Vélemény

Az orbáni autokrácia évei, Thomas Mann-nal szólva, „erkölcsi szempontból jó idők”. Nem mintha okvetlenül könnyű lenne a jót választani, de hogy mi a jó és mi a rossz, az könnyen eldönthető.

Újabb lehetőség. Talán azért, mármint hogy azért végezték ki, mert valami idegenséget éreztek áradni a személyéből. Hogyan? Szókratész idegen Athénban? Ez butaság. Alapjában talán tényleg butaság, de mégis volt benne valami, ami az átlagos athéni polgárt irritálta. Szókratész – gondolta – azért nem egészen olyan, mint mi. Sőt, nagyon nem olyan, mint amilyenek mi vagyunk.

Bármit mond is az emberminiszter, az új Nemzeti alaptanterv körül óriási vita zajlik, és széles az elégedetlenség. A következőkben megpróbálom kizárólag szakmai szempontból elemezni a NAT történelem és állampolgári ismeretek tantárgyról szóló részét. Hiszek ugyanis abban, hogy egyszer újra számít majd a döntéshozatal folyamatában a szakmai párbeszéd.

Nyilván van az úgy, hogy az ember fejében ott ül egy bajszos ellencenzor, és azt óbégatja, hogy mondjad ezt, mondjad azt, csináld ezt, csináld amazt, vedd elő nekik, rakd ki eléjük – csupa megveszekedett rosszaságot.

Folytatódik Karácsony Gergely kampánybeli „alkalmatlanozása”, csak más eszközökkel: újabban a választási programját kérik számon rajta – az ám, kik is? Nem, nem hardcore fideszes pártpolitikusok vagy a propagandagyár verőlegényei, még csak nem is az emberarcú fideszizmus kijelölt figurái.

„Ezt a válságot önök nélkül is meg fogjuk oldani.”

Ritkán látunk olyat, hogy egy politikai hatalom kirobbant egy világjárványt, karanténba helyezi az emberiség felét és válságba taszítja a világgazdaságot – írja véleménycikkében Bernard Guetta francia EP-képviselő. A szöveget elsőként a Narancs.hu közli magyarul.

Koronanapló New Yorkból - személyes beszámoló a vírus epicentrumából.

Amikor három évvel ezelőtt a kormány és a Fidesz éppen aktuális ellenséget keresett magának, többek között a CEU-t és a kormányzattal kritikus civil szervezeteket találták meg. 2017 első hónapjaiban kimondták róluk, hogy ki kell őket takarítani az országból.

K. Dezső megírta a budapesti pályaudvarokat Budafok-Hárostól Kőbánya-Hizlaldáig, most BKV-kra száll. Ő, a bliccelő. Kaland az élet.

Tavaly decemberben a Bálnában volt a díj­átadója annak a fotópályázatnak, amelyet „Magyarország Kormánya kezdeményezett a Magyar Turisztikai Ügynökséggel, a Nagycsaládosok Országos Egyesületével és a Magyar Természetjáró Szövetséggel együttműködésben”, és amely elsőre a nagyvonalúság és a demokrácia csimborasszójának tűnt.

Amúgy sem pöttyedt irodalmi életünkbe az elmúlt hetekben örvendetes pezsgést hozott egy új virtuóz határozott hangú bejelentkezése. A fiatal prózaművész – talán azzal összefüggésben, hogy korábban megjelent három kötete méltatlanul kevés visszhangot kapott – most új műfajjal kísérletezik, jelesül az abszurd drámával.

Ezért most próbálja bezsebelni a hatalmat korlátlan időre.

Az egészségügyi ellátó rendszer hatástalanítása az ország összes polgárát veszélyezteti.