Az operatív főtörzs szerint március 18-ára 58-ra nőtt a korona-vírus fertőzöttek száma Magyarországon. Nem tudhattuk, hogy ez sok vagy kevés, azonban, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy előző napig még csak 52-en kapták meg a rémvírust, eddig nem igazán ijesztő a ragály itthoni terjedési sebessége. (Március 22-én 113 beteget jelentenek a hivatalos hírek.)
„A Törzs” – nem véletlenül, hiszen szinte mindannyian egyenruhás emberek – jól bevált katonai taktikát és stratégiát választott.
Kiril Ilarionovics Kutuzovét:
visszavonulás utolsó vérig! Erőink konzerválása addig, míg az ellenség éhen nem hal, meg nem fagy, vagy el nem megy a kedve az egésztől. Nem rossz taktika ez, csak éppen kell hozzá hátország és hatalmas szerencse. Kiril Illarionovicsnak volt, és Napóleonnak akkor nem. Bízzunk benne, hogy Orbán Viktornak és Pintér Sándornak is lesz! Egyebet úgysem tehetünk, hiszen nemhogy nem kérik az egészségügy és a tudomány véleményét, meg sem hallgatják azt.
A hősies visszavonulásnak különböző felvonásait adták elő. A legfontosabb a kommunikáció, amelynek alapmotívuma a teljes hozzá nem értés, a kifürkészhetetlen szándék. Megvalósulása a legfontosabb tények eltitkolásából, a nem fontos, de valós információk ködbe burkolásából és szokásos, közönséges hazugságokból bontakozott ki. Vegyünk néhány példát!
Első kérdés: Hol vannak a fertőzöttek? Mi bizonyítja, hogy koronavírussal fertőzöttek? Alighanem mindannyian a Szent Lászlóra keresztelt ragálykórház foglyai. De hol vannak, hányan vannak, mit csinálnak a „kontaktjaik”? Fertőződtek-e? Kik és hol vannak az első koronás halottnak mondott idős férfi kontaktjai, akik a Jahn Ferenc Kórházban hetekig ápolták, lélegeztették, látogatták. És mikor derült ki, hogy koronás? Biztosan az volt?
Lényegében megszüntették a járóbeteg-ellátást azzal, hogy megvédik (ismét valamit megvédenek!) az idős egészségügyieket. Valójában
nem voltak képesek megfelelő védőfelszereléseket és teszteket beszerezni.
| ||
Ezek nélkül orvosi munka valóban nem lehetséges. (A kormányhíradóban naponta mutatnak egy lila utasszállító repülőt, amelyik maszkokat hoz majd Kínából.)
Újabb kérdés: Meddig maradhat orvos nélkül a lakosság? Ki és miért gondolja, hogy két hétig tart az egész? (Addig biztosan nem: vagy egy percig se, vagy minimum fél évig.) Vírustérképet nem hoznak nyilvánosságra, de hangoztatják, hogy az országban mindenütt jelen van az ágens. Mégis konkrétabban hol? Melyik élelmiszer áruházban húzzak kesztyűt, viseljek maszkot? Mindegyikben? Vajon miért? És hol van kesztyű meg maszk? (Seattle-ben voltam 10 éve, minden bolt előtt volt alkoholos törlőkendő. Semmilyen járvány nem volt.)
Egyelőre az egészségügyi ellátó rendszer hatástalanítása „csak” az ország összes polgárát hozza az eddiginél is hátrányosabb, netán veszélyesebb helyzetbe. Nemcsak a korona-vírus elleni szakszerű, orvosi védekezés, minden más gyógyító feladat elvégzése is lehetetlenné van téve, vagy pokolian meg van nehezítve. Arról nem is beszélve, hogy a szégyenletesen rosszul fizetett kényszerszabadságra vagy betegállományba hajszolt (szegénységük miatt nyugdíjból visszatért) egészségügyiek kártalanításáról szó sem esik.
A járvány terjedésének akadályozásában kétségtelenül szerepe van a katonás intézkedéseknek, még nagyobb a védőfelszereléseknek, azonban a megbetegedettek túlélési rátáját
az egészségügy kompetenciája határozza meg.
Illusztrációképpen egy érdekes statisztika a mai (márc. 22.) New York Timesból. Ugyanakkora számú napi új megbetegedés mellett jelen stádiumban a napi halálozás Franciaországban csaknem egy teljes nagyságrenddel nagyobb, mint Németországban.
Nem állítom, hogy a kormányzati szó és tett egységének célja a pánikkeltés lett volna, de az eredménye a pánik lett. Arra sincsen bizonyítékom, hogy a gazdasági katasztrófa bekövetkeztét tervbe vették volna, de az is bekövetkezett. És még nincs igazi járvány.
A szerző sebész.
