A szerk.

Átvernek mindenkit

A szerk.

Tavaly decemberben a Bálnában volt a díj­átadója annak a fotópályázatnak, amelyet „Magyarország Kormánya kezdeményezett a Magyar Turisztikai Ügynökséggel, a Nagycsaládosok Országos Egyesületével és a Magyar Természetjáró Szövetséggel együttműködésben”, és amely elsőre a nagyvonalúság és a demokrácia csimborasszójának tűnt.

Tavaly decemberben a Bálnában volt a díj­átadója annak a fotópályázatnak, amelyet „Magyarország Kormánya kezdeményezett a Magyar Turisztikai Ügynökséggel, a Nagycsaládosok Országos Egyesületével és a Magyar Természetjáró Szövetséggel együttműködésben”, és amely elsőre a nagyvonalúság és a demokrácia csimborasszójának tűnt. A Magyarország 365 című versenyre ugyanis bárki benevezhetett, a feltétel csupán az volt, hogy 2019-es legyen a pályamű, és ne legyen más pályázat nyertese. Három kategóriát hirdettek, az első díjasok 1 millió forintot kaptak, a másodikak 500 ezret, a harmadikok 300-at. Ugyancsak 1 milliót vihettek haza a közönségdíjasok is, így aztán – ismerve más hazai fotópályázatok inkább csak jelképes díjtételeit – méltán gondolhatták az érdeklődők, hogy szokatlanul vastagon fogott a ceruza, már csak ezért is érdemes szerencsét próbálni. Ráadásul nem csak profik jelentkezhettek, nevezési díj sem volt, a téma pedig szó szerint az utcán hevert, a versenyt „Természet és táj”, „Épített környezet”, „Városi és vidéki közösségi és életképek” kategóriákban hirdették meg.

Mindezek után nem csoda, hogy 4700-an mintegy 17 ezer fotót küldtek be a hazaszeretet jegyében, legalábbis ha abból indulunk ki, amit Dömötör Csaba államtitkár mondott a Bálnában: „Sok színvonalas fotópályázat van az országban, de alig található olyan, amely az országot teljes egészében, a maga sokszínűségében, ezernyi árnyalatában és szépségében törekszik bemutatni.” A díjátadó után szép kiállítást is rendeztek a Bálnában.

Azt persze nem firtatta senki, hogy a pályázóknak mielőtt beküldték fotóikat, igencsak egyoldalú szerződést kellett aláírniuk. Az állt benne ugyanis, hogy a legjobbaknak – azoknak is, akik nem nyernek, viszont a zsűri a közönségszavazásra méltónak találja műveiket – öt évre le kellett mondaniuk a képek felhasználási jogairól a szervezők (konkrétan a Rogán-féle Miniszterelnöki Kabinetiroda) javára, akik e műveket ingyenesen tovább is adhatják „a Kormány irányítása alá tartozó költségvetési szervek részére”. Ráadásul azt is alá kellett írniuk, hogy a szervezők fenntartják jogukat a szerződés „egyoldalú módosítására” is. Ennek fényében már nem tűnik annyira nagyvonalúnak a Magyarország 365 fotópályázat, különösen akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a pályázati honlapon ott virít a Magyar Turisztikai Ügynökség neve is, amelytől köztudottan nem sajnálják az állami milliárdokat.

De azt, hogy a fotópályázat voltaképp kisstílű, szánalmas szélhámoskodás volt, csak a napokban vehettük észre. Kiderült ugyanis, hogy az öttagú zsűri díjazása majdnem ugyanannyi volt (8 119 084 forint), mint a 8,4 milliós össznyeremény, bár ez is csupán apró volt ahhoz a több mint 275 milliós keretszerződéshez képest, amelyet Rogánék az Antenna Hungáriával a pályázat „kommunikációs és rendezvényszervezési feladatainak ellátása” címen elköltöttek. Ez ugyanis azt mutatja, hogy ezen a majd’ 300 milliós közpénzből megvalósított pályázattal, vagyis inkább üzlettel mindenki jobban keresett, mint azok, akiknek a kedvéért megszületett az egész. Persze ez a 300 millió semmiségnek tűnik például a kormánypropagandára vagy a focira költött milliárdokhoz képest, mégis kiválóan mutatja a rendszer működését: nem elég látványosan szórni a pénzt, át is kell verni – pontosabban meg is kell alázni – a címzetteket. És akkor teljes az öröm, ha azok még örülnek is neki.

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.