Hanem, nyilván a hitelesség érdekében, a Fidesz-hatalom azon „kívülálló” kedvezményezettjei, akik önképük szerint olyannyira nem is kötődnek a Fideszhez, hogy már kifejezetten szakelemek. Elébb Vitézy Dávid, az alternatív kormánypárti városirányítás reklámarca sajnálkozott azon, hogy a fővárosi közgyűlési többség leszavazta egy fideszes városatya azon módosító indítványát, miszerint legyen klíma a 3-as metró vagonjaiban, s így a budapestiek ezen a nyáron is megfőnek a mondott vonalon. Aztán Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, a Liget-projekt kormány-, majd miniszteri biztosa méltatlankodott egy sort amiatt, hogy Karácsony leállíttatta a Városliget „zöldfejlesztését”.
Mind a metrókocsitender, mind a Városliget körüli botrány alaposan dokumentált a magyar sajtó még szabad részében, ebben a lapban is. Ennek alapján határozottan állítjuk, hogy egy jog- és kultúrállamban egyik sem valósulhatott volna meg abban a formában, ahogyan a Fidesz-kormányzat és a fideszes fővárosi vezetés azt megvalósította. A hiányzó mozaikdarabkák ellenére is tudható, de legalábbis erősen valószínűsíthető, hogy az oroszok helyzetbe hozása a metrótenderen Orbánéknak a putyini Oroszországgal folytatott smúzolásának a szerves része; és a történetnek épp úgy eleme a már rozsdásodó „felújított” metrókocsi, mint a homályban tartott paksi szerződések vagy a Dunakeszi Járműjavító átjátszása a metrókocsik „felújítását” végző orosz vállalat anyacégének.
Arról is elegendő információnk van, hogy mi történt a Városligetben. Arra viszont nem emlékszünk, hogy Baán László határozottan összevonta volna a szemöldökét az esztelen fakivágások, vagy az elpusztított évtizedes-évszázados zöldfelület „pótlását” előirányzó kormányzati terv vérlázító cinizmusa láttán (emlékeznek, a „zöldfejlesztésbe” beleszámított volna a betonépületek tetejének füvesítése is). Nem zavarta a nyers gazdasági érdekek hangzatos jelszavakba csomagolása, a tiltakozó békés állampolgárok, a Ligetvédők rendszeres és olykor tettlegességig fajuló zaklatása sem, ahogyan a különféle engedélyezéseknek a projektet végigkísérő, hogy is mondjuk csak, furcsaságai sem.
Most viszont a törvény betűjére hivatkozva szállt be a politikai kampányba, persze, szigorúan szakmai alapon. Egyébként Baán föllépése nem oly magától értetődően átlátszó elsőre, mint Vitézy fölhorgadása (hiszen utóbbi a kötöttpályás közlekedés szerelmeseként nyilván tisztában van azzal, mire alkalmasak a „felújított” orosz vagonok). A Liget-projekt előrehaladottsága valóban kompromisszumra késztette az új városvezetést, amely legföljebb azt tűzhette ki célul, hogy e gigantomán beruházást a még tolerálható keretek között tartsa. A nyilvánosság előtt zajló megegyezésre törekvés (amitől az elmúlt évtizedben elszokhatott a nagyközönség) könnyen tűnhet kapkodásnak vagy pálfordulásnak – ezt használja ki a Fidesz a kommunikációjában. Kérdés, mit szűr le tanulságként ezekből a városházi agytröszt; hiszen Karácsony – deklaráltan a főváros minél zavartalanabb működtetéséért –, némely szövetségese és választói egy részének ízlése ellenére is valamiféle békés(ebb) egymás mellett élésre törekszik a kormánytöbbséggel. Mit tesz vajon, ha ez nem fog menni?
