És akkor az ember mondja, csinálja, előveszi, mert nem tehet mást, hisz a főnök ott ül a fejében, és parancsolgat. Ez teljesen elterjedt, mondhatni, általános dolog, kivált az alacsonyabb költségvetésű hollywoodi horrorokban. Van, aki nevet is ad a kis acsarkodó rohadéknak, de a legtöbben csak azt mondják, hogy belém bújt a kisördög. És ezt a mesketét nagyon sokan el is hiszik, leginkább olyankor, amikor szükségét érzik némi önfelmentésnek.
Ám mindennek ellenére sem érezzük feltétlen szükségét annak, hogy szerkesztőségi felszólamlást eszközöljünk abból az alkalomból, hogy kiderült, Szarvas város fideszes polgármestere egy büdös bunkó. Minden büdös bunkó mellé tényleg nem lehet jelzőtáblát állítani. Ez az írás ilyenformán nem is róla szól, hanem arról a magyarországi közéletben immár teljesen elterjedt módszerről, amellyel a büdös bunkók bocsánatot szoktak kérni, miután valamiért körmükre ég fent leírt személyiségjegyük. (Ahogy Szarvas város fideszes polgármestere önmagáról – némi egészséges kedélyeskedéssel – megfogalmazta: „kutya bunkóságuk”.)
Szarvas város fideszes polgármestere így fogalmazott, amikor városházi hőstette után kis idővel – észlelvén a sajtó felhorgadását – takarodót fújt: „Elnézést kérek, kutya bunkó voltam, akik ismernek, tudják, hogy nem ilyen a modorom.” Ő egy cukorfalat. Mindenki ezt mondja, mindenki egy aranypofa máskor, s ezt a környezetük meg is erősítheti, csak hát most történt valami, amiről nem is ő tehet, hiszen ő úgy hallotta, hogy a másik kezdte, igaz, az pont nem hallható a felvételen, az viszont igen, hogy ő folyamatosan sértegeti politikai ellenfelét, két alkalommal történetesen azért, mert az illető nő. Utáljuk leírni is: „nem rakom a számba, ez nőnek jobban áll”, tudniillik a mikrofon. Értitek, a mikrofon. Volt is sikere az övéi körében, „szoktunk tréfálkozni”, az „üléseken jó a hangulat”.
Nem elhanyagolható eleme ennek a szerfelett lábszagú történetnek, hogy Szarvas város fideszes polgármestere nem csupán önkormányzatbeli ellenfeléről beszélt, hanem általánosan fogalmazott „ez nőnek jobban áll”. Ha akarjuk, még buzizott is, de ez tényleg nem érdekes, mondandónk szempontjából teljesen másodlagos, hogy mekkora büdös bunkó Szarvas város fideszes polgármestere – ez még jó ideig megmarad Szarvas város bajának és a magyar közéleti nívó pár napig érvényes mementójának.
Leginkább azért nem számít, mert a bocsánatkérés nem állt meg itt, hisz akkor kimaradt volna a legkötelezőbb fordulat, amit Szarvas város fideszes polgármestere aligha engedhetne meg magának. Az tudniillik, hogy „mindenkitől elnézést kérek, akit megbántottam volna”. Volna, basszus! Tehát nem is biztos, hogy megbántott valakit, legkevésbé az összes nőt ezen a világon, beleértve a szeretteit is, legkevésbé minden jó érzésű embert, legfeljebb néhány mimózát. A többiekkel meg minden zsír, tőlük nem is kell elnézést kérni, velük marad továbbra is a „jó hangulat”, a „tréfálkozás”.
Szarvas város fideszes polgármestere bocsánatkérése során simán hozta a NER-ben kötelezőt. Meg előtte is, az ominózus ülésen. Dehogy kéne elhúznia a vérbe a közélet környékéről is, sok komoly feladat várja még, amelyeket a szarvasi emberekkel kell közösen megoldania. Éppúgy, mint elődeit és utódait.
