A szerk.

Átvernek mindenkit

A szerk.

Tavaly decemberben a Bálnában volt a díj­átadója annak a fotópályázatnak, amelyet „Magyarország Kormánya kezdeményezett a Magyar Turisztikai Ügynökséggel, a Nagycsaládosok Országos Egyesületével és a Magyar Természetjáró Szövetséggel együttműködésben”, és amely elsőre a nagyvonalúság és a demokrácia csimborasszójának tűnt.

Tavaly decemberben a Bálnában volt a díj­átadója annak a fotópályázatnak, amelyet „Magyarország Kormánya kezdeményezett a Magyar Turisztikai Ügynökséggel, a Nagycsaládosok Országos Egyesületével és a Magyar Természetjáró Szövetséggel együttműködésben”, és amely elsőre a nagyvonalúság és a demokrácia csimborasszójának tűnt. A Magyarország 365 című versenyre ugyanis bárki benevezhetett, a feltétel csupán az volt, hogy 2019-es legyen a pályamű, és ne legyen más pályázat nyertese. Három kategóriát hirdettek, az első díjasok 1 millió forintot kaptak, a másodikak 500 ezret, a harmadikok 300-at. Ugyancsak 1 milliót vihettek haza a közönségdíjasok is, így aztán – ismerve más hazai fotópályázatok inkább csak jelképes díjtételeit – méltán gondolhatták az érdeklődők, hogy szokatlanul vastagon fogott a ceruza, már csak ezért is érdemes szerencsét próbálni. Ráadásul nem csak profik jelentkezhettek, nevezési díj sem volt, a téma pedig szó szerint az utcán hevert, a versenyt „Természet és táj”, „Épített környezet”, „Városi és vidéki közösségi és életképek” kategóriákban hirdették meg.

Mindezek után nem csoda, hogy 4700-an mintegy 17 ezer fotót küldtek be a hazaszeretet jegyében, legalábbis ha abból indulunk ki, amit Dömötör Csaba államtitkár mondott a Bálnában: „Sok színvonalas fotópályázat van az országban, de alig található olyan, amely az országot teljes egészében, a maga sokszínűségében, ezernyi árnyalatában és szépségében törekszik bemutatni.” A díjátadó után szép kiállítást is rendeztek a Bálnában.

Azt persze nem firtatta senki, hogy a pályázóknak mielőtt beküldték fotóikat, igencsak egyoldalú szerződést kellett aláírniuk. Az állt benne ugyanis, hogy a legjobbaknak – azoknak is, akik nem nyernek, viszont a zsűri a közönségszavazásra méltónak találja műveiket – öt évre le kellett mondaniuk a képek felhasználási jogairól a szervezők (konkrétan a Rogán-féle Miniszterelnöki Kabinetiroda) javára, akik e műveket ingyenesen tovább is adhatják „a Kormány irányítása alá tartozó költségvetési szervek részére”. Ráadásul azt is alá kellett írniuk, hogy a szervezők fenntartják jogukat a szerződés „egyoldalú módosítására” is. Ennek fényében már nem tűnik annyira nagyvonalúnak a Magyarország 365 fotópályázat, különösen akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a pályázati honlapon ott virít a Magyar Turisztikai Ügynökség neve is, amelytől köztudottan nem sajnálják az állami milliárdokat.

De azt, hogy a fotópályázat voltaképp kisstílű, szánalmas szélhámoskodás volt, csak a napokban vehettük észre. Kiderült ugyanis, hogy az öttagú zsűri díjazása majdnem ugyanannyi volt (8 119 084 forint), mint a 8,4 milliós össznyeremény, bár ez is csupán apró volt ahhoz a több mint 275 milliós keretszerződéshez képest, amelyet Rogánék az Antenna Hungáriával a pályázat „kommunikációs és rendezvényszervezési feladatainak ellátása” címen elköltöttek. Ez ugyanis azt mutatja, hogy ezen a majd’ 300 milliós közpénzből megvalósított pályázattal, vagyis inkább üzlettel mindenki jobban keresett, mint azok, akiknek a kedvéért megszületett az egész. Persze ez a 300 millió semmiségnek tűnik például a kormánypropagandára vagy a focira költött milliárdokhoz képest, mégis kiválóan mutatja a rendszer működését: nem elég látványosan szórni a pénzt, át is kell verni – pontosabban meg is kell alázni – a címzetteket. És akkor teljes az öröm, ha azok még örülnek is neki.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.