtlenségek fenntartásához.
A magyar oktatási döntéshozók részérõl még várat magára az a felismerés, hogy ellentmondás van a tantervek és egyéb oktatási dokumentumok között: míg az utóbbiak deklaráltan törekszenek az esélyegyenlõségre, a nemtõl, fajtól, vallástól független egyenlõ bánásmódra, a tantervek férfiközpontú tartalma ettõl még nem változik. Ezt támasztja alá Kereszty Orsolya, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának doktorandusza, aki egy tavaly publikált kutatásában a 3. és 4. osztályos általános iskolásoknak készült nyelvtankönyvek nemi képét vizsgálta. Kereszty elmondta, hogy a nyelvtankönyvekben a fiúk ábrázolása egyértelmûen többszörös arányban fordul elõ, mint a lányoké ábrázolása. "Találkoztam olyan nyelvtankönyvvel, melyben, ha egy szövegben nem volt megjelölve a szereplõ neme (pl. egy közmondásban, szólásban), akkor azt egy kivétellel végig férfiakkal, fiúkkal illusztrálták." A példamondatokban is szinte mindig a konzervatív családmodell jelenik meg: "Anyu finom vacsorát fõzött. Zitát kérte, hogy terítsen meg. Tányért, kést, villát tett az asztalra." Az idõsebbek vagy bármilyen etnikai kisebbségek tagjai legfeljebb a népmesékben fordulnak elõ. A tankönyvek részesei az iskolai szocializációs terepnek, szerepük fontos és nem elhanyagolható, Kereszty szerint komoly befolyásuk van a gyerek nemi szocializációjára, a nemi sztereotípiák és egyenlõtlenségek reprodukálására.
A szlovén példaAz idén csatlakozott EU-tagállamok közül Szlovénia emelhetõ ki a társadalmi nemek jelentõségének megértése és tantervbe foglalása szempontjából, ahol már az óvodai tantervben is megjelenik ez a szemlélet. Emellett jelentõs szerepet kap az iskolai tárgyak tantervében a különbözõ társadalmi témák gender szempontú megközelítése. Szlovéniában a tantervreform széles körû szakmai közremûködéssel (kb. 800 szakember, köztük számos genderszakértõ és az iskolai tanárok 70-80 százaléka) készült. Szlovéniában a tankönyv-elbírálási bizottság 27 fõbõl áll, és törvény írja elõ, hogy a különbözõ társadalmi csoportokat - köztük a nemeket - sztereotipikusan ábrázoló tankönyveket nem akkreditálhatnak. A megkülönböztetést kerülõ pedagógia legfõbb jellemzõi Rédai Dorottya szerint a következõk: közös tudás létrehozása a tudás átadása helyett; aktív tanulás és tanítás, amelyben tanár és tanulók egyaránt részt vesznek; verseny helyett együttmûködés; interdiszciplináris megközelítés; a kritikus olvasás megtanítása; egyenlõ, nem hierarchikus osztálytermi elrendezés; a másik elfogadása a másik feltételei szerint; a tanulók belsõ felhatalmazódásának elõsegítése; a társadalmi tudatosság növelése. |
