A szerk.

Külsősök

A szerk.

Folytatódik Karácsony Gergely kampánybeli „alkalmatlanozása”, csak más eszközökkel: újabban a választási programját kérik számon rajta – az ám, kik is? Nem, nem hardcore fideszes pártpolitikusok vagy a propagandagyár verőlegényei, még csak nem is az emberarcú fideszizmus kijelölt figurái.

Hanem, nyilván a hitelesség érdekében, a Fidesz-hatalom azon „kívülálló” kedvezményezettjei, akik önképük szerint olyannyira nem is kötődnek a Fideszhez, hogy már kifejezetten szakelemek. Elébb Vitézy Dávid, az alternatív kormánypárti városirányítás reklámarca sajnálkozott azon, hogy a fővárosi közgyűlési többség leszavazta egy fideszes városatya azon módosító indítványát, miszerint legyen klíma a 3-as metró vagonjaiban, s így a budapestiek ezen a nyáron is megfőnek a mondott vonalon. Aztán Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, a Liget-projekt kormány-, majd miniszteri biztosa méltatlankodott egy sort amiatt, hogy Karácsony leállíttatta a Városliget „zöldfejlesztését”.

Mind a metrókocsitender, mind a Városliget körüli botrány alaposan dokumentált a magyar sajtó még szabad részében, ebben a lapban is. Ennek alapján határozottan állítjuk, hogy egy jog- és kultúrállamban egyik sem valósulhatott volna meg abban a formában, ahogyan a Fidesz-kormányzat és a fideszes fővárosi vezetés azt megvalósította. A hiányzó mozaikdarabkák ellenére is tudható, de legalábbis erősen valószínűsíthető, hogy az oroszok helyzetbe hozása a metrótenderen Orbánéknak a putyini Oroszországgal folytatott smúzolásának a szerves része; és a történetnek épp úgy eleme a már rozsdásodó „felújított” metrókocsi, mint a homályban tartott paksi szerződések vagy a Dunakeszi Járműjavító átjátszása a metrókocsik „felújítását” végző orosz vállalat anyacégének.

Arról is elegendő információnk van, hogy mi történt a Városligetben. Arra viszont nem emlékszünk, hogy Baán László határozottan összevonta volna a szemöldökét az esztelen fakivágások, vagy az elpusztított évtizedes-évszázados zöldfelület „pótlását” előirányzó kormányzati terv vérlázító cinizmusa láttán (emlékeznek, a „zöldfejlesztésbe” beleszámított volna a betonépületek tetejének füvesítése is). Nem zavarta a nyers gazdasági érdekek hangzatos jelszavakba csomagolása, a tiltakozó békés állampolgárok, a Ligetvédők rendszeres és olykor tettlegességig fajuló zaklatása sem, ahogyan a különféle engedélyezéseknek a projektet végigkísérő, hogy is mondjuk csak, furcsaságai sem.

Most viszont a törvény betűjére hivatkozva szállt be a politikai kampányba, persze, szigorúan szakmai alapon. Egyébként Baán föllépése nem oly magától értetődően átlátszó elsőre, mint Vitézy fölhorgadása (hiszen utóbbi a kötöttpályás közlekedés szerelmeseként nyilván tisztában van azzal, mire alkalmasak a „felújított” orosz vagonok). A Liget-projekt előrehaladottsága valóban kompromisszumra késztette az új városvezetést, amely legföljebb azt tűzhette ki célul, hogy e gigantomán beruházást a még tolerálható keretek között tartsa. A nyilvánosság előtt zajló megegyezésre törekvés (amitől az elmúlt évtizedben elszokhatott a nagyközönség) könnyen tűnhet kapkodásnak vagy pálfordulásnak – ezt használja ki a Fidesz a kommunikációjában. Kérdés, mit szűr le tanulságként ezekből a városházi agytröszt; hiszen Karácsony – deklaráltan a főváros minél zavartalanabb működtetéséért –, némely szövetségese és választói egy részének ízlése ellenére is valamiféle békés(ebb) egymás mellett élésre törekszik a kormánytöbbséggel. Mit tesz vajon, ha ez nem fog menni?

 

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.