A szerk.

Átvernek mindenkit

A szerk.

Tavaly decemberben a Bálnában volt a díj­átadója annak a fotópályázatnak, amelyet „Magyarország Kormánya kezdeményezett a Magyar Turisztikai Ügynökséggel, a Nagycsaládosok Országos Egyesületével és a Magyar Természetjáró Szövetséggel együttműködésben”, és amely elsőre a nagyvonalúság és a demokrácia csimborasszójának tűnt.

Tavaly decemberben a Bálnában volt a díj­átadója annak a fotópályázatnak, amelyet „Magyarország Kormánya kezdeményezett a Magyar Turisztikai Ügynökséggel, a Nagycsaládosok Országos Egyesületével és a Magyar Természetjáró Szövetséggel együttműködésben”, és amely elsőre a nagyvonalúság és a demokrácia csimborasszójának tűnt. A Magyarország 365 című versenyre ugyanis bárki benevezhetett, a feltétel csupán az volt, hogy 2019-es legyen a pályamű, és ne legyen más pályázat nyertese. Három kategóriát hirdettek, az első díjasok 1 millió forintot kaptak, a másodikak 500 ezret, a harmadikok 300-at. Ugyancsak 1 milliót vihettek haza a közönségdíjasok is, így aztán – ismerve más hazai fotópályázatok inkább csak jelképes díjtételeit – méltán gondolhatták az érdeklődők, hogy szokatlanul vastagon fogott a ceruza, már csak ezért is érdemes szerencsét próbálni. Ráadásul nem csak profik jelentkezhettek, nevezési díj sem volt, a téma pedig szó szerint az utcán hevert, a versenyt „Természet és táj”, „Épített környezet”, „Városi és vidéki közösségi és életképek” kategóriákban hirdették meg.

Mindezek után nem csoda, hogy 4700-an mintegy 17 ezer fotót küldtek be a hazaszeretet jegyében, legalábbis ha abból indulunk ki, amit Dömötör Csaba államtitkár mondott a Bálnában: „Sok színvonalas fotópályázat van az országban, de alig található olyan, amely az országot teljes egészében, a maga sokszínűségében, ezernyi árnyalatában és szépségében törekszik bemutatni.” A díjátadó után szép kiállítást is rendeztek a Bálnában.

Azt persze nem firtatta senki, hogy a pályázóknak mielőtt beküldték fotóikat, igencsak egyoldalú szerződést kellett aláírniuk. Az állt benne ugyanis, hogy a legjobbaknak – azoknak is, akik nem nyernek, viszont a zsűri a közönségszavazásra méltónak találja műveiket – öt évre le kellett mondaniuk a képek felhasználási jogairól a szervezők (konkrétan a Rogán-féle Miniszterelnöki Kabinetiroda) javára, akik e műveket ingyenesen tovább is adhatják „a Kormány irányítása alá tartozó költségvetési szervek részére”. Ráadásul azt is alá kellett írniuk, hogy a szervezők fenntartják jogukat a szerződés „egyoldalú módosítására” is. Ennek fényében már nem tűnik annyira nagyvonalúnak a Magyarország 365 fotópályázat, különösen akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a pályázati honlapon ott virít a Magyar Turisztikai Ügynökség neve is, amelytől köztudottan nem sajnálják az állami milliárdokat.

De azt, hogy a fotópályázat voltaképp kisstílű, szánalmas szélhámoskodás volt, csak a napokban vehettük észre. Kiderült ugyanis, hogy az öttagú zsűri díjazása majdnem ugyanannyi volt (8 119 084 forint), mint a 8,4 milliós össznyeremény, bár ez is csupán apró volt ahhoz a több mint 275 milliós keretszerződéshez képest, amelyet Rogánék az Antenna Hungáriával a pályázat „kommunikációs és rendezvényszervezési feladatainak ellátása” címen elköltöttek. Ez ugyanis azt mutatja, hogy ezen a majd’ 300 milliós közpénzből megvalósított pályázattal, vagyis inkább üzlettel mindenki jobban keresett, mint azok, akiknek a kedvéért megszületett az egész. Persze ez a 300 millió semmiségnek tűnik például a kormánypropagandára vagy a focira költött milliárdokhoz képest, mégis kiválóan mutatja a rendszer működését: nem elég látványosan szórni a pénzt, át is kell verni – pontosabban meg is kell alázni – a címzetteket. És akkor teljes az öröm, ha azok még örülnek is neki.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.