Janisch Attila: Orbán egyértelműsítette, hogy az országnak semmi szüksége az ellenzékre

  • Janisch Attila
  • 2020.04.05 10:03

Publicisztika

„Ezt a válságot önök nélkül is meg fogjuk oldani.”

Orbán beszéde, amely a korlátlan idejű felhatalmazási határozat elfogadásával kapcsolatos ellenzéki tiltakozásokra adott válaszként hangzott el a múlt héten magyar országgyűlésben a maga – meglehet, szándékos – önellentmondásaival vált, a szövegértés logikáját is becsapó igen kétséges szónoki teljesítménnyé.

Előre bocsájtva: az ellenzéki tábor ennek fényében, illetve Orbán eddigi politikai tevékenysége, manipulációi, köpönyegváltásai és a hatalomhoz való kényszeres ragaszkodása miatt, joggal érzi úgy, hogy egy ilyen korlátlan idejű felhatalmazás elfogadhatatlan. Hiszen a törvénnyel kvázi időhatár nélkül kap a miniszterelnök lehetőséget a rendeleti kormányzásra, azaz a járvány miatt indokolt vészhelyzet és rendkívüli állapot korlátlan idejű meghosszabbítására, amely nem csupán aggályos a magyar demokrácia romokban lévő maradékára nézve, de lényegében nyitott kapu a totális diktatúra felé.

Orbán azzal nyugtatja az ellenzéket és az ország lakosságának kritikára is hajlamos részét, hogy ő ezzel a felhatalmazással nem elvenni akarja a magyar országgyűléstől azt a jogot, hogy az a szükséges kontrollt továbbra is gyakorolhassa a kormány felett, hanem éppen ellenkezőleg, Orbán sajátos interpretációja, helyzetelemzése szerint erre most nyílik igazán lehetőség, hiszen az Országgyűlés bármelyik nap vissza is veheti tőle ezt a felhatalmazást.

“Azt hiszem értem az önök nézőpontját, de a kormány nézőpontjából másképpen van. A kormány vissza akarja adni azt a jogot, hogy ne a kormány, hanem önök döntsék el, hogy mikor van vége a veszélyhelyzetnek. Nem elvenni akarom, vissza akarom adni. És azért akarom visszaadni önöknek, mert olyan döntéseket kell majd hozni, hogy nem akarok utána vitázni arról, hogy akkor most van jogunk vagy nincs, bármelyik pillanatban a parlamentnek, abban a helyzetben kell lennie, hogy visszavehesse a kormánytól a döntés jogát. Én nem kérem se egy hétre, se két napra, se kilencven napra. Félreértik a helyzetet. Nincsen szükségem fix határidőre, holnap reggel visszavehetik, ha úgy látják. Lesznek döntések, amikor majd önöknek eszükbe fog jutni. Tehát azt akarom önöknek mondani, hogy a döntések mögötti fedezetnek folyamatosnak kell lenni. Minden nap. Tehát önöknek minden nap meglesz a joguk, hogy azt mondják, hogy eddig és ne tovább. Minden nap.”

Orbán Viktor miniszterelnök válaszol Jakab Péternek, a Jobbik frakcióvezetőjének azonnali kérdésére az Országgyűlés plenáris ülésén 2020. március 30-án.

Orbán Viktor miniszterelnök válaszol Jakab Péternek, a Jobbik frakcióvezetőjének azonnali kérdésére az Országgyűlés plenáris ülésén 2020. március 30-án.

Fotó: MTI/Máthé Zoltán

A hamisság többszörös

Egyfelől igaz, hogy speciális helyzetekben szükség lehet arra, hogy egy ország kormánya (így akár Magyarországé is) teljes körű felhatalmazással rendelkezzen. Másfelől viszont ennek a felhatalmazásnak a korlátlan meghosszabbítására semmi szükség, hiszen, ahogy most is történt, a kormány a saját hatáskörében is kihirdetheti egy-egy 14 napos intervallumra a vészhelyzetet, amelyben lehetősége nyílik a rendeleti kormányzásra, s amely időszakot – ha az országgyűlés bármilyen okból (mondjuk a fertőzések miatt) működésképtelenné válna – időről-időre meg is hosszabbíthatna. Vagyis már maga a felvetés jó megoldás nélküli csapda.

Ha az ellenzéki képviselők megszavazzák ezt a rendeletet, akkor joggal érezhetik, hogy ezzel maguk is Orbán szélsőséges hatalmi törekvéseinek szekértolójává válnak (válhatnak), és később már csak azért sem emelhetnek szót, bármi történjék is a hatalmi térfélen, hiszen szavazatukkal ők maguk járultak hozzá – ezzel akár el is veszíthetik választóikat.

Ám ha a nagyon is érthető módon nem szavazzák meg a rendeletet (ahogy ez történt), akkor a kormánypárt képviselői és a miniszterelnök örökös biankó lehetőséget kap arra, hogy a járvány kibontakozása során esetlegesen bekövetkező tragédiák, hibák, mulasztások legfőbb okaként és okozójaként az ellenzéket jelölhesse meg (amint ez az érvelés már kellő dominanciával meg is jelent a kormányzati kommunikációban).

Orbán tehát első megközelítésben a saját politikájának eddigi negatívumait és a vele szemben emiatt érzett és indokolt ellenoldali bizalmatlanságot használta arra, hogy megpróbálja csapdába csalni ellenzéket.

Csakhogy a beszéd azonban ezen túl is rejt olyan ellentmondást, amely

önmagában is kiszámíthatatlanná és bizonytalanná teszi

a korlátlan idejű felhatalmazás lehetséges politikai és társadalmi következményeit.

Mert bár Orbán többször is hangsúlyozza, hogy az országgyűlés bármely napon kezdeményezheti a korlátlan idejű felhatalmazás visszavonását, de a beszéde egy kissé későbbi pontján így egészíti ki a már elhangzottakat:

“Az egy másik dolog, azt én megértem, hogy az önök logikájában ez azért nem jelent sokat, mert egyszerű többséggel lehet ezeket a döntéseket meghozni. És mint hallhatták, itt egyszerű többség van ezen az oldalon, sőt kétharmados, ezért az önök számára a parlamenti döntés nem jelent garanciát. De ezen nem tudunk segíteni, mert a választásokon ezeket az arányokat jelölték ki, következésképpen a kormányzat fölötti parlamenti garanciát ez a többség jelenti és nem az a kisebbség tisztelt hölgyeim és uraim. Tehát, amikor majd dönteni kell, akár majd az önök koncepciója szerint a meghosszabbításról, az én véleményem szerint arról, hogy visszavegyük-e vagy ne és hogy mikor, azt ez az oldal fogja eldönteni, mert övék a többség és övék a felelősség is, nekik kell majd a felelősséget vállalni. Örülünk az együttműködésnek, köszönjük, ha támogatnak bennünket, örömmel fogadjuk a tanácsokat, a bíztatást, mindent örömmel fogadunk, de ezt a válságot önök nélkül is meg fogjuk oldani. Ha most nem szavazzák meg, akkor is meg fogjuk oldani.”

Vagyis ezekkel a mondataival Orbán egyértelműsíti, hogy a döntéseihez semmiféle szüksége nincs arra, hogy az ellenzékkel akárcsak formális egyeztetéseket folytasson, sőt a rendeleti kormányzást lehetővé tevő felhatalmazást megszerezheti második körben a saját kétharmadának biztos szavazataival (ez azóta meg is történt).

Ugyanakkor egy ennyire a kormány alá betagozódott, kvázi kormányzati szavazógépként használt, a kormány korábbi antidemokratikus elhajlásait is fenntartás nélkül támogató kormánypárti többséggel működő (?) Országgyűlés esetén elsősorban

az ellenzék feladata épp az lenne, hogy egy ilyen rendkívüli helyzetben éljen a kontroll gyakorlásának jogával,

ez lehetne valamiféle garanciája annak, hogy a liberálisból illiberálissá lett kormányfő nem él majd vissza a rendkívüli helyzetben kapott jogával és azt nem egy ténylegesen is bekövetkező szélsőségesen antidemokratikus fordulat megvalósítására fogja felhasználni.

 

(Borítóképünkön: Orbán Viktor miniszterelnök (j) és Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes az Országgyűlés plenáris ülésén 2020. március 30-án. MTI/Máthé Zoltán)

Neked ajánljuk