Tavaly decemberben a Bálnában volt a díjátadója annak a fotópályázatnak, amelyet „Magyarország Kormánya kezdeményezett a Magyar Turisztikai Ügynökséggel, a Nagycsaládosok Országos Egyesületével és a Magyar Természetjáró Szövetséggel együttműködésben”, és amely elsőre a nagyvonalúság és a demokrácia csimborasszójának tűnt. A Magyarország 365 című versenyre ugyanis bárki benevezhetett, a feltétel csupán az volt, hogy 2019-es legyen a pályamű, és ne legyen más pályázat nyertese. Három kategóriát hirdettek, az első díjasok 1 millió forintot kaptak, a másodikak 500 ezret, a harmadikok 300-at. Ugyancsak 1 milliót vihettek haza a közönségdíjasok is, így aztán – ismerve más hazai fotópályázatok inkább csak jelképes díjtételeit – méltán gondolhatták az érdeklődők, hogy szokatlanul vastagon fogott a ceruza, már csak ezért is érdemes szerencsét próbálni. Ráadásul nem csak profik jelentkezhettek, nevezési díj sem volt, a téma pedig szó szerint az utcán hevert, a versenyt „Természet és táj”, „Épített környezet”, „Városi és vidéki közösségi és életképek” kategóriákban hirdették meg.
Mindezek után nem csoda, hogy 4700-an mintegy 17 ezer fotót küldtek be a hazaszeretet jegyében, legalábbis ha abból indulunk ki, amit Dömötör Csaba államtitkár mondott a Bálnában: „Sok színvonalas fotópályázat van az országban, de alig található olyan, amely az országot teljes egészében, a maga sokszínűségében, ezernyi árnyalatában és szépségében törekszik bemutatni.” A díjátadó után szép kiállítást is rendeztek a Bálnában.
Azt persze nem firtatta senki, hogy a pályázóknak mielőtt beküldték fotóikat, igencsak egyoldalú szerződést kellett aláírniuk. Az állt benne ugyanis, hogy a legjobbaknak – azoknak is, akik nem nyernek, viszont a zsűri a közönségszavazásra méltónak találja műveiket – öt évre le kellett mondaniuk a képek felhasználási jogairól a szervezők (konkrétan a Rogán-féle Miniszterelnöki Kabinetiroda) javára, akik e műveket ingyenesen tovább is adhatják „a Kormány irányítása alá tartozó költségvetési szervek részére”. Ráadásul azt is alá kellett írniuk, hogy a szervezők fenntartják jogukat a szerződés „egyoldalú módosítására” is. Ennek fényében már nem tűnik annyira nagyvonalúnak a Magyarország 365 fotópályázat, különösen akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a pályázati honlapon ott virít a Magyar Turisztikai Ügynökség neve is, amelytől köztudottan nem sajnálják az állami milliárdokat.
De azt, hogy a fotópályázat voltaképp kisstílű, szánalmas szélhámoskodás volt, csak a napokban vehettük észre. Kiderült ugyanis, hogy az öttagú zsűri díjazása majdnem ugyanannyi volt (8 119 084 forint), mint a 8,4 milliós össznyeremény, bár ez is csupán apró volt ahhoz a több mint 275 milliós keretszerződéshez képest, amelyet Rogánék az Antenna Hungáriával a pályázat „kommunikációs és rendezvényszervezési feladatainak ellátása” címen elköltöttek. Ez ugyanis azt mutatja, hogy ezen a majd’ 300 milliós közpénzből megvalósított pályázattal, vagyis inkább üzlettel mindenki jobban keresett, mint azok, akiknek a kedvéért megszületett az egész. Persze ez a 300 millió semmiségnek tűnik például a kormánypropagandára vagy a focira költött milliárdokhoz képest, mégis kiválóan mutatja a rendszer működését: nem elég látványosan szórni a pénzt, át is kell verni – pontosabban meg is kell alázni – a címzetteket. És akkor teljes az öröm, ha azok még örülnek is neki.
