„A felnőtt Harry Potter” – reklámozza a SyFy új fantasysorozatát. Igen is meg nem is: egyrészt, amit a sorozat Rowling regényfolyamával csinál, azt inkább lopásnak lehetne nevezni, másrészt többet és egyben kevesebbet is nyújt az elődjénél.
Főhősünk Quentin, aki huszonéves létére még mindig a gyerekfantasy álomvilágában él. Egy napon meghívást kap egy titokzatos egyetemre, ahol mágiát oktatnak. A campus bemutatása, a képességeik szerint kasztokra osztott diákság tényleg szemérmetlen Potter-koppintás, csak mivel egyetemistákról van szó, vadabbul mulatnak és sokat szexelnek. Nem is feltétlenül a széria univerzuma/szereplői az érdekesek, hanem a lehetséges olvasatok és megközelítések, amiket kínál. Egyrészt rengeteget mond a ma oly menő, de gyakran fatálisan félreértett és romantizált geekkultúráról: Quentin nem cuki kívülálló, hanem súlyos depresszióval küzd, aki menekülőútként használja a cselekménybe metaszintként beépített fantasytörténetet. Minden kirekesztett álomszerű, de szomorú vágybeteljesítése, hogy bekerül egy olyan közegbe, ahol ő is normálisnak tűnhet. A mágikus egyetem értelmezhető az intézményes oktatás kritikájaként, mely küldetése szerint gondozza a tehetséget, de valójában keretek közé szorítja a kreativitást, és elnyomja a kritikai gondolkodást. Erre nyújthat alternatívát a történetben megjelenő sötét mágia – összecsap ugyanannak a hatalomnak a kontrollált és zabolátlan alkalmazása. A Magiciansban tehát vannak izgalmas lehetőségek, de félő, hogy konvencionális irányba fog elmenni.
Felirat: J1GG4 – Mor Tuadh & pinty
